𝗠𝗶𝗱𝗻𝗶𝗴𝗵𝘁 | MINSUNG ✓

| 24. rész |

-Ezt nem hiszem el. Tényleg elmondta? - temettem tenyereimbe az arcomat gondterhelten.

- Miről van szó? - kérdezte Minho. Hyunjin válaszul csak a kezébe nyomta telefonját, hogy olvassa el a posztot. - Akkor ez most...probléma?

- Igen az. Sejtettem, hogy ez lesz - sóhajtottam egy nagyot.

- De hát miért olyan nagy gond ez? Nem akarod felvállalni azt aki vagy? - kérdésére megráztam a fejem. - Miért nem?

- Mert...

- Mert az iskolai hírneve rovására menne - fejezte be helyettem a mondatot Hyunjin. - Figyelj Jisung, előbb-utóbb úgyis kiderült volna.

- Jó, de nem így kellett volna. Most tönkremegy minden amit felépítettem.

- Például? - döntötte oldalra a fejét Minho.

- A rosszfiú imidzsem? - kérdeztem vissza.

- Neked olyan nincs is - nevetett Hyunjin.

- Így el van cseszve az évem. Az emberek ítélkezni fognak, és én így nem megyek vissza, az holt biztos! - dobbantottam egyet a lábammal.

- Évet kell ismételned ha nem jársz be a suliba - ingatta a fejét Minho. - Már csak pár hónap, ezt féllábon állva is kibírod.

- De te ezt nem érted!

- Dehogynem értem! Gimiben én is ki voltam közösítve. Tudom, hogy szar érzés, de ne vedd őket komolyan. Ne hagyd, hogy a lelkedbe tiporjanak.

- Azta, te mióta osztogatsz ilyen jó tanácsokat? - csodálkozott Hyunjin.

- Tudok én, ha akarok - vont vállat Minho vigyorogva. - Van egy másik ötletem is - fordult újra felém. - Beiratkozok a sulidba és meg tudlak védeni.

- Na azt felejtsd el! - ellenkeztem egyből. Milyen nevetséges ötlet ez... - Hidd el, ha kell, én is vissza tudok ütni. Aranyos vagy, de nincs szükségem egy testőrre. Amúgy is, te már leérettségiztél, szerinted megint felvennének?

- És ha magántanuló lennél? - csapott vállba Hyunjin. - Ezt az évet még valahogy kihúzod és 12.-ben már itthon tanulnál.

- Ezt még meggondolom - bólintottam.

- Én támogatom az ötletet - tette fel a kezét Minho. - Gondolj bele, egész évben otthon lehetnél velem. Segítenék tanulni is!

- Fizikából tudnád korrepetálni, ha kell, zsenikém? - röhögte ki Hyunjin.

-Nem ilyen tantárgyakra gondoltam - forgatta a szemét.

- Jó, tudjátok mit? Felejtsük el ezt az egészet - legyintettem nemtörődően. - Lesz, ami lesz.

- Rendben - sóhajtott egy nagyot Minho hátradőlve.

- És így lett a menő srácból a képzeletbeli ranglétra alján álló kis csicska - suttogta Hyunjin.

- Ezzel nem segítesz - néztem rá bosszúsan. - Vagy mondj valami értelmeset, vagy fogd be!

- Jó, jó, ne haragudj - emelte fel a kezeit védekezőn.

__________________

- Jisuuung, menjünk haza - kérlelt Minho a kanapén fetrengve. Este kilenc múlott pár perce, de Minhoval még mindig Hyunjinnál csövezünk. Mindenféle témáról beszélgettünk, a két fiúnak szinte be sem állt a szája. Örülök, hogy ilyen jól összebarátkoztak. Most már eggyesült erővel szívhatják a vérem.

- Jó lenne, de olyan lusta vagyok - nyújtózkodtam egy ásítás kíséretében.

- Akkor maradjatok éjszakára - lépett be a nappaliba Hyunjin, egy táskával a kezében. - Én most indulok, így is késésben vagyok. Ha mégis elmentek, Jisung kérlek zárd be az ajtót. Nem akarom, hogy valami csöves betévedjen ide.