A falka az életem {[Jimin ff.]}

5. rész

- Hey! Alfa! Azért légy kedves vele, neki is pattanásig vannak az idegei a sok idióta miatt.- papolt Tae megállás nélkül.
- Kitalálom, te vagy a főidióta.- forgattam szemeimet.
- Majdnem. Itt az ajtó. Csak fino...man- kezdte, de későn, mert már berontottam a szobába. Namjoon egy íróasztal előtt üldögélt, s olvasott valamit szemüveggel az orrán. Belépőm miatt viszont köpni-nyelni nem tudott. Nagy léptekkel közeledtem felé, majd az íróasztalra támaszkodtam fújtatva.
- Két kicseszett vérszívó szegi meg a törvényt és lépi át a határt egyazon napon, ráadásul teliholdkor, milyen érdekes, nem igaz? Legközelebb megölöm a birtokháborítót, nem pedig ráijesztek vagy haza furikázom! Megértetted?
Te pedig- fordultam az ajtóban ácsorgó Tae felé- ha mégegyszer kitépsz egy marékkal a bundámból, lenyúzom a hátadról a szőrt!
- Mondtam, hogy hűtsd le magad, alfa!- csóválta fejét a fiatalabb.
- Alfa?- nyögte ki végre Nam.
- Méghozzá a fekete, személyesén!
- Uhm... Majd intézkedem!- jelentette ki Namjoon, de még sem vártam, hogy befejezze, otthagytam őket és hazafelé vettem az irányt.

<Time Skip>
~Jimin szemszöge~

- Hm... tehát az a kis vakarcs ölte meg kisebbik fiamat és a csapatát...- elmélkedett apám a hír hallatán. Mióta megtudta, hogy Jane a fekete alfa, valami különös fénnyel a szemébe tervezget.
- Sajnálatos módon ez nem maradhat válasz nélkül. Yoongi, a tiéd a lány. Hozd ide, és rád bízom a büntetését.- szólalt fel ismét apám egy gúnyos mosollyal ajkain. Anya halála óta olyan, mint egy pszichopata.
"Nem ismerem ezt az embert, ő nem az apám. És már magamat sem ismerem. Miért féltem azt a lányt, miért ordítja valami folyton azt, hogy meg kell védenem? Jane Howling, vigyázz magadra, kérlek!"

~Jane szemszöge~

- Min kattog az agyad?- érdeklődött Juheon.
- Sokmindenen... Fura ez az egész. Annyira furcsa és nem tudok rájönni, hogy mi folyik le bennem. Mi van a farkasommal?... Hol van Shownu?
- A könyvtárba, napok óta ki se dugja onnan az orrát.
- Megyek, ránézek kicsit.- keltem fel a földről s elindultam a ház felé.
- Szia! Beszélhetünk?- kukkantottam be az ajtón.
- Persze, gyere csak!
- Nem akarom, hogy a többiek megtudják, kérek papírt és írószert.- egy ideig kérdőn nézett rám, de tette, amire kértem.
"Nem vagyok tisztában saját magammal. Teljesen felkavart ez az egy hét. Fogalmam nincs, mi van a farkasommal és szerintem ehez köze van Park Jiminnek is. Sőt! Minden akkor kezdett el megváltozni, mikor találkoztam vele a partyn. Shownu én... szeretem őt."- írtam le gyorsan s elé toltam a papírt elfordulva, hogy ne lássam reakcióját.
- Mostmár biztos vagyok benne...A történelem megismétli önmagát és a legenda előttünk fog megelevenedni- mondta Shownu maga elé révedve.
- Tessék?
- 500 évvel ezelőtt az egyik legnagyobb fekete alfának bevésődött egy vámpír. Az alfa viszont szembeszegült farkasával s törvényeinket követte, mondván: "A falka az életem!" S ezek után már csak szenvedés volt számára az élet.
- E-ezt... Ezt meg kell emésztenem, bocsáss meg.- rohantam ki a házból.
Messzire el szoktam kóborolni, így hagytam, vigyen a lábam arra, amerre akar, úgyis hazatalálok. Nagy töprengésemben telefonom zavart meg, jött egy üzenetem Kate-től:
"Hatalmas baj van. Találkozzunk a szokásos helyen. Kérlek, siess!!"
Kate sosem szokott ilyesmit kérni tőlem, sőt még nem is került szinte soha nagy bajba, így természetesen azonnal elindultam a megbeszélt helyre.
Sietségemben nem vigyáztam eléggé. Nem figyeltem az idegen szagokra és nyomokra. Hirtelen egy tucat vámpír markában találtam magam.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen beveszed a csalit.- kuncogott Min Yoongi, kezében barátnőm telefonját lóbálva.- Kötözzétek meg és fogjátok be a száját, aztán indulás.
Az ezüst drótok belevágtak húsomba s bőrömet is perzselték. Hát nem csoda, hogy nem bírtam visszatartani a nyüszítést, bár nem farkasalakban voltam.
- Fog még fájni jobban is!- mosolygott Suga gúnyosan.