OUR NAMES || WOOSAN

♤5♤

~Seonghwa olyan édes volt, egyszer elájulok tőle!-olvadozott Hongjoong, miközben szekrényeik felé sétáltak.
~Igen, tudjuk. Totál oda vagy érte.-kuncogott Yunho, míg Wooyoung csak mosolygott. A három fiú nevetett egyet, mindig jól érzik magukat, ha együtt vannak.
~És? Mi van Sannal?-dőlt egy szekrénynek Yunho, tipikus perverz mosolyával kísérve. Wooyoung szótlanul kinyitotta saját szekrényét.
~Mégis mi lenne?-értetlenkedett Wooyoung, ettől Yunhonak sóhajtania kellett.
~Woo olyan reménytelen vagy.-jelentette ki Yunho, majd szemeit forgatta. Ő is matatni kezdett szekrényében. Wooyoung továbbra is értetlenül állt egyhelyben.
~Mindenki látja, hogy San totál beléd van esve. De ahogy figyeltem ez kölcsönös.-beszélt Hongjoong, utána Wooyoungra pillantott, akinek arca vörösen virított. A fiú próbálta összeszedni magát, emiatt nem is mondott semmit erre.
~Woo gyerünk már! Nekünk elmondhatod, ha tetszik. Tudod, hogy titokban tartjuk!-faggatta tovább Yunho a srácot. Most Wooyoung sóhajtott egyet, ezzel nyugtatta magát egy kicsit.
~Talán.. egy nagyon nagyon picit kedvelem. De ez nem jelent semmit.-szögezte le Wooyoung, lassan elindult osztálytermük felé. Barátai követték, együtt léptek be a terembe. Meglepetésükre Seonghwa és San a helyeiken ültek, miközben beszélgettek.
~Hwa!-Hongjoong boldogan rohant újdonsült barátjának karjaiba, a magasabb fiú vidáman ölelte magához a fiatalabbat.
~Mit csináltok itt?-érdeklődött Yunho mikor végre ő és Wooyoung is odaértek.
~Seonghwa látni akarta Hongjoongot, én pedig nem akartam egyedül maradni.-válaszolt San, felállt helyéről közben. Wooyoung kuncogott egyet.
~Ezért inkább a fölösleges harmadik személy akartál lenni?-kérdezte Wooyoung viccelődve. San szívére tette kezét, és úgy tett, mintha megbántódott volna.
~Kikérem magamnak! Én voltam az, aki segített Seonghwanak abban, hogy elhívja Hongjoongot egy randira!-védekezett San, hallatszott rajta, hogy ő is csak poénkodik. Wooyoung és San egymásra mosolygott, nem tudtak másfele nézni.
~Most én érzem magam fölöslegesnek.-szólalt fel Yunho, látva, hogy barátai mind boldogok. Wooyoung egyből felé fordult.
~Yunho ne mondd ezt! Ha te nem lennél ki vidítana fel minden nap?-legjobb barátjának a vállára helyezte egy kezét, eközben mosolygott rá. Yunho a fejét rázta, nevetett egy kisebbet.
~San biztos boldogítana.-kacsintott egyet Yunho, utána nézte, ahogy San és Wooyoung arca is vörösödik. Yunho elégedetten ült le megszokott helyére, hagyta a két srácot, hogy lenyugodjanak. San és Wooyoung még állt egy darabig, de végül a szőke fiú is leült Yunho mellé.
~Seonghwa menjünk, el fogunk késni.-szólította barátját San. Seonghwa felhúzta egyik szemöldökét.
~Mióta sietsz te órákra? Vagy netán menekülsz valaki elől?-kérdezte Seonghwa, miközben könyökölt az asztalon egy elégedett vigyorral. Látta, hogy San totál zavarban van. Wooyoungra pillantott, aki nem nézett ki másképp. Seonghwa sóhajtott egyet, majd egy gyors puszit adott Hongjoongnak. Kirángatta Sant a teremből és megálltak a folyosón.
~San, figyelj! Látom, hogy egymásba vagytok esve, szerintem mondjuk mindenki. Mégis mi a francra vársz?-kíváncsiskodik Seonghwa, szemeiben látszik, hogy tényleg érdekli a válasz. San hátra dönti fejét, miközben alsó ajkába harap.
~Azt hiszed nem terveztem elhívni sehova? Ha rajtam múlna már együtt lennénk, de úgy hallottam, hogy Wooyoung eddig minden srácot visszautasított.-mesélte San, elég letörtnek tűnt. Seonghwa hümmögött egyet, jelezve, hogy érti.
~Kövi hétvégén a kosárcsapattal megyünk kempingezni. Én úgyis elhívom Joongiet, szóval elég valószínű, hogy Yunho és Wooyoung is ott lesz. Addig kitalálunk valamit.-Seonghwa átkarolta San vállát, próbált egy kis lelket önteni belé. San végre elmosolyodott és bólintott párat, bár tagadni sem tudta volna, hogy izgatottá vált. Valahogy muszáj közelebb kerülnie Wooyounghoz..