A falka az életem {[Jimin ff.]}

6. rész

<Time Skip>

Két napja vagyok bezárva és semmit sem tehetek. Most is csak arra várok, hogy értem jöjjenek és bevigyenek abba szörnyű terembe, ahol minden egyes alkalommal megkínoznak. Fél 12 körül szoktak elvinni és általában 12-kor végeznek. Nem tudom még meddig bírom. A hátamat végigszántó hegek szinte elviselhetetlenek. Testemet sebek borítják s bűzlöm az alvadt vértől. A legelső heget maga Suga kreálta. A szemem alatt 1,5 centire egy X-et vésett késsel.
Az ajtó nyílt és Jungkook felrángatott a földről.
- Gyere! Ha szerencséd van, két nap múlva elengednek.
- A remény és a szerencse meghalt apámmal és a többiekkel együtt 3 évvel ezelőtt.- mosolyodtam el keserűen.
- Adok egy tippet. Ma ne ájulj el, várd meg, míg ismét kinyílik az ajtó.- suttogta fülembe alig hallhatóan. Ekkor megérkeztünk abba a szobába s kivételesen Yoongi várt minket.
- Jane, végre!- örömködött- El sem tudod képzelni, milyen jó az illatod. Kezdjünk neki!- csapta össze kezét az asztalhoz fordulva.- Ha jól tudom, a nyakadhoz még nem nyúltak.- lépett elém vigyorogva egy apró zsebkéssel.
- Miért?- hajtottam le a fejem, ezzel más irányba terelve a beszélgetést.
- Na, de alfa! Mit mondtam a beszédről? Ebben a szobában neked tilos megszólalni!... Egyébként szerintem ez egy fölösleges kérdés volt. Azt hitted, hogy Mr. Park fiának gyilkosa megússza büntetés nélkül? Hisz te magad vallottad be. Az alfa végzett azzal a vámpír csapattal, és az alfa történetesen te vagy.
Ezek után Yoongi kidíszítette kulcscsontomat is vörös kis csíkokkal. Lehunyt szemekkel vártam, hogy Kook visszavigyen a cellába.
- Na, mi van vele Kook?- szólt az egyik őröm.
- Egyre nehezebben bírja, már a szobában összeesett.- felelte ez.- Szerintem nem lesz vele baj. Itthagyhatjuk egyedül pár órára.
- Rendben. Bezárom és mehetünk.- így is lett. Bekulcsolta az ajtót, majd eltűntek a sötétben. Összekuporodtam az egyik sarokban és forró arcomat a hideg betonnak támasztottam. Bizonyára lázam volt már egy ideje.
Nem tudom, meddig feküdtem ott, csak az ajtó nyikorgására lettem figyelmes.
- Jane! Jane, kelj fel! A falka számít rád, nem hagyhatod itt a falkát... Nem hagyhatsz itt engem...- rázogatott valaki.
"Az illat, az érintés, én ismerem, ez Jimin..."
- Ne... Ne bánts...- suttogtam, mert többre nem voltam képes. Még a szememet sem tudtam kinyitni, pedig akartam. A következő pillanatban úgy éreztem, mintha lebegnék s a szél az arcomba csapott.

<Time Skip>

Deréktól felfele be voltam fáslizva. Tudtam mozogni és a szemem is ki tudtam nyitni. Egy otthonos kis kunyhóban voltam, mely teljes egészében világos fenyőből készült. A bútorzat sötétebb színnel rendelkezett és fehér lepedők között feküdtem. A nap átsütött a pihe könnyű függönyön, mely ide-oda lengedezett a szélben.
- Hál istennek lement a lázad. De azért igyál még egy kis teát.- foglalt helyet mellettem megmentőm.
- Köszönöm!- tornásztam magam ülésbe.
- A falka mindjárt ittvan. Szóltam nekik, hogy elhoztalak ide.
- Miért vagy ilyen kedves? Hisz megöltem az öcsédet és még legalább 40 társadat.
- Az öcsém amolyan apja fia volt. Ugyanolyan gyilkos vált belőle, mint amilyen apánk is lett. Nem igazán beszéltünk vagy találkoztunk. Rá se tudtam nézni anyánk halála után. Nem kéne ezt mondanom, de megérdemelte.
- Te ápoltad le a...
- Igen. Bocs, de máshogy nem tudtam megoldani. Le kellett vennem a ruháidat.- mondta enyhén elpirulva.
- Na jó! Ki vagy te és mit csináltál Park Jiminnel?- kuncogtam.
- Van az a dal: "Ha a jelmez szétszakad, nem veszek fel egy másikat". Vagy netán hiányolod a másik énemet?
Szólásra nyitottam ajkaimat, de valaki betörte az ajtót, ezzel félbeszakítva minket. A következő pillanatban valaki rávetette magát Jiminre, ezzel a padlóra taszítva őt.