OUR NAMES || WOOSAN

♤21♤

Boldogság.
Ez volt az egyetlen szó, ami San jelenlegi állapotát leírhatná, de valahogy ez így sem volt pontos. Ennél sokkal több volt, sokkal jobb és szebb. Wooyoung volt az, ő és csak is ő. San mosolyogva tartotta a szőkét karjaiban, mintha attól félne bármelyik pillanatban elveszítheti. Azonban még egy csapat katona is képtelen lenne őket szétválasztani. San lassan, finoman Wooyoung hajába bújtatta arcát, szőke tincsei hihetetlenül puhák voltak, emellett illatosak. Vanília. Egy olyan aroma, ami tökéletesen leírja az alacsonyabbat: visszafogott, édes, mámorító, és igen kellemes. Kezei közben Wooyoung derekát és annak környékét fedezték fel, óvatosan simogatta a puha bőrfelületet, nehogy felkeltse a fiatalabbat. Bárcsak ez az érzés követné élete végéig..
~San..
Egy halk suttogás hagyta el Wooyoung ajkait, San magában szitkozódott, hogy felkeltette a másikat, hiszen olyan békésen aludt.
~Nem akartalak felkelteni..-San ennyit dünnyögött reggeli rekedtes hangján Wooyoung fülébe. A szőkét kirázta a hideg ettől, jó értelemben persze. A mellette fekvő srác tényleg nem lehetne dögösebb.
~Egyszer úgyis felkeltem volna.-sikerült válaszolnia egy kis ábrándozás után, ami elég vicces figyelembe véve, hogy az akiről álmodozott éppen mellette fekszik. Nem is beszélve arról, hogy szorosan öleli magához, egy papírlap is nehézkesen férne közéjük.
~Haza kell mennem, San..-szólalt meg Wooyoung ismét, az idősebb felé fordult. San emiatt arra kényszerült, hogy hátrább húzodjon az ölelésből.
~Nem kell! Maradj még!-San ajkait biggyesztette, mint egy kisfiú.
~San nem vagy öt éves!-Wooyoung nevetve felült az ágyon, majd miután látta, hogy a másik még mindig duzzog felpattant helyéről és öltözni kezdett.
~Most komolyan elmész?-ezúttal San ült fel, fekete tincsei össze-vissza álltak. Szemei csillogtak allatuk, szája pedig kissé felduzzadt. Wooyoung legszívesebben most azonnal letámadta volna, vonzotta az idősebb, az biztos. Bár ez eddig is így volt. Próbált nem törödni vágyaival és öltözött tovább. Wooyoung számára hihetetlennek tűnt ez az egész. Az, hogy itt van, Sannal, akire mindennél jobban vágyott, viszont most mégis arra kényszerül, hogy ellen álljon, pont amikor végre együtt lehetnének. Két kar fonódott dereka köré, megérezte San testének melegét maga mögött. Ezt követően az idősebb ajkai arcán landoltak, egy hosszú, finom puszit adott neki.
~Miért sietsz ennyire?-tette fel San a kérdést, ami már egy ideje megformálódott fejében. A szőke megfordult és a másikra nézett egy leírhatatlan arckifejezéssel. Szomorúnak, de valahogy mégis örömtelinek tűnt.
~A bátyám elutazik pár hónapra és anya elkíséri egy-két hétig. Jungwoo ösztöndíjat kapott Angliában.-mesélte el röviden Wooyoung. San felhúzta egyik szemöldökét.
~Akkor úgy veszem észre ma utaznak.-állapította meg nyugodt hangon. Wooyoung egy kisebbet bólintott, talán egy "így van" is elhagyta száját, azonban San ezt nem tudhatta, hiszen a fiú motyogott.
~Hazaviszlek.-jelentette ki San, majd ő is egy-két ruhadarabért nyúlt.
~Nem kell, tudom az utat. Miattam ne..
~Úgyis vásárolnom kell, nincs itthon semmim.-vágott közbe San. Igazából ha nem is kellett volna vásárolnia akkor is elvitte volna Wooyoungot, ezzel több időt lehet vele. A fiatalabbat ezzel meggyőzte, mivel nem felelt erre semmit. Talán valahol ő is örült, hogy együtt tölthetnek még egy kis időt, és ez így volt jól.

♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤

Minden olyan.. nyugodt volt. San még mindig nem hitte el, hogy ilyen boldog is lehet és csak arra tudott gondolni még mi mindent akar Wooyounggal csinálni. Hova mehetnének, milyen programjaik lehetnének együtt, akár társaságban, akár nem. Természetesen képzelete olyan gondolatokat is formált, amit nyilvánosan biztos nem ejtene ki száján, de Wooyoungnak lehet megemlíti. Valószínű a fiú zavarba fog jönni tőle, San már látja maga előtt a rózsaszín pírt és döbbenetet a másik arcán. Önkéntelenül elmosolyodott a bolt közepén, hirtelen az se érdekelte ha őrültnek nézik. Mivel az is, őrülten szerelmes. Ez bőven elég indok. Hazaérve lepakolt a konyhában, még nem volt kedve elrámolni, úgyhogy csak a hűtőbe valókat tette el, nehogy megromoljanak. Visszament a szobájába, ahol egy ismerős szürke felsőt talált. Wooyoungé volt. San rájött, hogy a szőke nem a saját ruhájában, hanem az övében ment haza. Fel sem tűnt neki, valószínű Wooyoungnak sem. Kuncogott egyet a fiú szétszórtságán, majd ismét kezébe kapva kulcsait elindult Wooyoung háza felé. Nem bírja tovább, látnia kell. Bármilyen szánalmasan is hangzik.

♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤

Wooyoung könnyekkel áztatta arccal állt a ház előtt. Anyja és testvére már öt perce elhajtottak, de képtelen volt bemenni a házba. A ház, ami olyan csöndes és üres nélkülük. Hiszen örülnie kéne, a bátyja állandóan cseszteti, megnehezíti az életét. Viszont akkor is hiányozni fog neki. Bármennyire is próbálja eloszlatni ezeket az érzéseket. Egyszercsak San autója állt meg házuk előtt. Wooyoung szája tátva maradt.
~Te miért állsz itt kint? Csak nem rám vártál?-szállt ki az autóból San, egy nagy vigyorral az arcán. Azok a gödröcskék!
~Nem is tudtam, hogy jössz!-nevetett fel Wooyoung, valahogy minden fájdalma elmúlt.
~Te sírtál..-jegyzi meg San, látva a szőke könnyeit, ettől ő is szomorúbb lett.
~Csak azért, mert hiányozni fog a családom. Meg rájöttem, hogy totál egyedül leszek legalább egy másfél hétig.-magyarázkodott a fiatalabb, nem akarta, hogy aggódjanak miatta. Hiszen jól van, csak szomorú egy kicsit.
~Dehogy leszel egyedül! Fogadok áthívhatod Yunhot és Hongjoongot.-próbálta nyugtatni őt San, és ezzel sikerült is, igaza volt. Legjobb barátaival tarthatna pizsamapartit, anyjának biztos nem lenne ellenére.
~Nem mellesleg én is itt vagyok, hidd el elszórakoztatlak.-tette hozzá San, tipikus perverz mosolya kísérte a mondatot. Na ennek anyja nem örülne, abban is biztos volt. Azonban.. nincs itt, nem tudhatja meg. Jézus.. most Wooyoung tényleg ezen gondolkozik.
~San..-egy szúrós tekintetet küldött az említett felé, igazából nem neki szólt volna, hanem saját magának. Wooyoungnak is eszébe jutott egy-két dolog a kettesben töltött időkről.
~Lesz olyan nap, amikor nem vagy perverz?-kérdezte Wooyoung, hangjában hallatszott, hogy nem gondolja komolyan.
~Lesz olyan nap, amikor nem élvezed a perverzségem?-vágott vissza San, szemöldökeit egyszerre felhúzva. Wooyoungnak minden szava elakadt, köpni-nyelni nem tudott.
~H-Hogy?-ezt nem tervezte kimondani, de kijött, érezte, ahogy elpirul.
~Ugyan Wooyoung! Nem vagy te olyan ártatlan. Tegnap te könyörögtél, hogy fo..
~Oké! Oké! Nem tagadom!-szakította félbe a fiatalabb Sant, tudta mit akar mondani. Sóhajtott egyet.
~Akkor.. mit akarsz csinálni..?