A falka az életem {[Jimin ff.]}

10. rész

- Hol harapták meg?- kerestem a sebet a karján, a nyakán, a felsőtestén.
- A combját...- mondta Kook.

Jinnel óvatosan levettük Jimin nadrágját, majd az övemmel átkötöttük a lábát a harapás fölött, hogy ne terjedjen a méreg. Először meleg borogatást raktam a sebre, s csak aztán kezdtem el kiszívni a mérget. Fogaimnak hála hamar végeztem. Ez után már csak Jiminen múlik minden. Ha kinyitja a szemét, nyert ügyünk van, ha nem...
Kate anyáskodva intett a többieknek, hogy menjenek fel az emeletre. Barátnőm utoljára biztatóan megszorította vállamat és ő is magunkra hagyott minket. Hosszan bámultam a férfi hibátlan bőrét, tökéletes arcát, telt ajkait, a méregtől sötét szemhéjját... Kezeim önkénytelenül megindultak, hüvelykujjammal végigsimítottam homlokát, szemöldökét, orrát, arcéleit, majd ujjaim továbbsiklottak nyakára, aztán kulcscsontjára, és megálltak mellkasán.
"Hát mégis igaz... A szerelmes vámpír visszakapja a szívét."
Gyengén ugyan, de éreztem szívének verését. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy miattam kapta vissza. Ekkor karja megmozdult, s mielőtt elvehettem volna kezemet mellkasáról, elkapta azt szorosan összefonva ujjainkat. Szájához emelte kacsóinkat és lágy puszit lehelt rájuk.
- Lehet, hogy... ez nyálasan fog... hangzani, de miattad dobog.- célzott belső szervére, melynek hangját mostmár tisztán hallottam.
- Ez tényleg nyálas volt!- fintorogtam, de nem tudtam elrejteni mosolyomat.
- Tudod... Ha a többi falka is így fog üdvözölni, jobb, ha lopok egy csókot, amíg még élek.- vigyorgott pimaszul.
- Rám hoztad a frászt, nem kapsz!- tettem keresztbe karjaim, ekkor már a többiek is lent voltak.
- Jane, valaki jön.- figyelmeztetett barátnőm, de nem reagáltam.
- Valami tényleg közeledik.- helyeseltek a többiek.
- Jane!!
- Jól van na! Én is hallom! És, ha tudni akarjátok, akkor Minhyuk jön és épp vele beszéltem. Oké?
- Jól van, ne harapd le a fejüket.- fogta meg kezemet Jimin, és ebben a pillanatban dőlt be az ajtón Minhyuk. Négykézláb állt, épphogy visszaváltozott emberré. Szép arcát sebek tarkították. Ruhája itt ott elszakadt, szőke haja kócos volt, s egy helyen összetapadt az alvadt vértől.
- Park titeket keres.- lihegte.- Tudja, hogy Jimin mentett meg. Az emberei felsorakoztak. Nem fognak tárgyalni. Más terv kell.
- Wonho riassza a falkákat. Hívja össze minden szövetségesünket: JB, Taeyong, Bangchan, JR, Suho, Hongjoong, JinJin. A buszáni határnál gyülekezzenek.
- Te még élsz?- fordult, a már talpon lévő Jiminhez.- Jane, a farkas, aki megharapta... Nem omega volt.- nézett rám aggódva.- Sőt, mégcsak nem is farkas volt. Valami hibrid lehetett, tudod ez mit jelent, ugye?- pillantott rám jelentőségteljesen. A felismerés arcon csapott.
- Nem lehet! Nem!- tört ki belőlem.- Hol van most? Ki volt az?!
- Egy lány volt, már kivallattuk. Parknak dolgozik és nem hajlandó segíteni Jiminen.- ült le pihenni egy székre.
- Mivé fog változni?- kérdeztem könnyes szemekkel. Minhyuk alaposan megnézte Jimint, de végül felsóhajtott.
- Nem tudom, még nem állapodott meg. Bármi lehet belőle Jane! Veszélyt jelent mindenkire.
- Jane, zárjatok be.- kérte Jimin.- Úgy tudom, hogy van egy börtönötök, ahová bezáratod magad teliholdkor. Láncolj le, és hagyj ott, így nem bánthatok senkit.
- Biztos, hogy nem! Meg tudom oldani, csak gondolkodnom kell.
Dühös voltam és tanácstalan, nem tudtam dűlőre jutni. Meg akartam menteni, de erre csak egy módszert ismertem...
- Nem!- mondta határozottan Minhyuk.- Nem tudjuk a következményeit.
- Inkább farkassá változtatom, minthogy szörny váljon belőle!- vicsorogtam.
- Várj, hogyan?
- Egy ősi rituálé segítségével félig vámpír, félig farkas lehetnél, és a hibrid mérget is hatástalaníthatom így.
- Milyen az az ősi rituálé?- kérdezte.
- Belemennél?- hitetlenkedtem.
- Persze, ha más nincs, akkor igen. És most úgyis sürget az idő, nem állhatunk ölbetett kézzel. Szóval miből áll a dolog?- kérdésére Minhyuk kuncogni kezdett.
- Ez jó lesz.- vigyorgott, mire rámordultam.
- Először is... e-el kell mennünk a Sobek hegység legmagasabb pontjára. Az erdőben van egy tisztás, körülötte hatalmas hold kövek. Az emberi legendák szerint ott csodák születhetnek két lény szerelméből.
- Pontosabban?- ráncolta homlokát.
- Jesszusom, csak meg kell b.sznod!- mondta ki Min.
- Minie...- mosolyogtam rá.- Megöllek!!- üvöltöttem.

×Long time no see×
Mostmár van időm erre a szösszenetre is, és igyekszem befejezni. Hátra van még egy-két rész és aztán lezárom ezt a könyvet is.⚘🖤⚘