OUR NAMES || WOOSAN

♤19♤

Egy alak mászkált fel-alá a már üres kis házban. Léptei gyorsak, de emellett kicsik voltak. Ez az alak nem más volt, mint Wooyoung. Idegesen nézegette magát és vett mély levegőket. Gyomorgörcse ismét megjelent, ami egy dologra utalt. Igen, a bál napja, és a fiú éppen Sanra várt. Ruháját legjobb barátai választották, és még anyukája is rábolintott, úgyhogy tényleg nem kéne ennyire izgulnia. Azonban mégis itt volt ez az érzés. Valószínű nem a ruha, vagy a sminkje tehetett róla, hanem San. Végül a szőke lezuhant a kanapéra.
~Egy idióta vagy, Wooyoung! Nyugodj már meg.. csak barátokként mentek..-beszélt magában a fiú, hátha lenyugtatja ezzel magát.
~Gondolom..-teszi hozzá, próbált úgy tenni, mintha nem reménykedne az ellenkezőjében. Nem akart San haverja lenni csak, még a gondolata is elszomorította. Szívverését két kopogás gyorsította fel, ami a bejárati ajtó felől jött. Felpattant helyéről és odasietett. A nyílászárót kinyitva egy öltönybe öltözött Sant pillantott meg, aki hirtelen nagyon komollyá vált. Wooyoung kilépett és kulcsával elkezdte bezárni az ajtót.
~Nem tudom miért lepődöm meg.-szólalt meg San elősször, mire Wooyoung ránézett érdeklődve.
~Min?-kérdezi a szőke.
~Hogy milyen gyönyörű vagy, Wooyoung.-egy halvány mosoly húzodott San arcára, szemei csillogtak, miközben az előtte állót nézte. Megfogva a fiatalabb kezét egy csókot hintett kézfejére. Wooyoungnak a lélegzete is elállt. Szíve szerint a srác karjaiba ugrana és ott is maradna élete végéig. Visszafogva magát megszólalt:
~Akkor.. nem barátokként megyünk..?-nem kérdezni tervezett, valamiért csak így sikerült kinyögnie mit akar.
~Nem.-San száját egy mély kuncogás hagyta el, aranyosnak találta a szőkét, nem csak most mondjuk, hanem mindig. Elindultak egy autó felé, Wooyoung meg is lepődött.
~A motorod?-érdeklődött.
~Úgy voltam vele illőbb kocsival menni egy bálba.-rántott vállat San egyszerűen, igazából teljesen mindegy mivel mennek. San illedelmesen kinyitotta Wooyoung előtt az ajtót, aki kicsit pirulva ezt meg is köszönte. San is beült és elindultak. A páros csöndben ült, de most fordult elő elősször, hogy kellemesnek mondható. Azért a feszültség, mint mindig megmaradt. De ilyen is az, amikor két ember vonzódik egymáshoz. Méghozzá egyértelműen, és mindketten tudnak róla. San ezért is volt olyan bátor, hogy megfogta Wooyoung kezét. A fiatalabb meglepetten tekintett le kezeikre. Viszont nem mondott semmit, magának hazudna, ha elhúzódna. Amit San mondott a tornateremben is igaz volt. Egymásnak és maguknak is hazudnának, ha tartanák a távolságot.
~Megjöttünk.-jelentette ki San, ezzel megzavarva Wooyoungot a gondolkodásban. Amint kiszálltak San ismét boldogan kezdte el szorongatni Wooyoung kezét. Olyan puha volt a bőre..
Bementek a csarnokba, ahol az egészet szervezték és keresték a többieket. Yunho az asztaloknál beszélgetett egy random osztálytárssal, a srác ingjén lévő gombbal játszadozott.
~Tuti megfektetik.-nevet egy kisebbet San, amibe Wooyoung is becsatlakozik, hiszen egyetért vele. Seonghwa és Hongjoong mosolyogva, szerelmes tekintetekkel kísérve táncoltak együtt. Mintha a világ legszebb embere állna mindkettőjük előtt.
~Nyomjuk le őket.-mondta San, majd behúzta Wooyoungot a tömegbe.
~Gyerünk táncoslábú, lássuk mit tudsz!-mosolygott San, próbálta provokálni a szőkét. Ő viszont csak nevetett, tetszett neki a piszkálódás. San magához húzta, homlokukat összeérintette.
~Nem tudok úgy tenni, mintha nem éreznék semmit.-suttogta ezt San, hangja lágynak és valamennyire szomorúnak is hangzott. Wooyoung nem számított erre, vagyis nem ilyen hamar. Egy hatalmasat nyelt, mielőtt megszólalt.
~San kérlek ne csináld ezt..-a szőke elhajolt, egyik kezét az előtte lévő mellkasára helyezte.
~Nem lehet..-Wooyoung hangja elhalt volt, nem akarta ezt kimondani, de úgy érezte muszáj. San kissé idegesnek tűnt ezt hallva.
~Te meg miről beszélsz? Hisz mindketten..
~Tudom! Én is rájöttem, de nem megy. Nem érted?-szólt közbe Wooyoung, szemeibe könnyek gyűltek össze, amiktől jobban csillogott, mint általában.
~Ezt nem hiszem el..-temeti tenyerébe arcát San, egy hatalmasat sóhajt.
~Végre találtam valakit, akihez tiszta érzelmek kötnek és ennyi! Tényleg ezt akarod?-úgy látszott San teljesen kiakadt, bár ki tudná hibáztatni, ha szívét épp most törték össze? Wooyoung szótlanul állt tovább, mozdulatlan maradt. San nem maradt tovább, elindult a kijárat felé, félt, hogy eltörik a mécses. Miután nagy nehezen a folyosóra ért, mert mondjuk ki a tömeg elég nagy volt és nehéz a kijutás, elindult autója felé. Semmi mást nem akart, csak hazamenni.
~San állj meg!-Wooyoung kiáltása torpantotta meg. Mit akarhat még mondani? San szerint már minden elhangzott, amit hallania kellett.
~Ne sírj Wooyoung, mert ha az elejétől kezdve őszinte vagy akkor nem jutunk el idáig!-San mérgesen hátrafordult, életében nem emelte meg a hangját ennyire. Wooyoung lefagyott hirtelen, megijesztette a hangnem.
~Tudod nekem is vannak érzéseim!-mostmár Wooyoung is ideges volt, San nem méltatott arra sem, hogy meghallgassa, ami rosszul esett neki.
~Önmagát mindenki tudja sajnálni, Wooyoung. Nem különleges.-San csak ennyit mondott, aztán beülve autójába elhajtott. Wooyoung pár másodpercig csöndben állt, próbálta feldolgozni a történteket és elhangzottakat. De minél többet gondolkozott szíve annál kisebb darabokra tört. Eddig bírta. Wooyoung kifakadt, amennyire teste bírta. Halk zokogásba kezdett, de így is könnyen megmondható volt, hogy sírt, mivel szipogásai elárulták. Egyszercsak valaki nevetett mögötte.
~Hoppá! Az igaz szerelem mégsem annyira igaz.-Woojin tipikus vigyorával állt a fiú mögött, aki most rá sem hederített. Maga a félelem érzése is eltörpült a fájdalma mellett.
~Húzz el innen, Woojin!-Hongjoong rontott ki az ajtón, legjobb barátjához futott. Woojin csalódottan odébb állt, most nem volt kit idegesítenie. De legalább San és Wooyoung összevesztek. Ez számára kitűnő hírnek bizonyult. Seonghwa nem sokkal ezután jött ki, ő ugyan olyan aggodalommal rohant Wooyounghoz. A szőke srác Hongjoong vállán sírt, nem maradt ereje ahhoz, hogy úgy tegyen nem történt semmi.
~Visszautasítottam Sant..-mesélte elhalt hangon, alig lehetett hallani. Seonghwa és Hongjoong egymásra néztek. Na és most mi legyen?
~Miért?-Seonghwa kérdése ennyi volt, várt a válaszra. Wooyoung felemelte fejét Hongjoong válláról.
~Mert félek. Félek, hogy ő is elhagy majd csak úgy a semmiből. Félek, hogy elrontom és még jobban megbántom.-engedte ki magából az összes aggodalmat egyszerre Wooyoung, szemeiből még mindig folyt a könny, szinte már fulladt benne. Vagy San hiányában, ezt nem tudta pontosan.
~Őt ezzel bántod meg, Wooyoung. Ha San valakinek bizalmat szavaz, ahhoz ő is hűséges lesz. Ezt biztosra mondhatom neked. Nem hagyna el csak úgy.-nyugtatta a fiatalabbat Seonghwa, ezzel is próbált rá hatni.
~Már mindegy! Egy életre megutált!-Wooyoung letörölte könnyeit, mellé egyet szipogott. Kezdte feladni.
~Dehogy. Te magad is kiderítheted. Ha akarod elviszlek hozzá és beszélhetsz vele. Egy perc alatt megbocsát, ha elmagyarázod.-bíztatta Seonghwa tovább, mindent megtesz legjobb barátjáért. Ahogy ismeri rögtön túlteszi magát az egészen, ha Wooyoung bocsánatot kér. Néha túl sokszor megy szíve és... hormonai után. Wooyoung egy rövid ideig elgondolkozott.
~Legyen..