Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A Grimmauld téri házba visszatérve egyből a szobámba siettem. Nem ültem le az ágyra, nem voltam képes. Fel-alá kezdtem járkálni a két ágy és az ablak előtt.
Voldemort megszállt minket? Ez hogy lehet? És miért? Én kinek a szeméből láttam a történteket? Miért volt olyan érzésem, hogy mintha élvezném a gyilkolást? Miért dicsértem meg Harryt... vagy a kígyót... vagy már fogalmam sincs kit?
Ezek és ehhez hasonló kérdések cikáztak a fejemben. De ekkor jött a legrémisztőbb gondolatom: Ha Voldemort megszállt minket ,akkor általunk most belát a Főnix Rendjének főhadiszállására! Megtudja, kik a rend tagjai, és hol van Sirius... és egy csomó dolgot hallottunk, amit nem kellett volna...
El kell hagynom a Grimmauld téri házat. Visszamegyek Averyhez! Elmesélem neki a történteket, majd ő segít. Averyről már mióta nem hallottam... Nem baj majd megkérdezem, hogy mikor jön újra ide. És akkor elmegyek vele...
Lehajoltam a ládámhoz, és elkezdtem bele pakolni a cuccaimat. Már éppen végeztem, amikor valaki belépett a szobába.
—Mit csinálsz?- lépett mellém Ginny. —Miért pakolsz?
—El kel mennem innen, Gin- mondtam, majd lehajtottam a ládám tetejét.
—Ugyan miért is kéne?- fogta meg a kezemet.
—Miért? Ha Voldemort megszállt, akkor látja, amit én... én nem akarom, hogy miattam megtudja, hol van Sirius... a Főnix Rendje...- a könnyek megindultak az arcomon. —Miért én? Miért Harry?
—Hé... hé!- szólt közbe, majd átölelt. —Nem fogja megtudni, hogy hol vagyunk. Nem kell elmenned! Nyugodj meg... Majd anyáék és Dumbledore kitalálnak valamit. Feküdj le aludni, majd felkeltelek amikor kész a vacsora. Addig is megnyugszol...
Letörölte a könnyeimet, majd kisétált a szobából. Nagy nehezen befeküdtem az ágyamba, és szépen lassan álom jött a szememre...
~~~
A másnap délelőttöt Harryn kívül mind a ház feldíszítésével töltöttük. Sirius karácsonyi dalokat énekelt, annyira boldoggá tette, hogy nem kell egyedül töltenie az ünnepeket. Hangja bezengte az egész házat, s én néha mosolyogva csatlakoztam hozzá.
Este hat óra körül megszólalt az ajtócsengő, és Mrs. Black szokás szerint visítozni kezdett. Feltételeztem, hogy Mundungus vagy a rend valamely másik tagja érkezett. A szobámban voltam, az ablaknál ültem és figyeltem, ahogy a gyerekek játszanak a hóban. Néhány perc múlva azonban meglepetésemre valaki belépett a szobába. Meglepetten néztem az ajtóban álló Hermionét. A lány haja csupa hó volt, arca kipirult a hidegtől.
—Hermione!- siettem a lányhoz, és a nyakába ugrottam. —Hogyhogy itt vagy?
—Később elmondom, most viszont megkeressük Harryt és beszélgetünk- mondta, majd magával húzott.
