OUR NAMES || WOOSAN

♤12♤

A tűz ropogott a nagy tömeg közepén. Páran beszélgettek, míg mások csak úgy tolták le az alkoholt.
~De mégis miért van itt a másik suli? Nem csak ti szoktatok ide járni?-dőltek a kérdések Wooyoungból, hiszen Seonghwa és San imádtak ide jönni, de most mindkettőjük bosszúsan merült el gondolataik tengerében.
~Mindig jó volt ez a tábor. Nem tudom miért jó, hogy itt vannak ezek az idióták.-forgatta szemeit San, Wooyoung életében először látja mérgesnek, ami miatt akaratlanul elmosolyodik. Egész aranyos volt így.
~Az edző csak le akarja szedni a másik iskola igazgató bugyiját.-mondta Seonghwa, közben még több sört öntött poharába. Yunho felnevetett.
~Valószínű!-értett egyet. Az edző most is a nő nyakán lóg, akit nem zavar, tehát a férfi jól kijátszotta lapjait. Bár a csapata és a tábor kárára.
~Én lefekszem aludni.-jelentette ki Seonghwa, utána meg is indult sátra felé, Hongjoong szorosan követte őt. Igaz, nem egy sátorban vannak, de nem bírta ki, hogy legalább egy kicsit ne legyen vele.
~Én szerzek még egy kis sört.-Yunho is felállt, ezzel ismét kettesben hagyva Sant és Wooyoungot. Az idősebb még mindig durcás volt, enyhén biggyesztette ajkait.
~San, úgy nézel ki, mint egy ötéves, aki nem kapott nyalókát.-kuncogta Wooyoung, mivel San arckifejezése tényleg hasonlított egy kisgyerekére. San fekete tincsei közé túrt, majd ennyit mormolt orra alatt:
~De idegesít, hogy itt vannak..-ezzel a másik iskolára utalt, elég egyértelműen, mert éppen a szemeivel fojtogatta őket.
~Tudod mit? Menjünk a sátrunkba, ott nyugodtabb és csak mi vagyunk, senki más.-Wooyoung próbálta a másikat nyugtatni, felajánlására egy bólintást kapott, így elindultak Yunho, Hongjoong és Wooyoung sátra felé. Miután bemásztak San sóhajtott egyet.
~Itt sokkal jobb.-kicsit hátradöntötte fejét, látszódott, hogy megbékélt. A fiatalabb diadalmasan elmosolyodott, tudván, hogy sikerült terve.
~Mit csináljunk?-kérdezte San, amin Wooyoung elgondolkozott. Szemei közben az idősebb ajkaira vándoroltak, nem értette miért, de nem akart ellent mondani. Természetesen San is észrevette tekintetét, nem is picit csodálkozott ezen cselekedeten. Wooyoung gyorsan elkapta tekintetét és egy társast vett elő táskájából, amit San kezeibe nyomott.
~Ehhez mit szólsz?-ajánlotta fel a játékot a fiú. A játék doboza új volt, valószínűleg csak párszor használták, még az a tipikus újjonnan vett illata is meg volt. A szőke meglepetésére San félrerakta a dobozt és előrébb csúszott, ezzel eltűntetve a köztük lévő távolságot. Arcaik rendkívűl közel kerültek egymáshoz, San tett róla, hogy így legyen.
~Barkóbázzunk. Már gondoltam is valamire.-kérte San a srácot, Wooyoung pedig egyből bólintott, képtelen volt mondatra nyitni száját, San közelsége totál zavarba hozta. Viszont muszáj lenne, mert neki kéne kérdezgetnie. Oh San miért most?
~Öhm.. ez egy személy?-kezdett el találgatni az alacsonyabb, szemeit lesütötte, hogy is nézhetne ilyenkor San gyönyörűen csillogó szemeibe?
~Nem. Ez egy érzelem, ami általában minden dráma középpontjában áll.-az idősebb ennyi segítséget adott csupán, és ez az infó teljesen összezavarta a másikat.
~Düh? Szomorúság?-találgatott tovább sikertelenül. Ennek hallatán San halványan vigyorgott egyet a félhomályban. Látva Wooyoung tanácstalan arcát kimondta a megoldást:
~Szerelem.
Egy egyszerű szó, mégis annyi mindent jelent. Wooyoung felnézett az előtte lévőre, meglepődött, bár mostmár hülyén érezte magát, hogy nem tudott erre rájönni. Hisz ő maga is érzi, épp most..
San egyre közelebb és közelebb került hozzá, mintha a fiú direkt hajolna előre egy kicsit mindig. Arcaikat pár centi válosztatta szét csak, így párszor megcsiklandozta őket egymás forró lehelete.
~Volt oka annak, hogy a szerelemre gondoltam.-jelenti ezt ki a semmiből San, meghökkentve Wooyoungot. Az idősebb keze a szőke arcára vándorolt, amit óvatosan megfogott, majd még közelebb hajolt a másikhoz. Ez tényleg megtörténik? Csak képzelet az egész? Wooyoungban ezekhez hasonló kérdések cikáztak, így egyszercsak reagálni sem képes. Csak ült és meredt San mogyoróbarna szemeibe. San ezt látva közelebb húzta a sokkolt srácot, miközben fürkészte arcát. Wooyoung totál vörössé vált, amitől csak még bájosabban nézett ki, ez megdobogtatta San szívét.
~Még ebben a sötétben is gyönyörű vagy.-a magasabb fiú suttogott, mostmár másodjára dicséri szépségét a fiatalabbnak. Wooyoung gyomra liftezni kezdett, ha már eddig nem. San az őrületbe kergeti. Nem. Sanért őrül meg.
~A francba az egésszel..-ő csak ennyit suttogott, így most San zavarodott össze egy kicsit. Wooyoung San mellkasára helyezte kezét, ő is közelebb hajolt. Az idősebb vette az adást, ezért egy pillanatra összeérintette ajkaikat. Ezután mindketten mélyen egymás szemeibe meredtek. Mintha arra vártak volna, hogy a másik hátráljon, de mindkettőjük mozdulatlan maradt. Nem kellett egy szó sem ez után, kérdés nélkül ragadtak ismét egymás ajkaira, most hosszabb ideig. Wooyoung testén kisebb-nagyobb borzongások futottak végig, a levegőben érezni lehetett a kettőjük közötti feszültséget, ami az elmúlt hetekben fokozódott idáig. Mintha tűzijátékot lőttek volna köréjük, fenomenális érzést keltett mindkettőjükben. Miután elváltak még egy-két rövid csókot váltottak, amiket boldog mosolyok és vöröslő arcok kísértek.
Így kötöttek ki egy takaró alatt, egymáshoz bújtak, de úgy, hogy egy papírlap sem fért volna közéjük. Wooyoung San mellkasán pihentette fejét, és hallgatta a fiú hevesen dobogó szívét, ami képes volt megnyugtatni őt. Végül becsukva szemeit álomba merült.. San karjaiban.