Taehyung, a kályha élete | Taekook

Hírek

2020. szeptember 5.

Éppen matek órán ülök és nézem az ablaküvegen versenyt futó esőcseppeket, miközben a tegnap esti emlékeimen kattog az agyam.
A buli egész jó volt így elsőre. Három üveg soju-t ittam, de szerencsére meg tudtam állni utána. Hobi és Yoon végig együtt töltötték az időt, míg én másokkal voltam elfoglalva. Bármennyire is helyes ez a Jungkook gyerek, egyáltalán nem fogott meg a személyisége. Közömbösen viselkedett velem. Elmondtuk egymásnak, hogy mit szeretünk csinálni szabad időnkben, majd beszélgettünk egy kicsit a suliról, és lelépett. Ezek után én bementem a konyhába, ahol egy lány megkínált alkohollal. Yugyeom egyszer csak a semmiből megjelent, és elhívott táncolni. Hajnali kettőkor Yoongi mondta, hogy menni kéne ha még holnap (pontosabban ma) suliba akarok lenni. Mellesleg barátom nyakán mintha szívásfolt lett volna, de nem szeretnék hülyeséget mondani.

Ma reggel szobatársam keltett, aki utána csinált nekem reggelit, miközben én öltözködtem.
Az osztályból heten voltunk bent a huszonegyből. Mindenki teljesen leitta magát a tegnapi buliban. Tudnám mi jó abban ha az ember tudatán kívül csinál dolgokat.

2020. szeptember 7.
Yoongi szemszöge

Erre a hétvégére haza kellett utaznom Daegu-ba, mivel az anyukám kórházba került pár hete, és ma kapom csak meg az eredményt. Sajnálom, hogy Tae-nek ilyenkor nincs hova utaznia, hiszen a szülei konkrétan kitagadták a családból, a bátyja pedig nem ér rá most vele foglalkozni bármennyire is szeretne.

Most éppen a kórházi váróban ülök. Kissé nyomasztó ez a sok fehér csempe, és fal. Illetve az, hogy szinte egyedül vagyok az egész helyen megrémíszt. A vírus miatt egyáltalán nem lehet belátogatni. Rossz lehet azoknak, akiknek mondjuk valaki a közeli rokonok közül daganatos, de nem látogathatja meg. Ez emberkínzásnak minősül? Ha engem kérdezel, valószínűleg igen.
Már vagy húsz perce várakozom. Az egyetlen hang amit hallok, az ujjaim dobolása a szék kartámláján, hiszen ettől a fülsüketítő csöndtől egyszerűen megőrülök.
Most például bármit megtennék azért, hogy valaki itt pofázzon nekem az osztályból. Halk beszélgetés foszlányt hallok az egyik szobából. Lehet az anyámról van szó! Szeretném tudni miért tartják bent még mindig, miközben már semmi baja sincs.

-Elmondja ön vagy ránkbízza? -kérdezte egy erős, de kedvesen csengő férfi hang.

-Elmondom. Kérem küldjék be a fiam. -ez a hang ismerős! Ez az édesanyám hangja!
Az említett szobája ajtaja kinyílt, majd egy magas férfi lépett ki rajta papírokkal a kezében.

-Ön Minseo fia, Min Yoongi? -kérdezte, mire bólintottam egyet. Elmosolyodott, majd így folytatta; -Kérlek menj be édesanyádhoz. Közölnie kell önnel valamit, amit jobb ha tud -miután ezt kimondta, szinte elfutott a liftig, ahol megnyomta a hívógombot.

Odakullogtam a 210-es ajtóhoz, majd lassan benyitottam. Nem voltam benne biztos, hogy hallani szeretném a híreket. Mi van, ha rosszak? Mondjuk jók is lehetnek, de azt általában az orvosok nem kérdezik meg a betegtől, hogy el akarja e mondani személyesen a hozzátartozóinak. Lomha léptekkel sétáltam anyám ágyához, mikor oda értem jelzett, hogy üljek le a mellette lévő székre. Amint ezt megtettem, megfogta a kezem és szorított rajta egyet.

-Sajnálomj kisfiam. -mondta könnyes szemekkel.

-Mit? -vontam fel szemöldököm.

-Mikor csinálták a röntgent, hogy megnézzék nincs e semmi baja a koponyámnak, illetve a csontjaimnak találtak valamit a jobb szárkapoccsontomnál. Azt mondták minimum egy hét, ameddig bent kell maradjak, mert ilyet már rég nem láttak. Te viszont a ma délután induló vonattal menj vissza az iskoládba. Nem engedem, hogy miattam kihagyj napokat, esetleg heteket. -fejezte be mondandóját, majd elengedte a kezem és kitessékelt a szobából. El se tudtunk egymástól köszönni, mivel azok a rettentően kedves ápolók kitoltak teljesen a kórház bejáratáig, majd még az ajtót is kinyitották nekem.

Délután háromkor már a vonaton ültem Szöul felé. Az út két órás, tehát bőőven volt időm aludni és zené hallgatni. Tudnám mikor találták ki azt a legendát, hogy nem alszom... Lehet átaludtam. :)

Taehyung szemszöge

A mai nap végig rohannom kellett. Egyrészt azért, mert az ébresztőm tegnap hajnalban elutazott, ezért nem keltem fel időben. Mélyen tisztelt matematika tanárom a pénteki óránk után bent tartott, hogy közölje velem; látta, nem figyeltem. Ezért VASÁRNAP reggel kilenckor szíveskedik megtartani nekem mégegyszer, majd hétfőn tanulószobán írok belőle egy témazárót. Hát nem aranyos?

Miután ezt az órát végig szenvedtem, futhattam vissza a koleszba, ugyanis testvérem és Namjoon videóhívásban hívtak.

-Szia Jin hyung, szia Nam~ -ültem le a kanapéra, miután kitettem őket a tévé képernyőjére.

-Hello Taetae! Milyen volt az első hét? -kérdezte Namjoon áőtölelve bátyámat.

-Mindent tudni akarunk! -tette hozzá Seokjin.

-A suli épülete eléggé modern belülről, habár kívülről olyan mintha a második világháborúban bomba sorozattal találkozott volna. -erre a kijelentésemre mindketten felnevettek, majd közölték, hogy mikor bementem a kollégiumba ők kívülről megnézték, és tényleg olyan. -Yoongi -a szobatársam- kedvesebb, mint gondoltam. Igaz, hogyha a házifeladatban ha nem értek valamit nem számíthatok rá, mert nem érdekli őt... viszont nagyon sok másban segít. Ő csinálja a reggelimet, és egyik nap még a suliba is csomagolt nekem szendvicset.

-Na ez egy igazi férfi! -csettintett bátyám. -Ha nem találsz mást, kérlek házasodjatok össze.

-Elég közvetlenek vagyunk egymással, de nem tetszik. Neki meg szerintem egy másik barátunk tetszik...

-Spill. The. Tea. Sis.

-Hát... Lett még egy másik barátom, és egy haverom. A haverom Yugyeom. Az osztályba jár, és még első nap jött oda hozzám beszélgetni, ahol kiderült, hogy sok közös témánk van. szinte minden szünetben vagy én, vagy ő megyünk oda a másikhoz. Már amikor nem Sugáékkal vagyok a büfében vagy a folyosón. Na és akkor van az újonnan szerzett barátom, Hobi. Ő Jiminie végzős szobatársa. Először akkor láttam, mikor másodikán mentünk suliba. Rögtön ráugrott Sugára, és úgy tűnt közel állnak egymáshoz, hisz Yoongi nem ölte meg még a tekintetével sem, miután cicának hívta. Esküszöm aranyosak lennének együtt -ezek után három percen keresztül Jin hyung áradozását hallgathattam arról, hogy szobatársam már az első levegő vételénél furcsa volt neki. Biztos volt abban, hogy szerelmes, de azt hitte belém. Nem akarom leidiótázni a vérszerinti testvéremet, de ebben az esetben nem vagyok képes ellenállni annak a bizonyos érzésnek.

Ezek után letettem a telefont, majd tanultam 2 órát a holnapi dolgozatra. El se hiszem, hogy saját magamat sodrom bajba folyamatosan...
Mikor ezzel is végeztem, elmentem ebédelni egy gyorsétterembe, ahol találkoztam két ismerős alakkal.

-Sziaaa -ugrott a nyakamba. -Csak nem te is itt eszel? -kéredzete az alacsony, idegesítő kislány.

-Nem viccből vagyok itt -szedtem le a karjait magamról. -Mellesleg te mit keresel itt?

-Jungkookie és én unatkoztunk, ezért elhozott ide -ujjongott rohadt magas hangján, ami miatt amim csak volt, összerándult.

-Yunseo, hagyd már Taehyung-ot! -rivallt rá az említett fiú.

-Hozol nekem almalét bátyus? -nézett a kislány, meglepően helyes idősebb testvérére. Jungkook csak bólintott egyet, majd felállt, és beállt az egyik sorba. -Most, hogy elment elmondhatom neked a kis titkát -kacsintott rám.

-Milyen titkát? -figyeltem a hat éves lány boldog arcát.

-Hát, természetesen azt, hogy a bátyám szerelmes beléd~ -kuncogott, mire én teljesen elpirultam. Csak tudnám miért...

-Mi folyik itt Törpe? -érkezett meg Jk, majd mellettem foglalta el új helyét. Kérdésére mégvörösebb lett az arcom. Ha ő azt tudná...