A falka az életem {[Jimin ff.]}

2. rész

Végül Katenek sikerült rádumálnia engem a partyra. Amint elérte célját, elindult haza, hogy mindent időben megszervezhessen.
Engem Wonho felzavart, vissza a szobámba, mert pizsóban voltam és azért reggel hétkor hűvös van még tavasszal is.
Amúgy jól tud kamuzni a gyerek (Wonho). Ugyanis farkas vagyok, azaz saját hővel rendelkezem, magyarán mondva: Nem fázom -40 fokban sem!!
Gratula a drágának, szépen átvert két perc erejéig.
Elvégeztem a reggeli rutinomat s elkészítettem a reggelit a srácoknak. Amúgy abszurdum, hogy 5 pasival, férfivel(!) lakom és mégis olyan, mintha 5 gyerekem lenne.
- SRÁCOK!!!! KAJA!!!- ordítottam miután megterítettem.
Kihyun, Jooheon és Wonho fejvesztve rohantak a konyhába, míg I.M. és Shownu chillesen vonultak be. Végül mind helyet foglaltunk s Kihyun hálát adott az égnek, amiért nem égettem fel a konyháját.
Egy-egy homlokpuszival köszönték meg a reggelit, bár Wonho kissé tétovázott.
Nem csodálom. Már azt sem tudja, hogyan kéne viselkednie velem. Hiszen apám őt képezte ki a legalaposabban. Azt akarta, hogy mindíg mellettem legyen, ha kell. Elvégre korom ellenére, én vagyok a következő alfa, nem is akármelyik, hanem a fekete. A fekete farkas minden felett áll. Vagyis nekem engedelmeskedik Korea összes vérfarkasa. Nem kis felelősség, de a fiúk segítenek, ezért senki sem tudja, hogy melyikünk a fekete alfa.

Az egész nap a srácok ökörködésével ment el, és Shownu óráival. Még sokat kell tanulnom, mert nem ismerem az összes törvényt és a képességeimet, a vámpírokéval ellentétben. Kate miatt kívülről ismerem a szabályaikat és minden jellegzetességüket.
A kanapén elmélkedtem a szülinapról. Számításba vettem minden eshetőséget, hogy mi sülhet el balul és ezeknek a bakiknak a megoldásán is eltöprengtem.
Arra lettem figyelmes, hogy Jooheon rázogatja a vállamat.
- Gyere te álmodozó! Mindjárt indulnod kell és még nincs meg a ruhád.
- Basszus!! Elkalandoztam... Jaj, a ruha!- csaptam homlokon magamat.
- Mondom, hogy gyere és segítek!- nézett rám mosolyogva, s meglepetésemre enyhe perverzió!!
- Persze, pont most, mikor egy éjszaka van teliholdig!- bedúrcázva indultam fel az emeletre átöltözni.
Hát igen, annyit azért tudok, hogy telihold előtt kicsit... huncutabbak a fiúk.
Nem vittem túlzásba, ami az öltözéket illeti. Egy fekete, szaggatott farmer, egy v alakban kivágott, mutatósabb, szintén fekete póló. Egy hosszabb szárú bakkancs, a hajam kiengedve, ezt az egészet pedig megspékeljük egy bőrdzsekivel.
Belépve a garázsba végignéztem a sok járművön, minden fiúnak volt külön motra és pár kocsi. A helyiség végén csücsült az én gyönyörűségem, egy szürkés-fekete, kétkerekű csoda. Felkaptam a sisakom és elindultam a város szélén levő villa felé. Az a Park család egyik háza, ahol pár másik tag is lakik.
Nem volt hosszú az út, 1- őrülten vezetek (sokan jegyezték már meg), 2- nem 1000 kmre lakunk Busantól.
Megérkezve, behajtottam a nyitott vaskapun s csak a bejárati ajtó előtt álltam meg, ahol pár srác álldogált cigivel vagy sörrel/borral a kezében.
- Jó estét kisasszony!- szólt hízelegve, hozzám fordulva egy ismerős arc.
- Nem kell az illem, Park! Tudom, hogy már kilométerekkel ezelőtt kiszagolt a ház valamennyi lakója.- pattantam le a motoromról miközben levettem sisakomat.
- Helyes feltételezés!- udvariaskodott tovább Jimin, ami kezdett bosszantani. "Meg kéne fontolnom, hogy betartsam e a Katenek tett ígéretemet, vagy nyírjam ki rögtön ezt a... szőke... jó kiállású... átható tekintetű... izmos fiút... Bassza meg!!" Csak most vettem észre, milyen jól néz ki ma este. "Erről is a hold tehet!! Nem igaz, hogy mit képes kohozni belőlem ez a jelenség!"
Magamban morgolódva félre állítottam az én szépségemet az útból. Igyekeztem volna Katehez mielőtt valakit meg találok ölni, de természetesen ez sem mehetett simán.
- Megálljon csak, Mrs. Howling!- állta utamat Jimin izmos karja, mire a többi suhanc szépen bemasírozott, magunkra hagyva minket.
"Nem tetszik ez nekem. Nagyon nem!"