A falka az életem {[Jimin ff.]}

1. Prologus

Az erdő közepén állok, széttárt karokkal. Imádom, amikor a szél belekap a hajamba vagy a bundámba futás közben, mikor milyen alakban. A nap süt, az ég felhőtlen, hirtelen kiáltás hallatszik a távolból. Apám hangja.
Átugorva egy farönköt változom át ében fekete, majdnem 2m magas, izmos farkassá. Olyan gyorsan futok, ahogy csak bírok.
Egy tisztásra érve megpillantom anyám holttestét, ami mellett apa küzd egy szőke, porcelánbőrű lénnyel. Bizony nem ember ez. Teste jéghideg, bőre természetellenesen sápadt, vonásai kifinomultak és precízek, csak úgy testfelépítése is, mintha egy pontról pontra megtervezett gép lenne. Viszont nem hallom szívének dobbanását, nincs ennek lelke!
Hozzá hasonlók tucatja gyilkolja a falkámat, a családomat. Minhyuk fájdalmasan felvonyít s egyenest a szemembe nézve utasít, hogy meneküljek.
"Nem hagyom itt őket!!" Ekkor Shownu, látva, hogy nem mozdulok, elém áll s vicsorogva terel az erdő felé.
Még látom, amint apám élettelen lénye a földre zuhan s visszaváltozik emberré, egy halott testté.

Hirtelen ültem fel kipárnázott ágyamban s fejemet fogva próbáltam elűzni a hangokat. Nem sikerült. Ez nem hallucináció! Valaki ordít...
Szélsebesen suhantam le a tölgyfából készült lépcsőn. A bejárati ajtót szinte a sarkából is kifordítottam, úgy értem ki a szabadba.
A ház előtt állva leblokkoltam. Kate, legjobb barátnőm a farkasalakban lévő Kihyun fülét szorította.
Megkönnyebbülve roskadtam a bejárat elé, halántékomat masszírozva.
- Kate! Erezd el a kölyköt!- szólok rá a lányra. Mindenki felém kapta tekintetét.
- Még aludnod kéne.- ült mellém Wonho- Hisz éjjel vadászni voltál. Pihenned kéne.
- Jól vagyok, csak beparáztam. Azt hittem valami bajotok esett.- sóhajtottam.
- Megint a rémálmok?- támaszkodott az egyik tartóoszlopnak Jooheon.
- Igen...- hajtottam fejem tenyerembe.
- Nyugi Jane! Kinyírtad a szőke vérszívót és a legtöbb társát. Már nem bánthat.- magyarázta az ép érveket Shownu.
- Shownu! Te is tudod, hogy nem ez a vámpír állt a terv előállítása mögött. Ő csak eszköz volt, egy báb. Másképp már rég nem élnénk.
- Csak nekem sérti a fülemet a vérszívó elnevezés?- vonta fel szemöldökét Kate.
- Bocs, de tudod, hogy nem rád értettem, hanem...
- Hanem Mr. Parkra, tudom. De még mindíg fogalmam sincs, hogy honnan szeded ezt a baromságot. Méghogy Park egy vámpír csapattal lemészároltatja a legfelsőbb falka tagjait! Ez azért számára is kockázatos lenne, nem gondolod?- jött a felvilágosítás.
- Akkor is utálom!! Te vagy az egyetlen, akit megtűrök a fajtádból. Hisz benned farkas vér is folyt, valamikor.
- Utálod vagy sem!Holnap megtartom 200. születésnapomat és hivatalos vagy.- jelentette ki.
- Ott lesz a klán?- néztem fel rá kérdőn.
- Csak a fiatalság! Az öreg Park a saját házában marad.
- Még mindíg harc-kezdeményezésnek számít, ha elutasítom egy vámpír meghívását?
- Igen, az!- vigyorogta Kate.
- Rendben!!