Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Egyik hosszú, félhomályba burkolózó terem végében álltunk. A sötétbe vesző mennyezetet kígyófaragványokkal díszített oszlopok sora támasztotta alá, sötét árnyékokkal szabdalva a helyiséget betöltő furcsa, zöldesen derengő fényt.
Lassan elindultunk a kígyótestű oszlopok között. Bármilyen óvatosan emeltem a lábam, lépteim visszhangot vertek a falra.
Mikor az utolsó két oszlop közé értünk, újabb meglepetés várt. Közvetlenül a Kamra hátsó fala előtt mennyezetig érő, emberalakot mintázó szobor állt.
Egészen hátra kellett hajtanom a fejem, hogy szemügyre vegyem a toronymagas testen ülő óriási fejet. A Kamra sima padlóján álló lábak között egy fekete taláros, égővörös hajú alak feküdt.
—Ginny!- kiáltottam fel.
Odarohantunk a lányhoz, és térdre rogytunk mellette.
—Ginny! Mondd, hogy élsz! Mondd, hogy nem haltál meg!
—Nem fog magához térni.
A hang hallatára egyből hátra fordultunk. A legközelebbi oszlop mellett egy magas, fekete hajú fiú állt.
—Tom... Tom Denem?
Denem bólintott, s közben továbbra is Harry arcát fürkészte.
—Ugy nem... ugye nem halt meg?- nézek Denemra.
—Nem! De már alig él.- felelte.
—Te kísértet vagy?- kérdezte bizonytalanul Harry.
—Emlék- felelte halkan Denem. —Emlék, amit egy napló őrzött meg ötven évig.
—Régóta várok erre a percre! Az alakalomra, hogy találkozhassak veletek. Hogy beszélgethessünk.
—Figyelj- türelmetlenkedtem —, úgy látom, még mindig nem érted. A Titkok Kamrájában vagyunk. Beszélgetni később is ráérünk.
—Most fogunk beszélgetni!- jelentette ki Denem mosolyogva.
Harry pálcáját a zsebébe tette.
—Hogyan került Ginny ilyen állapotba?-kérdezte gyanakodva Harry.
—Látod, ez érdekes kérdés!- felelte csevegő hangon Tom. —És bizony hosszú történet. Egy mondatban talán úgy foglalhatnánk össze, hogy Ginny azért került ide, mert kitárta a szívét, és az összes titkát megosztotta egy idegennel.
—Miről beszélsz?- zavarodtam össze.
—A naplóról- felelte Denem. —Az én naplómról. A kis Ginny hosszú hónapokig használta: leírta nekem minden gondját-baját, az apró-cseprő félelmeit. Elmesélte, hogy csúfolják a bátyjai, hogy használtan kapta a talárját és a könyveit, és hogy...- Denem szeme itt megvillant - hogy mennyire szeretné, ha a híres-neves Harry Potter kedvelné őt...
