A falka az életem {[Jimin ff.]}

11. rész

Nálunk a hibridek nem olyanok, mint amilyennek az emberek hiszik őket. A nevük nem két faj keresztezését takarja, hanem erős varázslókat, akiket megátkoztak.
Aki hibrid harapásának áldozata lesz, az szörnnyé változik. Ezt mindenki tudja. Különböző fajoknál, különböző rituálék segítségével lehet megszabadulni az átoktól, mielőtt még bekövetkezne a visszafordíthatatlan átváltozás. Csak remélni tudtam, hogy a mi módszerünk segíteni fog Jiminen.
- Hey, mi az?- kérdezte Jimin az anyósülésről, bizonyára észrevette, hogy remeg a kezem a kormányon.
- Mi lenne? Semmi! Inkább veled mi van? Te vagy életveszélyben, nem én!- doboltam idegesen, a hegyen felfelé kaptatva.
- Miért vagy ideges?- simított kézfejemre.
- Semmiség, csak ma már kétszer közölték velem, hogy el foglak veszíteni.- morogtam a végét.
- Nem lesz baj, bízom benned.- puszilt aprót nyakamba.
- Undorítóan romantikus pár vagytok.- morgott IM a hátsó ülésről.
- Kussolsz.- szóltam rá mosolyogva.
- Persze, vámpír beszél, farkas ugat.- duzzogta.
- Ezzel meg mire célzol?- pillantottam rá szúrósan.
- Ah, semmi, semmi!
- Egyébként pontosan, hogy is működik ez? Mármint, hogy segít ez a hibrid harapáson?- szólt közbe Jimin.
- A farkas gén kiüti a démoni átkot. Egy farkas szelleme sokkal erősebb, mint holmi satnya hókuszpókusz. Itt az eszed a szívedre hallgat és a szíved azt teszi, amit az ösztönöd diktál. Kihozza belőled az állatot és az átveszi minden fölött az irányítást.
- És mi fog történni, mit fogok érezni? Honnan tudjuk, hogy sikerült?
- Ne félj...- nevetett gonoszan Changkyun.- Tudni fogod! Először csak zsibbadni kezd majd mindened, aztán mikor már kínok közt vergődve nyüszítesz a fájdalomtól, ami a mellkasodat feszíti, hirtelen abbamarad minden. S épp mikor megnyugszol, hogy vége, minden csontod eltörik és átrendeződik. A sok kíntól pedig a levegő is a tüdődben fog rekedni.- mesélte teljes beleéléssel a legfiatalabb.
- IM! Ne ijesztgesd már!- morogtam rá.
- Ő akarta tudni.- vont vállat, majd újra páromhoz fordult, ezúttal fenyegetően vicsorogva.- És vigyázz, hogy mit csinálsz, mert ő is mindent érezni fog.- mutatott rám.
- Lehet, tényleg le kell majd láncolnom téged.- dünnyögtem elmerengve, az ablaknak dőlve.
- Engem?- pánikolt Jimin.
- Lehet, hogy nagyon el fog szabadulni az állati éned, és az is megeshet, hogy kárt teszel magadban, azt pedig én is érzem.
- Ez nem fer! Te érzed, amit ő, de ő nem érzi, amit te?- feküdt el Changkyun az ülésen.
- Ez, hogy lehetséges? Azt hittem...- kezdte, de szavába vágtam.
- Én is azt hittem, hogy semmit sem fogok érezni, hisz hozzád sem jutottak el az én kínjaim. De mikor a méreg miatt szenvedtél... Azt éreztem, csak nem szóltam. Rögtön a harapás után semmit sem éreztél, sőt, amikor a kunyhó előtt voltatok, akkor is csak szédültél. Aztán mikor az ágyon feküdtél, nem kaptam levegőt és nagyon fájt a lábam, majdnem átváltoztam, pedig valójában nem én gyengültem le, mégis valahogy előcsalogattad a farkasomat.
- Ez természetellenes.- jegyezte meg Kyun.
- Nem biztos!- vágtam vissza.- Ilyen kapcsolatról nincs feljegyzés, sehol. Lehet, hogy ez normális, csak még nem volt rá példa.
- Mindig, kivétel nélkül mindig a férfi részéről ilyen erős a kötelék, a nő az egyetlen gyengepontja. Nem fordítva!
- Ne most tárgyaljunk erről Changkyun. Ne filozofáljunk ezen, majd, ha elcsitulnak a dolgok, alaposabban utánanézünk mindennek. De most... Megjöttünk.
- Ez egy ház? Nem tisztásról volt szó?- értetlenkedett Jimin, kiszállva a kocsiból.
- Furcsa lenne, ha a szabad ég alatt tépné fel a torkod, nem?
- Kyunie! Megcsaplak! Ez csak egy harapás.
- Csak a kis barátod vissza ne harapjon.
- Menj inkább és nézz körül, ahogy megegyeztünk, aztán csatlakozz a többiekhez.- sóhajtottam fáradtan.
- Jól van... Azért csak halkan.- vigyorgott.
- Ezt te sem gondoltad komolyan.- nevettem.
Végül Jiminnel magunkra maradtunk s kézen fogva sétáltunk be a házba. Magunk után rögtön bezártam az ajtót és lelakatoltam.
- Páncél ajtó, ez az egyetlen kijárat.
- De vannak üveg ablakok is.- pillantott az említett dologra.
- Nem az, csak annak tűnik. Gyémánt az egész, azaz törhetetlen. Menjünk a szobába.- mutattam az egyik irányba.
- Ez még mindig kicsit zavaros. Ha megharapsz, abba belehalok. De, ha szex közben harapsz meg, akkor nem? Azért ez elég perverz.- mosolygott pimaszul.
- Mint te.- karoltam át nyakát.

~Jimin szemszöge~

Jane teljesen máshogy viselkedett. Továbbra sem mutatta gyenge, félénk oldalát, de nem is adta meg magát. Alfának született, uralkodni akart fölöttem, de arra nem számított, hogy én is dominálni szeretnék és ellenallok. Eszünkbe sem jutott, hogy mekkora baj lesz ebből.