Hogyan éld túl a gimit?

Család II.

Viki szemszöge:

Este van, a város is elhalkult, Viki a házi feladatokkal kínlód, miután letudta a sok tanulást. Az ágyban fexik közben füzettel előtte, és számolgatja az adott egyenletet, amikor fülét megcsapta egy kellemetlen hang: ,,-Viki!" -, persze itt már számított arra hogy valami gond van, de folytatta tovább a dolgát. Az a bizonyos ricsaj ismét elangzott, majd harmadszorra is, csak már valamivel durvában:

-Viki told már ide a seggedet te hülye kis picsa! - szólt az édesanyja.

-Egy pillanat, házit csinálok. - szólt ki neki elnyújtott hangon.

-Nem érdekel, a hülye macskád már megint a szőnyegre piszkított. Takarítsd fel azonnal! - erre Viki kirohant, és idegesen így szólt:

-Nem ér rá később? -, mingyárt feltakarítom! Az téged egyáltalán nem érdekel hogy dolgom van? Mindig csak te, és te? Nem veszed észre de fesz baszogatól, és degradálsz engem!

-Ha valami nem tetszik el lehet innen menni a francba, aztán majd megnézem hogy hogy boldogulsz. Na takarítsd fel vagy felnyalatom veled! Egész nap semmi dolgod nincs! - mondta az anyja, erre Vikinél betelt a pohár, mivel már gyerekkora óta ezt csinálja vele. Mindig veszekedtek, és ebből vikinek elege lett. -, így szólt szemrehányóan:

-Miért te mit csinálsz? Egész nap fekszel bent cigizel, és egy gyógyszerfüggő idegroncs vagy. Néha jön hozzád egy egy kuncsaft, de már a te tested em a régi. Nem vagy más csak egy kiélt prostituált. Gondolkozz már egy kicsit! Az anyám vagy, és ezt a példát láttam tőled gyerekkoromtól kezdve. Ráadásul bezártál, és vertél engem. Muszáj egy másik életet is tönkre tenned?

-Igen, szóval így gondolod? Hálatlan kis ribanc! -, vágta pofon az anyja, majd így szólt: -Ide figyelj édes kislányom, nem én tettem magam tönkre... - rángatta meg a hajánál fogva, és így folytata: -Hanem te engem. Apád is miattad hagyott el engem! Bár ne születtél volna meg! Te kis riherongy! - kiabált, majd elökte az anyja, és így fejezte be: -Sírjál nem érdekel, csak húzzál vissza a szobádba, látni sem akarlak. - de nem a szobájába ment, hanem ki szaldt az ajtón sírva, és eltűnt, úgy hogy az anyja csak ezt kiabálta utána: -Mit képzelsz magadról, hová mész? Takarodjál vissza a szobádba!

Na de vajon hová indult? Hol fogja Viki az estét tölteni?

Viki szemszöge:

A reggel felszabadúltan indult mindenki számára. -, ugyan a nyugtalanság ott lapult mindkettőjüknél. Vikiben azért mert tudta hogy nincs hova menkülnie, legalább is ezen este csak egy átmenet volt. -, mert nem akart senki nyakán maradni csüngeni, akár csak egy kolonc. Ez motoszkált a fejében folyton. -, de végre egy nyugodt este, ahol végre nem sírta álomba magát, és nem riadt fel az éjszaka közepén, mert az anyja üvöltözött magában. A másik egyén pedig azért volt kétségbe esve mert attól félt hogy Viki csak kihasználta, és nincs tovább mert ez egy futó kaland volt részéről. Persze ő gondoskodott volna róla, ha tudja hogy miről van szó. Mi sem bizonyítja jobban hogy mikor felkelt, csak figyelte némán az alvó Vikit és simogatta a szőke tincseit. Ez az illető Alehandro volt.

-Szép jó reggelt... Amúgy már nem aludtam, csak hagytam hogy kényeztess. - nyújtózkodott Viki.

-Kis rafinált! -, semmi gond hercegnő, már csináltam kávét ha gondolod behozom, vagy majd anya megkínál ő kint van a konyhában. Én viszont robbantok egy cigit az arcba. Mindjárt csatlakozom. - indult meg Alehanro félpucéran a terasz felé.

-Te így mész ki? Nem fogsz megfázni? - szörnyedt el Viki, ő ugyanis fázós volt.

-Ez felkelt, mindig így szoktam a telet leszámítva. - feszített rá Alehanró az izmaira majd így szólt: -Egy pillanat.