𝗠𝗶𝗱𝗻𝗶𝗴𝗵𝘁 | MINSUNG ✓

| 13. rész |

A szüleim felkerestek. Bejelentették, hogy előbbre hozzák az esküvőt, így nem jövő nyáron, hanem idén lesz. Persze én magamból kikelve ellenkeztem és kiabáltam velük, de nem hatotta meg őket. Már Siyeonnak is szóltak a változtatásokról, ő sem kicsit borult ki. Elvileg már le van beszélve minden, az esküvőszervező is akcióba lendült, a tortát pedig már előre megrendelték. A papírok készen állnak arra, hogy az aláírásunk díszelegjen az aljukon. Nem gondoltam volna, hogy ennyire komolyan veszik ezt az egészet, de úgy érzem már kezdek beleőrülni. Apa próbált meggyőzni, hogy menjek végre haza, de nem hiszem, hogy bármikor is vissza fogok költözni. Hyunjinnak sem akarok terhet jelenteni, ezért elkezdtem lakáshirdetéseket nézegetni. Egyelőre semmi érdemlegeset nem találtam. Vagy nagyon drágák voltak az albérletek, vagy olcsók és úgy néztek ki mint valami drogtanya.

- Ez szar, nincs semmi normális! - adtam fel, majd hanyatt vágtam magamat az ágyamon, akárcsak egy morcos kisgyerek.

- Ne már, ne csináld! Biztosan találunk majd valamit, csak mélyebbre kell ásnunk - bíztatott Tzuyu.

- Ennél mélyebbre? Ha ennél mélyebbre ásol, egyszer csak a Deep Weben találod magad... - motyogtam.

- Hallottam. És tudom, hogy találni fogunk neked egy rendes kis lakást, jók a megérzéseim - pillantott rám a válla felett mosolyogva. - Viszont - nézett vissza a képernyőre - itt csak két fajta lakás van. A rohadt drága luxus és az olcsó, ahol még fűtés sincs.

- Nagyszerű - sóhajtottam fel.

- Az ott egy patkány? - hajolt közelebb a laptophoz.

- Jesszusom - temettem arcomat a tenyerembe. - Remélem minél előbb találunk, nem akarok örökké Hyunjinon élősködni.

- Ne aggódj, rajta vagyok az ügyön. Ez például hogy tetszik? - tartotta felém a laptopot, mire azt az ölembe vettem.

- Egész jó... Tágas, ránézésre kényelmes és még az ára is elfogadható. Leírom a telefonszámot, majd valamikor felhívom a tulajt - kerestem egy lapot, amire le is firkantottam a számsort.

- Azért még nézelődöm egy picit, hátha találok ennél is jobbat - mosolygott Tzuyu, majd mellém mászva átvette a gépet.

- Még mindig albérletet keresgéltek? - nyitott be hirtelen Hyunjin. A szívbajt hozta mindkettőnkre.

- Igen - bólintottam.

- De mondtam már, hogy nem kell. Itt bármeddig lakhatsz. Nem zavar, hogy itt vagy, sőt örülök a társaságnak - mosolygott rám halványan. - Egyébként jöttek hozzád - biccentett egy aprót a kijárat felé.

- Hozzám? - csodálkoztam el. A papucsomat felvéve siettem ki az előszobába, hogy megnézzem, ki lehet a vendégem. Bár, volt egy sejtésem, hogy ki jött...

- Szia Jisung - üdvözölt Felix egy öleléssel, amit azonnal viszonoztam is. Tudtam, hogy ő jött...

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?

- Megvannak a forrásaim - kacsintott rám egy csábos mosoly kíséretében.

- Nem akarsz beljebb jönni? - invitáltam be.

- Nem, most nem ezért jöttem - rázta meg a fejét aranyosan mosolyogva.

- Akkor miért?

- Hogy elraboljalak - mondta titokzatosan.

- Hova megyünk? - vontam fel a szemöldököm.

- Az titok.

- Ne haragudj, de most nem érek rá - húztam el a számat csalódottan. - Lakást keresek.