𝗠𝗶𝗱𝗻𝗶𝗴𝗵𝘁 | MINSUNG ✓

| 8. rész |

Siyeon behúzott magával a vécébe, majd gondterhelten beletúrt a hajába.

- Akkor gondolom tudsz arról is, hogy a szüleink... - vágott bele a közepébe.

- Igen. Egyébként megértem, hogy téged akartak összehozni velem, ránézésre nagyon szimpatikus lány vagy, de...

- De nem vagyok az eseted? - kérdezte mire megráztam a fejem. - Megnyugodhatsz, te sem vagy az enyém.

- Ebbe a suliba jársz? Még sosem láttalak itt.

- Most költöztünk ide, a szüleink hétvégén akarnak tervezni egy vacsorát, hogy jobban megismerje egymást a két család, mielőtt... összeházasodnánk - nyögte ki. - Csak hogy tudd, én is ellenzem ezt az egészet, de nem tudok mit tenni. Akárhányszor felhoztam a témát, mindig le lettem hordva, hogy nem én döntöm ezt el - mondta szomorúan.

- Akkor találjunk ki valamit - néztem rá könyörgően. - Csak kell lennie valami megoldásnak.

- Nem akarlak elkeseríteni, de nem hiszem, hogy van. Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy jövőre már férj és feleség leszünk - mondta, továbbra is lehajtott fejjel.

- Na, azt már nem! - csattantam fel. - Én  majd kitalálok valamit! Ha minden kötél szakad, akkor elköltözök - fontam keresztbe a karom. Siyeon csak keserűen mosolyogva bámult maga elé. - Ennyiért hívtál csak ide? Mehetek már? - kérdeztem, mire megrázta a fejét. A levegő kezdett egyre fojtogatóbb lenni idebent.

- Ami azt illeti... Lehet, hogy mégis van egy megoldás - szólalt meg egy kis hallgatás után.

- Hogy beszélünk velük? Felejtős, nem hallgatnának meg.

- És ha ketten állnánk oda eléjük és úgy magyaráznánk el...

- Nem - szakítottam félbe.

- Akkor mondj jobbat, okoska - idegeskedett.

Hátamat a mosdó csempéjének vetve gondolkodtam pár percig, amikor beugrott valami.

- És ha várunk az esküvőig?

- M-mi? De hát most mondtad, hogy...

- Tudom mit mondtam. Úgy értem, hogy már az esküvő helyszínén vagyunk, a templom tele és ott állok az oltárnál, de te nem jelensz meg. Vagyis elmenekülsz. Ismerek valakit, aki segítene. Szerzünk egy kocsit, te észrevétlenül kisunnyogsz és ez olyan lesz, mintha faképnél hagytál volna.

- De egy csomó pénz el lesz így vesztegetve...

- Kit érdekel? A szüleink megérdemlik azok után, hogy egy ilyen szar helyzetbe kényszerítenek minket, nem gondolod?

- De... - felelte habozva.

- Na, erről van szó. Beavatom Tzuyut is a tervbe. Neki van jogsija, el tud téged vinni a templomból. Gyere velem, bemutatom - mentem ki a mosdóból. Megkerestem Tzuyu termét és kihívtam a folyosóra. A lány érdeklődve méregette Siyeont.

- Tzuyu, szükségünk lenne a segítségedre - néztem rá bociszemekkel.

- Miben kéne segítenem? És ő ki? - biccentett a mellettem álló lány felé.

- Ő itt Siyeon. A szüleink össze akarnak adni minket, szóval...

- Hogy mi van?! - akadt ki. - Jól hallottam? Te? Meg ő? - mutatott Siyeonra. - Házasok lesztek? Kicsit elsietitek a dolgokat, nem gondoljátok?! - kiabált.

- Először is, nyugodj meg, mert mindenki minket néz - pillantottam körbe a folyosón lévő diákokon. - Másodszor, mi bele vagyunk kényszerítve ebbe, ezért kitaláltunk egy tervet ez ellen, viszont neked is segítened kell.