𝗠𝗶𝗱𝗻𝗶𝗴𝗵𝘁 | MINSUNG ✓

| 17. rész |

- Rettentően gyerekesek vagytok - kapkodtam a fejem Felix és Hyunjin között.

- Kikérem magamnak, én nem vagyok gyerekes! - csapott az asztalra Felix. - De hogy engedhetném el a fülem mellett azt, amit mondott?

- Mindenki máshogyan csinálja! Ne legyél már ennyire kiakadva! - fogta a fejét Hyunjin.

- Ja, nyugi, ez semmiség. Ne pazarold erre az energiád.

- Azt mondod, hogy ez semmiség?! - nézett rám Felix felháborodottan. - Már hogyan lenne semmiség?

- Jó, belátom, ez egy súlyos probléma, ami megoldásra szorul - gúnyolódott Hyunjin.

- Még szép! Hogy mondhatod azt, hogy először a tejet öntöd a tálba, és csak UTÁNA a müzlit? Teljesen meg vagy huzatva? - idegeskedett Felix vadul gesztikulálva a kezeivel.

- Akkor, bocsánatot kérek, hogy először a tejet öntöm a tálba - forgatta a szemét. - Csak nyugodj már le, te túlpörgött óvodás.

- Nagyon helyes! - bólogatott Felix, elengedve a füle mellett Hyunjin megjegyzését. - Ez semmiképpen sem elfogadható. Ígérd meg, hogy a jövőben nem csinálsz ilyet!

- Megígérem.

- Akkor egy másik kérdés. Kakaóscsiga. Belseje vagy külseje a jobb? - kérdezte Felix. Te jó ég... Máskor is ilyen hosszú az ebédszünet?

- Külseje - vágta rá Hyunjin, de persze Felix nem hagyhatta szó nélkül.

- Pedig amikor bocsánatot kértél, kezdtelek megkedvelni, de most... Hogy lehet a külsejét megenni?

- Hogy lehet a belsejét megenni? - kontrázott Jinnie. - Az olyan csokis és ragacsos, és édes, bah - fintorgott.

- A külseje meg szárazabb, mint a sivatag! Egyszer megakad a torkodon és neked annyi.

- Neked is lehetne már annyi - jegyeztem meg.

- Hogy mondtad? - pillantott rám Lix felvont szemöldökkel.

- Szép a szemed.

- Kösz - vigyorodott el, majd visszafordult beszélgető partneréhez, hogy tovább veszekedjen vele.

- Szerintem zárjuk le ezt a témát - szóltam rájuk, mire mindketten elhallgattak. Miért nem szóltam közbe előbb? Nem kellett volna tíz percig hallgatnom a müzliről szóló vitájukat. - Ti ketten soha sem fogtok egyetérteni semmiben - piszkáltam a villámmal a tányéromon megmaradt húst. - Induljunk haza - fogtam meg a tálcám azzal a szándékkal, hogy visszavigyem.

- De még lesz egy óránk - állt fel Hyunjin is, majd a mellettem ülő Felix is.

- Nem baj, most nincsen kedvem bemenni - vontam vállat és visszavittem a kezemben tartott tálcát.

- De most tényleg hazamegyünk? - jöttek ki utánam az ebédlőből.

- Persze. Mi van, miért néztek így? Még sosem lógtatok? - döntöttem oldalra a fejem.

- Soha.

- Én se - rázta a fejét Hyunjin. Persze, majd el is hiszem. Abból ítélve, hogy egyszer óra közben valaki Hyunjin nevét nyögte az emeleti mosdóban, nem egyszer lógott már.

- Akkor jöttök, vagy nem? - toporogtam. - Nem akarom, hogy valamelyik tanár meglásson amikor elmegyünk.

- Bocs, én kihagyom. Majd holnap - biccentett egyet Hyunjin és otthagyott minket.