OUR NAMES || WOOSAN

♤2♤

Wooyoung sietős léptekkel haladt a táncterem felé. Tudta, hogy tanára ki fog akadni, mivel nem először késik. Félénken benyitott, már érezte a tanár szúrós tekintetét.
~Wooyoung? Megint bezártad magad az egyik vécé fülkébe?-kérdezte a tanár szarkasztikusan, bal szemöldökét felhúzta. Sajnos nem ez az első alkalom, hogy a srác elkésik és kezdi megunni. Wooyoung egy hatalmasat nyelt, mielőtt megszólalt.
~Nem! Elnézést, csak feltartottak.-magyarázta a helyzetet. A tanár, mintha mondani akart volna valamit, de inkább magában tartotta. Ismét elindította a zenét. Wooyoung gyorsan lepakolt, majd beállt a többiek közé. Két órán keresztül gyakoroltak. Amint végeztek az összes diák a földre zuhant. Wooyoung úgy döntött csatlakozik barátaihoz. Yunho és Hongjoong a földön ültek és beszélgettek, Wooyoung így tévedt melléjük.
~Woo! Mi történt? Miért késtél megint?-érdeklődött Hongjoong, látszott rajta, hogy aggódik.
~Megint a bátyád idegesített?-most Yunho kérdezett, erre Wooyoung a fejét rázta.
~Nem, egy idióta a másik suliból próbált felszedni.-mesélte el röviden, emiatt Yunho felnevetett.
~Az igen! Hogy menekültél meg?-Yunho belekortyolt vizébe, mosolya még mindig arcán díszelgett.
~Ismeritek Sant? Ő mentett meg.-jelentette ki Wooyoung, aminek hallatán Yunho kiköpte vizét, ami tökéletesen a parketten landolt.
~Mármint a kosárcsapatban lévő San? Choi San?!-üvöltözött Yunho, Hongjoongnak kellett befognia a száját. Wooyoung értetlenül bólogatott, biztos volt abban, hogy San mentette meg.
~Azt ugye vágod, hogy Sannak eddig senki sem jött be, és senkit sem hívott még el randizni?-végre Hongjoong is megszólalt, közben elvette kezét Yunho szájától.
~Az nagyon király, de mégis hogy jön ide? Ne képzeljetek bele semmit, csak segített.-Wooyoung a szemeit forgatta, már nem is volt kedve erről beszélgetni.
~Csak arra céloztam, hogy lehet azért mentett meg, mert bejössz neki.-vigyorgott Hongjoong perverzen, amibe Yunho is becsatlakozott.
~Vagy talán azért, mert látta, hogy nem érdekel az a másik srác és mint egy kedves ember segíteni akart!-Wooyoung felállt és felkapta válltáskáját. Indult volna ki, de megállították:
~Wooyoung, beszélnék veled.-szólította tánctanára. A szőke fiú sóhajtott egyet, sejtette, hogy mi következik. A férfi Wooyoung elé állt.
~Egy nagyon jó táncos vagy, de ezek a késések nem férnek bele. Ezt nem csak azért mondom, mert magadat akadályozod, a többieket is. Szükségünk van rád, Wooyoung. Kérlek próbálj meg koncentrálni. Ha baj van, akkor pedig szólj.-mondta el a tanár a kis beszédét.
~Elnézést tanárúr, én tényleg próbálkozom. Holnap időben itt leszek, ígérem.-Wooyoung szívére tette kezét, ennek hallatán a tanár elmosolyodott.
~Rendben, akkor holnap találkozunk.-ezzel le is zárta a beszélgetést. Wooyoung nyugodtabban indult haza, de még egy picit rosszul érezte magát. Tényleg nem kéne ennyit késnie, de nem tud mit tenni ellene. A bátyja egyáltalán nem segít a helyzeten. Kiskorukban olyan jól kijöttek egymással, de mióta Wooyoung elmondta családjának, hogy meleg, testvére teljesen kizárta. Ez Wooyoungnak rendkívül fájt, de ennek ellenére is szereti őt, ez ellen nem tud és nem is akar tenni.
~Wooyoung!-egy ismerős hang ütötte meg füleit, így megfordult. Sant pillantotta meg, mosolya, mintha beragyogta volna az egész folyosót. Arca hiába volt férfias, kis gödröcskéi egy ártatlan kisfiúéhoz hasonlítottak. Wooyoung fel sem fogta mennyire bámulja a srácot, mind addig, amíg az előtte álló meg nem szólalt.
~Ezt szerintem elhagytad.-San kezében Wooyoung telefonja lapult, amit csodálkozva fogadott el az alacsonyabb.
~Mégis mikor hagytam el?-ezt Wooyoung leginkább magától kérdezte, de helyette San válaszolt:
~Az előbb kiesett a zsebedből. Pont láttam, mert a szekrényemnél álltam.-mesélte San, amire Wooyoung csak kettőt bólintott. Ezután egy kínos csend telepedett rájuk. Mindketten egymást bámulták, képtelenek voltak megszólalni. San ennek ellenére is mosolygott, Wooyoung nem is értette, hogy hogy nem fáj az arca ettől a sok vigyortól.
~San ez így nagyon kínos.-szólalt meg Wooyoung.
~Igen, tudom.-nevetett fel San. Wooyoung szívverése felgyorsult ennek hallatán. Nem hitte, hogy San ilyen hatással lesz rá, hiszen csak ma ismerkedtek meg. De valahogy mégis kezdi megkedvelni a fiút. Még ha nem is akarta bevallani.
~Nincs kedved együtt hazamenni?-kérdezte San, miután nevetése csillapodott. Wooyoung meglepődött a hirtelen jött kérdés miatt, de mielőtt felfogta volna rábólintott. Ő maga sem értette miért, bár most már teljesen mindegy. Szerencsére San beszélni kezdett, ezért most nem volt köztük csend. Wooyoung is könnyebben oldódott fel mellette emiatt, rendkívül barátságosnak tartotta Sant. Egy idő után az idősebb meglökte oldalával Wooyoungot, aki válaszképpen ugyan ezt tette a másikkal. Ezáltal egy csatába kezdtek.
~Kosaras vagyok! Szerinted nem tudlak fellökni?-kiáltotta el magát San, Wooyoung csak felnevetett.
~Oh bocsánat kosárkirály! De fogadok gyorsabb vagyok nálad!-jelentette ki Wooyoung, majd futásnak eredt. San vette a lapot és elindult utána. Nem meglepően San gyorsabbnak bizonyult. Wooyoung elé állt, aki emiatt arra kényszerült, hogy megálljon. Véletlen San mellkasának ütközött, ezért a magasabb srác reflexből átkarolta a derekát. Wooyoung felemelte tekintetét.
~Jól vagy?-San aggódó hangja megnyugtatta Wooyoungot. Tetszett neki a hangzása.
~Ja, csak elfáradtam.-lihegte a szőke fiú, mellé egy kisebb mosolyt villantott.
~Most már elengedhetsz.-jelentette ki Wooyoung, utána próbált elválni Santól, de a másik nem engedett.
~És ha nem akarlak elengedni mit csinálsz?-húzta fel egyik szemöldökét játékosan San. Wooyoung a szemeit forgatta.
~Egyszerű! Tökön rúglak.-kiáltotta el magát Wooyooung, majd lendítette a lábát. San rögtön hátrált, miközben lehajolt a fájdalomtól.
~Normális vagy?!-Sannak hiába fájt, mégis nevetni kezdett, amibe Wooyoung is beszállt.
~Ne haragudj.-kért bocsánatot Wooyoung, San pedig csak legyintett egyet, hiszen nem is volt akkora ütés. Ezt követően indultak is tovább, természetesen folytatták hülyeségeiket.