Taehyung, a kályha élete | Taekook

Yoongi csodákkal teli élete

2020. szeptember 8.

Yoongi szemszöge

-Mennyi az idő? -kérdeztem barátaimtól, akikkel egymáson feküdve néztünk valami random horror filmet. Jimin kicsit félt, Hobi pedig rendesen beszart, ami miatt viccesnek találtam, hogy a második részét is betegyem. Jimin egy orbitálisan nagyon nyögve nyújtózkodott telefonjáért, majd mikor meglátta a kijelzőt szemei kétszeresére nőttek.

-Baszki! Hétfő van! Hajnali egy múlt tizenhét perce mellesleg.

-Hát ma már nem megyünk suliba bogárkáim -jelentette ki Hoseok, majd feltápászkodott eredeti helyéről, és az ágy felé indult.

-Aludjunk Yoongs? Vagy egy gyors menet-

-Ne is fejezd be! -vágtam szavába. Lassan feltápászkodtam, majd őt is felsegítettem és szó szerint becipeltem az ágyba, ahova ledobtam, mint egy zsák pityut.

-Baby~ bújj ide hozzám~ -húzott magához veszélyesen közel Hobi. Akaratomon kívül kezdett el gyorsabban verni a szívem, és mintha arcom is felforrósodott volna. Mi a véreres lónyelv történik most? Most ahogy így elnézem... Hoseok nagyon helyes. Gyönyörű sötétbarna, mandula formára hasonlító szemei csukva vannak. Ívelt, rózsaszínes ajkai mosolyra vannak húzva, bőre teljesen sima. Szemdöldökei szépen íveltek, orra olyan nagy, mint az egész fejem. Szegény Sunshine... Ha az utolsót hallotta volna most szomorú lenne. De kárpótlásul beszéljünk arról az állkapocs csontról. Azt a rohadt élet. Az már valami. Én nem kapok rendesen levegőt! Egy krumplit képes lenni elvágni vele. Az én állkapocs csontom maga a krumpli. Sad...

Mikor lettem ilyen ferde hajlamú heh?

-Tudod attól, hogy csukva van a szemem érzem, hogy engem figyelsz cicám! -nyitotta ki lélektükreit J-hope, majd rámkacsintott. Arcom felvett egy mégsötétebb árnyalatot, ami miatt inkább átfordultam a másik oldalamra, ahol Jimin igéző szemei tárultak elém. Te most szívatni akarsz engem!
Egyre közelebb hajolt, majd mikor már csak miliméterek választották el ajkainkat egymástól, Hopie megszólalt.

-Yoongi... Szerintem itt az ideje, hogy elmondjunk valamit Jimin-nel...

Amint kimondta felültem az ágyban, és a másik felére kúsztam. Nem félek, csak szeretném mindkettőjüket egyszerre látni.

-Tudod Yoongs... Chim és én tegnap randiztunk, és mivel nem akartam húzni ilyenekkel az időt, arra gondoltam, hogy megkérem legyen a barátom. Igennel válaszolt -miközben ezt mesélte, szemeim megteltek könnyekkel, de erősnek kell maradjak. -Figyelj... Ma egész nap erről beszéltünk, és hát... Mindkettőnk 100 százalékosan beléd van esve. Nagyon nagyon szeretlek, és Jimin is. Viszont nem tudnék köztetek dönteni. Ő is ezt mondta, ezért arra a döntésre jutotttunk... Bármennyire is furán hangzik de...

-Nem lennél mindkettőnk barátja? -kérdezte Jimin bociszemekkel. Nagyon aranyos volt, és már felesleges tagadnom, hogy én is jobban szeretem őket, mint a barátaimat, vagy esetleg Taehyung-ot.

-De -mosolyodtam el, majd egy szoros ölelésbe vontam mindkettőjüket. -Viszont mostmár tényleg aludjunk, mert mindjárt meghalok, olyan fáradt vagyok! -erre a kijelentésemre mindketten nevetni kezdtek. Pár perc múlva már mindhárman húztuk is a lóbőrt.

Taehyung szemszöge

-Kelj fel te anyaszomorító! -hallottam meg mélyen tisztelt hyung-om hangját az ajtómon túlról. Amint kinyitottam a szemem, egy félmeztelen Jungkook-al találtam magam szemben. Ezt egy kedves kis sikollyal díjaztam. Lakótársam valószínűleg megijedt hirtelen kitörésemtől, ezért teljes testtel rontott be a szobámba. -MI A SZAR! -sikított fel ő is, majd kirohant a bejárati ajtón. El tudom képzelni miért... Nyakamig fel van húzva a takaró, ami miatt nem látszik a ruhám. Jk-ből pedig csak egy meztelen felsőtest látszik és egy vádli, amit szintén nem takar semmi, mivel a sorozat első része után kért egy rövidnadrágot, hogy ne a farmerban kelljen lennie.

-Mhm~ -ölelte át derekamat az említett. -Mennyi az idő? -kérdezte álmos hangon.

-Honnan tudjam? -válaszoltam neki rekedten, mire észre vettem, hogy az egész karja libabőrös lett. -Csak nem tetszik a hangom? -nevettem el magam halkan.

-De nagyon is! -mondta, majd hirtelen felém mászott, és kezeivel fejem két oldalán támasztotta magát. Arcom színe egy pillanat alatt változott paradicsommá, amit próbáltam takarni, de lehetetlennek bizonyult, hisz lefogta kezeimet.

-Na. Engedj el, kérlek -néztem rá boci szemekkel, ami látszólag nem hatotta meg.
Felettébb romantikus pillanatunkat egy ismeretlen hang zavarta meg.

-Chumchuneun jageun catallena -kezdte el ordítani az ismert szöveget, majd benyitott a szobámba. Kicsit meghátrált, mikor meglátott engem, a szinte teljesen meztelen Jeon Jungkook karjaiban, de utána folytatta tovább a szöveget mit sem törődve érdeklődő pillantásommal. Mikor már vagy negyedjére sétálta körbe a szobámat megállt az ágyam végénél, és lehúzta rólunk a takarót. -Hála Istennek! Azt hittem már full pucérak vagytok -törölte le nem létező izzadság cseppeket homlokáról.

-Mi lett volna ha azok vagyunk? Akkor is lehúztad volna a takarót, te nem normális? -motyogta vállamba Jungkook ingerülten.

-Valószínűleg igen -mosolygott ránk. -Chittaphon Leechaiyapornkul vagyok. De nyugodtan szólíthattok Ten-nek -mutatkozott be, mikor már vagy három perce bent volt a kolesz szobámban.

-Neked aztán van neved öregem -sóhajtott egyet Jk, majd kiszállt az ágyból és magára vette a földre dobott pólóját. -Szerintem a Ten-nél maradok -pacsizott le vele, majd engem is kirángatott az ágyból.

-Na, akkor mondom is a mai tervet! -lelkesedett Ten. 

-Alvás -mondta Jungkook még mindig fáradtan.

-Nem egészen. Valami idegesítő nyugger folyamatosan a koleszunk előtt zsörtölődik és mindenki életkedvét elrontja, aki csak elhalad előtte. Arra gondoltunk Mark-al, hogy jó ötlet lenne, ha "bebizonyítanánk" neki az igazát.

-Mire célzol? -figyelte Jungkook érdeklődve az ismeretlen srácot.

-Mi lenne ha... -tartott szünetet mondandójában a drámaiság kedvéért -holnap eléggé, hogy is mondjam... érdekesen nézne ki mindenki? -kérdezte vigyorogva, kettőnk között kapkodva a fejét. -Tae, te úgyis szeretsz lányosan öltözködni. Hord azt, amit mindig, de egy kicsit kirívóbbat. Maximum Jimin segít neked.

-Jimin? Honnan tudod, hogy ismerjük egymást? -kerekedtek el szemeim.

-Sokat lógtok együtt -vont vállat. -Mellesleg ő, a vámpír pasija, és a másik pasija, az aki ragyogóbb a Napnál, belementek. -mosolygott tovább. Egy másodpercre abba tudná ezt hagyni? Kezd idegesíteni. 

-Hogy érted, hogy a törpének mindkettő a pasija? -nézett Ten-re Jk. Annyira lesokkoltam ott, hogy tudja kikkel barátkozom, hogy fel se tűnt az, hogy miként hívta őket.

-Még nem is tudjátok? Összejöttek. Édes hármas. Jó lehet az az ágyban.

-Te beteg vagy! -nevetett Jungkook, majd közölte vele, hogy MINDKETTEN benne vagyunk, és kitolta az ajtón, amit aztán bevágott előtte.

-Ez most komoly Jungkook? Yoongi, Hoba és Chim együtt vannak? De inkább a fontos kérdés... Te most komolyan mindkettőnk nevében belementél? -mondtam egyre hangosabban.

-Csöndesebben édesem a végén még felkelted a szomszédokat -a becenév hallatára a szívem gyorsan kezdett el verni, az arcom pedig egy enyhén tűzpiros színt vett fel. Enyhén. Viszont most nem ezzel kellene foglalkozzak, hanem a holnapi nappal. Bármennyire is rosszul érzem magam amiatt, hogy kirívó ruhát kell fiú létemre a suliba felvenni, meg fogom tenni, hisz meg lett ígérve. 

-Tereljük inkább a témát... Eljössz velem vásárolni? Nincsenek olyan nagyon kirívó ruháim. Igaz van jó sok szoknyám, de mindig figyelek arra, hogy az etikettnek megfeleljen.

-Milyen kis aranyos gyerek vagy TaeTae. De természetesen segíteni fogok neked választani! -kacsintott rám, amitől még vörösebb lettem. Attól eltekintve, hogy még most se akarom bevallani magamnak, hogy esetleg tetszene nekem... érdekesen viszonyulok hozzá.

-Azt már nem! -hallottam meg legjobb barátom, egyben lelki társam vékony hangját a bejárati ajtó felől. -Taehyung, te Yoongi-val fogsz vásárolni menni, mert ő 100 százalék, hogy hűséges, és nem mászna rád egy pláza öltözőjében. Most pedig öltözz fel, és ebben a pillanatban legyél az ajtónál indulásra várva.