Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Harryt nem izgatta a Zordó. Elszántan átmászott a kerítésen.
—Ez az, Harry!- örvendezett Hagrid. —Lássuk, hogy boldogulsz Csikócsőrrel.
Eloldotta a szürke hippogriff láncát, kivezette az állatot a többi közül, és lehúzta róla a nyakörvet. A kerítés túloldalán állók mind visszafojtották a lélegzetüket.
—Csak szép nyugodtan, Harry- szólt halkan Hagrid. —Most, hogy észrevett, próbálj pislogás nélkül nézni a szemébe... A hippogriffek nem szeretik a pislogó embereket...
Csikócsőr oldalt fordította nagy fejét, és fél szemével rezzenéstelenül meredt Harryre.
—Jól van- mondta Hagrid. —Jól van... És most hajolj meg.
Harry engedelmeskedett. Fejet hajtott az állat előtt, majd ismét a szemébe nézett. A hippogriff gőgösen meredt rá, és nem mozdult.
—Hm...- Hagrid hangjában aggodalom csendült. —Jól van... most szép lassan kezdj el hátrálni...
Ekkor azonban nagy meglepetésre a hippogriff lehajtotta a fejét, és térdre ereszkedett.
—Gratulálok, Harry!- lelkendezett Hagrid. —Engedi, hogy megsimogasd! Eredj, paskold meg a csőrét!
Harry odalépett az állathoz, és néhányszor megpaskolta a csőrét. A hippogriff behunyt szemmel tűrte - úgy tűnt, még élvezi is a dolgot.
—Jól van, Harry- szólt Hagrid. —Úgy látom engedi, hogy felülj a hátára.
Harryn látszott, hogy ez nem igazán szeretné.
—Mássz csak fel, és ülj egészen a szárnya tövébe!- noszogatta Hagrid. —De vigyázz, egyetlen tollát se tépd ki, mert azt nem szereti...
Harry rálépett Csikócsőr szárnyára, s átlendítette lábát az állat hátán. Csikócsőr felállt.
—Na, indulás!- rikkantotta Hagrid, és rácsapott a hippogriff farára.
A négyméteres szárnyak abban a szempillantásban mozgásba lendültek. Harrynek épp csak annyi ideje volt, hogy átölelje a hippogriff nyakát, s már repültek is az ég felé. Csikócsőr repült egy kört a kifutó fölött, azután ereszkedni kezdett.
—Szép volt, Harry!- dicsérte Hagrid.
Mindenki tapsolt kivéve Dracoék mellettem. Hagrid arrébb hívta Harryt, ekkor pedig Draco megindult mellőlem. Csikócsőr felé vette az irányt.
—Nem is vagy te olyan veszélyes, igaz?- mondta a hippogriffnek. —Igaz, te behemót rondaság?
—DRACO!- kiáltottam, de már késő volt.
Az egész egy karomvillanásnyi ideig tartott: Draco felsikoltott, és a következő pillanatban Hagrid már rá is húzta a láncos bőrövet Csikócsőr nyakára. Én egyből Dracohoz futottam. Tudom, hogy az ő hibája hogy megsérült, de akkor is a barátom.
