OUR NAMES || WOOSAN

♤4♤

Mind az öt srác Seonghwa autójában ült, nevettek és szórakoztak. Hallgatták a rádiót, Seonghwa és Yunho hangosan énekeltek, míg a többiek csak kacagva hagyták ezt nekik. Seonghwa végül leparkolt egy kávézó előtt. Wooyoung megvárta, míg Yunho kiszáll, így ő is nagy nehezen elindult kifelé. Lefagyott, mikor egy kezet látott meg maga előtt. San mosolyogva állt előtte és arra várt, hogy elfogadja a segítséget. Wooyoung félénken megfogta San kezét, aki kihúzta őt az autóból. A magasabb fiú meg is tartotta Wooyoungot, amint kint volt, emiatt rendkívül közel álltak egymáshoz. Sant megcsapta Wooyoung finom illata, ami miatt vigyora még szélesebbé vált.
~Szabad?-kérdezte San illedelmesen, ezen Wooyoung elgondolkozott, de a végén bólintott egyet. San átkarolta a szőke srác derekát, ezzel segítette a másikat. A szőke hirtelen köpni-nyelni nem tudott, gyomra fel-le liftezett. San keze a derekán idegessé tette. Wooyoung, miután összeszedte magát San vállába kapaszkodott, így képes volt normálisan járni. Wooyoung meglátta, hogy Seonghwa és Hongjoong kézen fogva lépnek a kávézóba, míg Yunho magányosan, mégis vidáman ment utánuk. Ő és San is beért, az összes barátjuk rájuk mosolygott.
~Aranyosak vagytok együtt.-állapította meg Seonghwa, miközben Hongjoong bólogatott. Yunho elnevette magát, miután látta, hogy a két említett srác milyen vörös fejjel állt ott tovább. San egy szót sem szólt, segített inkább Wooyoungnak a leüléssel. Amint mindenki helyet foglalt elkezdtek beszélgetni, jobban megismerték egymást. Meglepetésükre nagyon sok mindenről tudtak beszélni, mintha mindig is barátok lettek volna. Seonghwa és Hongjoong is közeledtek, a fiatalabb már egy puszit is nyomott a másik arcára, aki emiatt nem is meglepően rögtön zavarba jött. A többiek boldogan nézték a párost, valahol ők is reménykedtek, hogy egyszer találnak valakit, akivel ilyen kapcsolatuk lehet. Mindenki, kivéve Wooyoung. A fiú sosem hitte, hogy a szerelem megtalálja valaha is. Még saját magát is képtelen szeretni, akkor valaki más mégis hogyan tudná? Nem akart megbántani senkit, és saját magát sem akarta áltatni ilyenekkel, minden áron kerülte a randikat. Hirtelen Sanra pillantott. Megint tipikus mosolya ragyogott arcán, ezzel megmelengette Wooyoung szívét. A fiatal srác nem volt hülye, tudta, hogy San tetszik neki. Totál belezúgott, még így is, hogy csak két napja ismeri. Úgy érzi, hogy San más, mint a többiek. Sablonos szöveg, de Wooyoung így érzett, és ezzel nincs semmi baj. Viszont tudta, hogy sosem lehetne együtt Sannal, attól félt, hogy a fiú neve nem fog megjelenni a karján.
~Wooyoung? Jól vagy? Nagyon elbambultál.-érdeklődött San, ezzel kizökkentve a bambuló srácot gondolatmenetéből.
~Igen, köszi! Csak nagyon elgondolkoztam.-mentegetőzött Wooyoung, egy halvány mosolyra húzta ajkait.
~Ha baj van elmondhatod, oké?-San óvatosan megfogta Wooyoung kezét, ezzel zavarba hozva a másikat. A szőke fiú szíve egy hatalmasat dobbant ettől, hirtelen megszólalni sem tudott. Emiatt kénytelen volt szimplán csak bólintani egyet. Sant nem tudta meggyőzni, még mindig látszott, hogy aggódik. Egy darabig szemeztek egymással, de ezt San szakította meg, visszanézett a többiekre. Keze viszont egy centit sem mozdult, még mindig szorosan fogta Wooyoungét. A fiatalabb sem csinált semmit, tagadni sem tudta volna, hogy tetszett neki. Egy darabig a kezeiket bámulta, utána felnézett. Egyből Yunhot pillantotta meg, ahogy egy perverz arckifejezéssel kísérve mutatott kezeikre. Wooyoung egy gyilkos tekintettel jelezte felé, hogy maradjon ki ebből, amire Yunho a szemeit forgatta. Wooyoung ismét Sant figyelte ezután. Próbálja elkerülni, de tudja, hogy San nem adja fel. Wooyoung aggódott és félt, nem akarta az idősebbet megbántani. Ezek ellenére mégis képtelen elmondani neki az igazat. Hiába érzi, hogy San is úgy tekint rá ahogy ő rá, még akkor sem. Wooyoung most ébredt rá, hogy nagyon nehéz lesz visszatartania érzelmeit.