A falka az életem {[Jimin ff.]}

15. rész

- Shownu... Hol van Kihyun?- néztem végig mégegyszer alaposabban a 3 fiún.
- Ott!- mutatott egy pontra.- Most hozzák előre.
- Szerinted mire készülnek?
- Meg fogják őket ölni, ez biztos. Még, ha oda is mész, akkor is.
- Jane...- hallottam Wonho hangját fejemben.- Nem sikerült megegyezni, harc lesz. A parancsodra várunk.
- Itt vagyok, semmi baj. Az északi és a nyugati falkákat küld az erdőbe, hangtalanul kerüljenek Park csapata mögé. Ott Shownu várja majd őket.
- Gyere Shownu! Megyünk! Ti hátulról támadtok, ha jelt adok. Én elterelem Park figyelmét és megpróbálok segíteni a fiúknak.
- Legyünk túl rajta gyorsan.
- Ne félj, ha ennek vége, irány Daegu. Többet nem kockáztatok.
Shownu elindult visszafelé, a dombot megkerülve osont a csapat mögé, hogy még véletlenül se vegyék észre.
Én lassan leereszkedtem a lejtőn a magas fűben, egy percre sem szem elől tévesztve Parkot.
- Minden kész!- szólt Shownu.
- Induljatok!- adtam ki a parancsot.
Park csapata megilletődve fordult hátra, a farkas üvöltésre és egyéb hangokra. Kihasználva az alkalmat, jelt adtam Wonhonak is.
A mező azonnal csatatérré alakult. Nem emlékeztetett a filmekben szereplő háborúkra. A valóságban ez az egész egy vérrel, karmokkal és fogakkal díszített pacának tűnt. Alig lehetett látni valamit, a zaj pedig elviselhetetlen volt.
Én pedig egyenesen beugrottam a közepébe. A csapatom négy tagja még mindig fogva volt, egy kissebb körben védték őket. Hóhérjaik még mindig mellettük álltak. Park is nem messze álldogált tőlük döbbenten. Őt céloztam meg. Egyetlen ugrással kikerültem három vámpírt s a levegőben visszavátváltozva érkeztem Park elé egy vadász tőrrel bal kezemben. Nem hagytam neki időt, háttal fordítottam nekem a térdre kényszerítettem. A két élű pengét egy ponthoz szorítottam a hátán.
- Emlékszel?!- sziszegtem.- Ezt a módszert alkalmaztam a fiadnál is.- lihegtem s fújtattam, az újhold hatása volt. Aztán megváltozott hangom, higgadtan hajoltam füléhez.- Egyetlen mozdulatomba kerül, s átszúrom a gerincedet a szíveddel együtt.
- Akkor csináld! A barátaid így is, úgyis meghalnak, az áruló fiammal együtt.
- Nem engedem, hogy bántsd!- szorítottam erősebben a tőrt, de ő csak szárazon felnevetett.
Alig tudtam figyelni a hangokra és a körülöttem zajló eseményekre, ezért történhetett meg, hogy észrevétlenül kerültek mögém. Valaki a gerincen közepébe vágta a térdét, egy másik a bordáim közé rúgott. Hallottam a csont undorító ropogását. Tudtam, hogy eltörtek a bordáim. A földre estem s elejtettem a fegyvert. Hajam mögül néztem fel a férfire, akitől kaptam két pofont. Fémes ízt éreztem a számban, arcomon végigfolyt a vér. De mielőtt újra lesújtott volna, fehér villanást láttam. Egy fehér bunda állt közénk. Aztán eltűnt.
Először azt hittem, hogy csak a szemem káprázott, de nem. Jimin magasodott fölöttem. Apját a földre taszította.
- Minden rendben?- aggódó szemeit figyelve, csak bólintania tudtam. Nagyon fájt az oldalam. E közben Park talpra állt s már nem volt fegyvertelen, megtalálta késemet. Néhány vámpír lefogott engem is és Jimint is.
- Kettőt egy csapásra.- vigyorgott ránk, s állam alá helyezte a pengét. Jimin morgott és vicsorgott, a harcban előbújtak metsző fogai, s felsértették dús ajkait.
- Veled kezdem, édes fiam.- vigyorgott gúnyosan s teljes erőből lecsapott a tőrrel, de az nem ért célt.
Vakító fényesség ereszkedett a völgyre. Park mintha megfagyott volna, nem mozdult. Ugyanabban a pózban maradt, ugyanazzal a vicsorgó kifejezéssel arcán, mint egy szobor.
- Porból lettél, s porrá leszel.- szállt le elénk egy ismerős nő. A Fehér anya volt az.- Önnön fiad hóhérja akartál lenni, s végül saját magad gyilkosává váltál. A gyűlöleted emésztett éveken át, de elfelejtetted, hogy te magad is csak egy haldokló test vagy. Fogadd hát büntetésed.
Hirtelen hajszálrepedések jelentek meg mindenhol a férfi testén, s egyre csak nőttek, míg darabokra nem hullott, mint egy szikla. A darabok azonnal elporladtak, s eggyé váltak a föld homokjával és porával.
- Park Jimin!- fordult most felénk.- Megszegted az alfád parancsát!- üvöltött kedvesemre, aki meghúzta magát s szorosan oldalaknak simult. De a Fehér anya csak lágyan elmosolyodott.- És bizonyítottad szerelmedet.
- A harcnak mostmár vége!- szólt olyan hangosan, hogy az erdő fái meghajoltak s a hegy sziklák beleremegtek.- Temessétek el halottaitokat. S aki mégegyszer meg meri törni a békét, az hasonló képpen fogja végezni! Távozzatok Jane és hagyjátok el Szöult.
Mi csak bólintottunk s összeszedve a kis csapatot, elindultunk az egyik irányba, a vámpírok pedig vezér nélkül a másik irányba.
Jaebum biccentett felém az erdő szélén, jelezve, hogy ők is mennek. Megköszöntem neki a segítséget s Jiminbe kapaszkodva utolértem a fiúkat, akiket sorra megölelgettem. Közben Namjoon és a többiek is csatlakoztak hozzánk.

Rengeteg kihagyás után végre itt vagyok s már csak az Epilógus van hátra és lezárom ezt a könyvet is.

Három év és egy csomó átírás, törlés után már igazán megérdemli.

🌼🍒🫐💕