Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Éjfélre, mikor átvettem az őrséget, már havazott. Hideg volt, s minden fehér. Csend volt, néha lehetett csak hallani egy-egy kisebb neszt.
Megkönnyebbüléssel fogadtam Harry és Hermione javaslatát, hogy pakoljunk össze, és mielőbb álljunk tovább.
—Keresünk valami védettebb helyet- mondta dideregve Hermione, miközben pulóvert húzott a pizsamája fölé. —Folyton azt képzeltem, hogy emberek lépéseit hallom. Egyszer vagy kétszer mintha láttam is volna valakit.
—Sötétben mindenfélét belelát az ember a hóesésbe... de lehet, hogy a biztonság kedvéért a köpeny alatt kellene dehoppanálnunk.
Fél órával később dehoppanáltunk - Harry a horcruxszal a nyakában, Hermione a sátrat és a többi holmijukat rejtő gyöngyös táskával a kezében. Magába zárt minket a szokásos szorító űr, majd talpam fagyos, avarral borított talajnak ütközött.
—Hol vagyunk?- néztem körül a fálkal benőtt vidéken, milközben Hermione már a sátorrudakat húzta kifelé a gyöngyös táskából.
—A deani erdőben- felelte a lány. —Egyszer sátoroztam itt a szüleimmel.
Itt is hó terhelte a fák ágait, és itt is komisz hideg volt, de az erdő legalább a széltől megóvott minket. A nap nagy részét a sátorban töltöttük: melegedtünk a Hermione elővarázsolta praktikus kék lángok mellet, amelyeket edényben lehetett hozni-vinni. Délután friss pelyhek kezdtek szállingózni az égből, s finom porhó lepte be a szélvédett tisztást.
Már egymás után két éjjel nem tudtam kialudni magamar, mindig Nagini jelent meg az álmaimban, s ettől mintha megélesedtek volna az érzékeim. Az életveszélyes Godric's Hollow-i kaland óta fenyegető közelségben éreztem Voldemortot. Mikor besötétedett, Hermione jelezte, hogy vállalná az első őrséget, de Harry nemet mondott erre, és aludni küldte a lányt.
Puszit nyomott a homlokomra, majd egy régi párnával a kezében kiment a sátor elé.
~~~
—Rosa! Hermione!
Összerezzentem, majd nyomban fel is ültem az ágyon, és hátrasimítottam az arcomba hullott hajtincseimet.
—Mi a baj? Te vagy az, Harry? Jól vagy?
—Nyugi, nincs semmi baj. Minden oké. Több mint oké. Hoztam valakit.
—Micsoda? Kit..
Hermione nem fejezte be a mondatot.
Ekkor megpillantottam Ront, ahogy ott állt karddal a kezében, a foszló szőnyegre csöpögő ruhában. Harry gyorsan lerázta magáról a hátizsákot, majd visszahúzódott egy sötét sarokba, és megpróbált úgy tenni, mintha ott se lenne.
Hermione rábámult Ron sápadt ábrázatára, lassan felállt, és alvajáró módjára elindult a fiú felé. Már-már nekiment, mikor végre megállt; ajka kissé szétnyílt, szeme kerekre tágult. Ron halvány, reménykedő mosolyra húzta a szája sarkát, és bátortalanul felemelte két kezét.
