OUR NAMES || WOOSAN

♤6♤

~Pizsamaparti nálam! Ne felejtsétek el!-ugrált Yunho egyhelyben, hallatszott, hogy milyen izgatott. A három fiú megbeszélte, hogy a mai nap Yunhonál alszanak, jót tesz egy kis kikapcsolódás. Viszont Hongjoong és Yunho ravaszak voltak. Úgy tervezték, hogy elhívják Seonghwat és Sant is. Hongjoong szerette volna, ha Seonghwa is ott lenne, Yunho pedig össze akarta hozni Sant és Wooyoungot. Wooyoungnak természetesen nem mondtak el semmit, meg sem említették a dolgot. A fiú nem biztos, hogy belemenne a partiba, ha tudja, hogy San is ott van. Wooyoung haza indult, így elvált barátaitól mit sem sejtve. Yunho és Hongjoong szinte futottak a tornaterem felé. Szerencséjükre pont egy szünetet tartott a csapat. Seonghwa egyből felfigyelt szerelmére, egy hatalmas mosollyal az arcán indult meg felé. A karjaiba zárta az alacsonyabbat, puszikkal lepte el a fiút. Hongjoong kuncogva hagyta neki mindezt.
~Istenem de aranyosak vagytok!-olvadozott Yunho egy hatalmas vigyorral kísérve. San is csatlakozott hozzájuk, de úgy látszott, mintha keresne valakit.
~Wooyoung hazament, ő később csatlakozik hozzánk.-szólalt meg Hongjoong, mivel felfigyelt a kíváncsiskodó fiúra. San erre csak bólintott egyet, jelezve, hogy érti.
~San! Készülj fel, mert ma este mindent megteszünk, hogy valamit elindítsunk köztetek, nem adom fel!-beszélt Yunho magabiztosan, szája a füléig ért. San ettől egy picit ideges lett, nem tudta hirtelen hogy álljon ehhez hozzá. Nem biztos, hogy Wooyoungnak ez az ötlet tetszeni fog. Ez Sant megrémisztette. Végül a csapat elindult Yunhohoz, aki, mint mindig vidáman mesélt valamiről. Ha Yunhoval vagy unatkozni nem fogsz, mivel a srácnak be nem áll a szája. Ilyen érzés extrovertáltnak lenni. Egy olyan személyiség, amiről San mindig is álmodozott. Amint Yunho házához értek mind lepakoltak és leültek a földre, Hongjoong és Seonghwa ült a kanapén, természetesen egymásba karoltak. Hongjoong majdnem barátja ölében foglalt helyet. Ekkor csengettek. San szíve abban a pillanatban kezdett el zakatolni. Érezte, hogy Wooyoung lesz az. Megérzése nem tévedett, a szőke fiú mosolyogva lépett be. San szemeiben szinte ragyogott. Mintha egy pillanatra lelassúlt volna az idő, miközben szíve csak egyre hevesebben vert. San gyűlölte, hogy így reagál. Valahogy mégsem akart tenni ellene. Wooyoung észrevette a plusz két személyt. Pánikolva fordult Yunho felé, aki szimplán csak kacsintott egyet. Ez egyáltalán nem nyugtatta meg a szőkét.
~Ha már mind itt vagyunk hozom a sört és a pálinkát!-tapsolt kettőt Yunho, majd futott is a konyhába. Wooyoung szép lassan leült barátai közé, egy kellemes atmoszféra vette őket körül. Nyugodt volt és hangulatos. Wooyoung kezdte elengedni magát, bár párszor tekintete találkozott Sanéval. Minden egyes alkalomnál egy hatalmasat dobbant szíve. Wooyoung gyűlölte, hogy így reagál. Yunho visszatért az alkoholos italokkal. Mindenki boldogan iszogatott, egy idő után azért jöttek a mellékhatások. Seonghwa és Hongjoong egy-két óra múlva már egymást falták a kanapén, míg Yunho sírt a nevetéstől, mert valami hülye videót nézett a telefonján. Szó szerint a földön fetrengett. San még egyet kortyolt söréből, utána Wooyoungra vezette tekintetét.
~Hallod nekem már széthasad a fejem.-jelentette ki San, amire Wooyoung felfigyelt.
~Gyere, tudom hol a fájdalomcsillapító.-tápászkodott fel Wooyoung a földről, San, pedig követte őt. Wooyoung úgy döntött segít neki, mivel Yunho nincs éppen olyan állapotban, hogy ilyenekkel foglalkozzon. Bár semelyikőjük sem volt teljesen józan, de mégis jobb ez így. Elértek Yunho szüleinek a szobájába, akik elutaztak pár napra, ezért is buliznak. Wooyoung nyúlt az egyik fiókhoz, mikor hirtelen két kar megfordította, majd a szekrénynek nyomta. Az alkoholnak köszönhetően nyugodt maradt, egyébként már kikerekedett szemekkel nézett volna Sanra. Mivel igen, San szorította a bútornak. Wooyoung megérezte a másik testének melegét és finom illatát, ami keveredett a keserű alkohol szaggal. San rögtön előre hajolt, de Wooyoung pedig hátrált.
~Hmm.. be vagyunk rúgva, megbánjuk holnap.-suttogott Wooyoung, igazából egyáltalán nem hazudott. San ezen egy kicsit elgondolkozott, miközben száját húzta.
~De meg akarlak csókolni!-hisztizett San, ami miatt a szőke fiú felnevetett. Arca már nem csak az alkoholtól, de az előbbi mondattól is pirosodott.
~Aranyos vagy, mikor zavarba jössz.-vigyorgott San elégedetten, egy picivel közelebb hajolt a másikhoz. Wooyoung nem reagált igazán, egyedül Sant bámulta. Körülbelül egy percig így álltak, semelyikőjük sem tudta, hogy mi jöjjön ez után.
~Most már tényleg kéne az a gyógyszer.-törte meg a csendet San, Wooyoung ismét elnevette magát. A magasabb fiú végre szabadjára engedte az alacsonyabbat, aki ki is szedte a keresett tárgyat az egyik fiókból. San vidáman indult a konyhába egy pohár vízért, amivel beveheti a gyógyszert, míg Wooyoung visszament a többiekhez. Arra nem is gondoltak, hogy másnap, mikor józanok lesznek realizálják, hogy mi is történt köztünk az este.