OUR NAMES || WOOSAN

♤14♤

Folyamatos mocorgások sorozatára ébredt Wooyoung. A melletük lévő sátorban nem tudtak egyhelyben maradni, ezért Wooyoung felült egy pillanatra. Csak akkor jött rá mi történik a szomszédban, mikor cuppanás hangok is kísérték a mozgolódást.
~Te is felkeltél rá?-szólalt meg egy kómás San, mire Wooyoung csak párat bólintott. Az idősebb követte Wooyoung példáját és felült.
~Tudod, nekem nincs kedvem ezt végighallgatni.. elviszlek valahova.-San ráfogott Wooyoung csuklójára, és mintha nem is most kelt volna fel berohant az erdőbe, az alacsonyabbat magával rángatva. Wooyoung tehetetlenül követte Sant, bízott a fiúban, mégis kicsit félve próbált vele lépést tartani, este van és sötét. Persze a Hold adott elég fényt ahhoz, hogy ne menjenek neki egy fának se. Úgy tűnt San pontosan tudja hol vannak, így Wooyoung nyugtatta magát. Az idősebb hirtelen megállt és a másik felé fordult.
~Hunyd be a szemed!-kérte a fiatalabbat csillogó szemekkel, látszott a fiún, hogy valami miatt rendkívül izgatott. Wooyoung képtelen volt nemet mondani azoknak a gyönyörű, mogyoróbarna szempároknak. Tette, amit az előtte álló kért. Így mentek tovább, San csak még szorosabban szorította csuklóját. Csak egy percig gyalogolhattak maximum, mire San megállt és lassan Wooyoung mögé állt. Az idősebb először Wooyoung derekát akarta megfogni, de végül megállította magát és a fiú karjaira helyezte kissé remegő kezeit. Nem biztos, hogy jó ötlet lenne letapogatnia a másikat egy csók után, hiába tudja, hogy valószínűleg Wooyoungot nem zavarná, akkor sem érezte volna helyesnek.
~Nyisd ki..-San valamiért suttogott, Wooyoung nem kérdőjelezte meg. Szemei kipattantak, és ami Wooyoungot fogadta az talán a leggyönyörűbb hely volt, amit a fiú valaha látott. Egy tó előtt álltak, víze tele élettel. Még este is látni lehetett a rengeteg fajta halat és békát, nem beszélve a vízen úszó falevelekről, amik valahogy még szebbé tették az egészet.
~Wow..-csupán ennyi csúszott ki Wooyoung száján, egyszercsak beszélni is elfelejtett. Viszont pár másodperc elteltével San felé fordult:
~Kitalálom! Még soha senkit nem hoztál el ide, és én vagyok az első különleges személy.-magyarázott Wooyoung szarkasztikusan, ábrázolva minden romantikus film és könyv szívtipróját. San értette a poént és elnevette magát.
~Talán..-játékosan felhúzta bal szemöldökét és egy még játékosabb mosolyra húzta ajkait, mutatva mély gödröcskéit arcán. Wooyoung a tóhoz lépett, szemei csak úgy cikáztak. Csodaszép volt.
~Az biztos, hogy jobb a halakat hallgatni, mint azt a két idiótát etyepetyélni.-sóhajtott egyet San, majd Wooyoung mellé állt. A fiatalabb egy halkat kuncogott. Sannak igaza volt. Ez tényleg jobb. Sokkal jobb. Wooyoung oldalra nézett és San tekintetével találta szemben magát. Gyomra megint liftezni kezdett. Miért csinálja ezt?
~M-Mi az..?-a szőke totál zavarba jött. San elmosolyodott és a fejét rázta, jelezve, hogy semmi konkrét. A két fiú még állt egy darabig, nem tudva mit kezdjenek magukkal. San Wooyoung kezére pillantott. Az idősebbnek egy ötlete támadt, szíve egy hatalmasat dobbant már csak a gondolatától is. Egy nagy levegőt véve nyúlt oldalra. Kezeik találkoztak, és San esküdni mert volna rá, hogy szikrákat látott kettőjük között. Wooyoung arca égni kezdett, ahogy összekulcsolt kezeiket nézte, majd meglepett tekintetét Sanra vezette. Az idősebb a legédesebb vigyort villantotta felé, csak ezzel is gyorsítva Wooyoung szívverését.
~Puha a kezed.-jelentette ki San, picit lóbálta kezeiket. Erre Wooyoung is elmosolyodott.
~Üljünk le.-ajánlotta fel San, így a két fiú a fűben foglalt helyet. Meglepően kényelmes volt számukra.
~Ujjszkanderozzunk!-emelte fel kezét Wooyoung izgatottan. San szó nélkül elfogadta a felajánlást, hiába tűnt gyerekesnek, és jött hirtelen.
~De, a vesztesnek el kell mondania egy titkot magáról, mit szólsz?-újította fel a játékot San, mire Wooyoung felhúzta szemöldökét.
~De ez nem ér! Erősebb vagy nálam. A kezed is nagyobb.-biggyesztette ajkait Wooyoung durcásan, mint egy kisgyerek.
~Csak próbáljuk ki. Legalább megismerjük egymást.-San összekulcsolta kezét Wooyounggal és elkezdték a játékot. Nem meglepően San nyert, emiatt Wooyoung egy hatalmasat sóhajtott.
~Na? Mi a titkod?-kuncogott San, érdeklődve várt a válaszra. Wooyoung mélyen elgondolkozott.
~Egyszer egy olyan srác flörtölt velem, aki egy hónappal az előtt törte össze Hongjoong szívét, úgyhogy leöntöttem csokis shake-el egy nagy tömeg közepén.-mesélt Wooyoung egyszerűen, látszott rajta, hogy visszatartja a nevetést, még mindig látja maga előtt a srácon szétkent barna foltot. San viszont elnevette magát. Miután lecsillapodott egy újabb kört játszottak, az idősebb győzedelmeskedett ismét. Wooyoung feszülten hátradöntötte fejét.
~Nem muszáj titkot mondanod, adhatok másik büntetést is.-vetette fel ezt az ötletet San.
~Mi lenne az?-kérdezte Wooyoung kíváncsian. San vigyorgott egyet. Oh oh..
~Vagy mesélsz.. vagy adsz egy csókot.-beszéd közben az idősebb előre hajolt, mintha éppen demonstrálni akarná a második lehetőséget.
~10 évesen bepisiltem a buszon!-Wooyoung ezt szinte kikiáltotta, nagyon bepánikolt San közelsége miatt. A másik srác körülbelül három másodpercig csöndben meredt rá, utána nagy nevetésben tört ki.
~San nemár! Kicsi voltam és sokat ittam!-védte magát Wooyoung, de már ő is csak mosolygott. San nyugtatta nevetését, ismét.
~Bocsánat.-suttogta San, nem akarta Wooyoungot megbántani, de ezen ki ne nevetne?
~Egy utolsó kört!-kérlelte Wooyoung a másikat, San bele is ment. A magasabb fiú szemei kitágultak mikor Wooyoung egyszerűen leverte.
~Te jössz.-egy pimasz vigyor került Wooyoung arcára, ami valahogy aranyosabbá tette, San se értette hogyan. Az idősebb mintha gondolkozott volna egy kicsit, majd előre hajolt. Puha ajkai Wooyoungén landoltak, a szőke meghökkenten ült tovább egyhelyben. Amint San eltávolodott meglátta Wooyoung sokkolt arckifejezését.
~Mi az? Vagy mesélünk, vagy csókot adunk, nem?
~Hihetetlen vagy!-vágta rá Wooyoung, utána a tó felé fordult. Nem azért, mert megharagudott, igazából csak totál zavarba jött és képtelen most Sanra nézni.
~Tényleg megsértődtél?-San hangjában lehetett hallani az aggódást. Wooyoung megrázta fejét, mégis hogy haragudhatna, ha neki is tetszett a dolog? Hiába akarta ezt Wooyoung tagadni, még magának sem tud hazudni, nem még Sannak.
Nem akarja a fiút megbántani, pont ezért próbálta kerülni érzéseit, de ez így nem fog menni tovább. Túl közel kerültek egymáshoz. Wooyoung nem tud lemondani róla.. hiába gondolja azt, hogy az lenne a legjobb döntés.
Wooyoung most ébredt rá, hogy ezen a ponton már San lábai előtt hever..
Sant akarja..