𝗠𝗶𝗱𝗻𝗶𝗴𝗵𝘁 | MINSUNG ✓

| 7. rész |

Két hete lejárt a felfüggesztésem, szóval minden visszaállt a normális kerékvágásba. Yuta - Hyunjinnak köszönhetően - bocsánatot kért és a közelembe sem jött már egy jóideje. Ami Hyunjint illeti, egyre jobb és jobb barátok lettünk az idő elteltével. Szinte minden nap találkoztunk, vagy ha nem, akkor telefonon beszéltünk egy-két órát. Egyszer megmutatta a lakását is, ami nagyon tetszett, mert nem csak, hogy tökéletesen illett hozzá, hanem minden négyzetcentiméterét belepte a jellegzetes Hyunjin illat. A kutyája, Kkami, pedig a legaranyosabb teremtés a világon. Bár először morgott rám - lehet azért, mert akkor úgy néztem ki, mint egy betörő -, de hamar megbarátkozott velem.

Minhoval is egyre jobban kezdenek alakulni a dolgok. Mármint barátilag. Még mindig találkozunk éjjelente - anya erről még mindig nem sejt semmit, szerencsére -, néha nappal is, amikor ráérek. Szeretek vele lenni, mindig van valami, amiről tudunk beszélni. Rengetegszer hozott már zavarba, például amikor az állatkertből visszafelé elaludt a buszon, és beledőlt az ölembe, vagy amikor megfogta a kezem, és így mentünk egészen hazáig. Ő is elvitt a lakásába, ami nagyon rendetlen volt. Úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna benne, szóval egyszer hívatlanul átmentem, és együtt rendet raktunk, illetve kitakarítottunk. Azóta is hálálkodik ezért, pedig mondtam neki, hogy semmiség volt.

Szerda

Kora reggel arra keltem, hogy valaki őrült módjára nyomja a csengőt és kopogtat az ajtón. Félálomban kikászálódtam az ágyból, magamra kaptam egy pulcsit - mivel félmeztelenül aludtam -, és lementem megnézni, hogy mégis ki az az őrült, aki ilyen korán zargat.

- Jövök, nyugodj már meg - motyogtam, miközben nyitottam az ajtót.

- Jó reggelt, Jisung - mosolygott rám Hyunjin. - Ne haragudj, felébresztettelek? - nézett végig rajtam.

- Nem, dehogy - dörzsöltem meg a szemem. - Már fent voltam.

- Azt látom... Beengedsz? - nézett be a házba a vállam felett, mire félre álltam, hogy be tudjon menni.

- Miért vagy itt? - kérdeztem, mikor becsuktam az ajtót.

- Nem is örülsz nekem? - biggyesztette le a száját.

- De, dehogynem örülök.

- Arra gondoltam, mehetnénk együtt suliba.

- Jó ötlet, de még csak háromnegyed hat van, mit akarsz te ilyen korán csinálni? - néztem rá fáradtan.

- Nem tudom - vonta meg a vállát. - Otthon unatkoztam, szóval gondoltam átjövök, de ha akarod, akkor elmegyek.

- Ne, maradj csak. Kérsz valamit? - csak megrázta a fejét. - Akkor... Mi legyen? - kérdeztem, mert a helyzet kezdett egyre kínosabb lenni.

- Nézzünk filmet - indult fel a szobámba.

- Oké - egyeztem bele.

Hyunjin ajánlott egy jó filmet, ami a napokban jött ki, szóval azt el is kezdtük nézni... Baromi unalmas volt, még a feléhez se értünk, de már majdnem bealudtunk rajta. Inkább kikapcsoltuk, nem kínoztuk magunkat tovább.

- Sajnálom, azt hittem, jobb lesz - húzta el a száját Hyunjin, mellettem feküdve.

- Nem baj - fordultam vele szembe. - Mennyi az idő?