Végre hazaértem. Az egész lakásban sötétség és síri csend uralkodott, ezek szerint Felix nem ébredt fel a távollétemre. Amilyen halkan csak tudtam, levettem cipőm és kabátom, majd a telefonom vakuját bekapcsolva lopóztam a konyhába egy kis italért. Bár Hyunjin nem tart itthon alkoholt, egy próbát megér. Nem vagyok az a piálós típus, de ezután az este után muszáj valamit innom. Úgy tűnik, Minhoval nem lehet semmit normális emberek módjára megbeszélni, és emiatt felmegy bennem a pumpa. Hirtelen egy éles sípoló hang hasított a levegőbe, amitől majdnem felvisítottam ijedtemben. Ráléptem egy hülye sípolós kutyajátékra, kishíján szívrohamot kaptam miatta. Csak reménykedtem, hogy Felix nem ébredt fel a hangra. A konyha sötétében tapogatóztam a villanykapcsoló után kutatva, ami végül meg is lett. Előbb említett szeplős barátom pedig a konyhaasztalnál ült, összefont karokkal és számonkérő tekintettel. Majdnem összeestem, annyira megrémültem. Neki nem aludnia kéne? Mit csinál ilyenkor a sötétben?
- Felix? Mit csinálsz? - kérdeztem szórakozottan.
- Várok - felelte közömbösen.
- Mire?
- Rád - emelte végre rám a tekintetét. - Merre voltál? Hajnali egy óra.
- Miért ültél itt a full sötétben?
- Mint mondtam, téged vártalak. Tizenegy körül megszomjaztam, ezért kijöttem inni. Azt hittem, hogy csak wc-n vagy, de mivel húsz perccel később se jöttél ki, megnéztem mi van, de nem volt ott senki. Úgyhogy leültem ide és úgy döntöttem megvárom amíg hazaérsz - hadarta el mondandóját.
- Két órája itt ülsz?
- Ja - bólintott. - Hol voltál? - tette fel ismét a kérdést.
- Csak sétálni - szűkítettem le a történteket. - Tudod jót tesz a friss levegő, főleg éjjel. Kitisztítja a fejem.
- Aha - bólogatott gyanúsan méregetve engem. - Menjünk aludni. Álmos vagyok - állt fel és engem kikerülve a szobánkba csoszogott. Ez meleg helyzet volt... Bár nem hiszem, hogy bevette azt, hogy csak sétálni voltam kint.
____________________
kedd
Reggel Felix hűlt helyét találtam. Biztosan már elment, de engem miért nem ébresztett fel? Az ágyból kikászálódva elindultam, hogy elvégezzem reggeli rutinom. Mivel a suliban már bőven becsengettek, feleslegesnek tartottam, hogy bemenjek. Különben is, egyetlen nap kihagyás nem árt. Miután megmosakodtam, nem tudtam mit kezdjek magammal. Éhes nem voltam, a többiekkel sem tudtam volna beszélgetni, mivel most órájuk van. Inkább leültem a tv elé abban reménykedve, hogy megy valami jó film, de kedd reggel lévén ez kizárt. Tíz perc eredménytelen kapcsolgatás után végül a Minimaxon álltam meg. Pont egy barbis mese ment, ami nem érdekelt annyira, de jobb, mint a semmi.
Ahogy telt az idő és haladt a mese, egyre jobban kezdte felkelteni az érdeklődésemet. Nem is olyan unalmas, sőt, kifejezetten jó. Ahhoz képest, hogy ez gyerekeknek való, elég durva a sztori.
Egyszer csak egy zárkattanást hallottam meg, majd utána egy ajtócsapódást. Annyira nem érdekelt, hogy ki jött, úgy voltam vele, hogy majd úgyis erre jön. Léptek zaja hallatszott, majd egy kócos hajú Hyunjint pillantottam meg a nappali ajtajában.
- Hát te? - lepődött meg. - Hogyhogy nem vagy suliban? Felix merre van? - kezdett kérdezősködni.
-Felix baszott felkelteni engem és itt hagyott, én meg már nem akartam bemenni, mert felesleges.
YOU ARE READING
𝗠𝗶𝗱𝗻𝗶𝗴𝗵𝘁 | MINSUNG ✓
Fanfiction„- Miért vagy mindig ilyen? - kérdeztem tőle idegesen. - Azért, mert rohadtul féltékeny vagyok! - kiabálta, majd becsapta előttem az ajtót."