Hogyan éld túl a gimit?

Kínos csend

A Debrecen külvárosa egy nyugod környék, a kertes házak sorai közötti csendet csak egy egy DKV-és busz töri meg. A gyerekek a általában a közeli játszótéren töltik a napjaikat, és a piás öregek az egy utcával lentebb lévő kocsma teraszán. Mindenki ismer mindenkit. A legnyugodtabb körülmények voltak, legalább is egészen mostanági.

-A kurva anyátokat, én montam hogy kussoljatok be! Nyomorúlt kis szarházik!

Ordított ki a szomszédból a vénasszony aki egy kósza mondatot hallva, a rendörségen bejelentést is tett. -, ezzel kinyírva a bulit. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Zete szemszöge:

,,Az elő nap az iskolában... Na igen túl vagyunk rajta, innentől chill. Legalább is holnapig... Jaj na azt inkább hagyjuk."
-gondolta Zete ahogy visszaűlt a laptophoz, majd a gamer fülhalgatót a fejére tette.

-Na itt vagyok. Mennyi fát farmoltál Drákó?

-Még nemsokat, igazából most kezdtem el.

-Hogy hogy, amúgy az is fura hogy később jöttél fel mit szoktál. Én vágom hogy osztálytársak lettünk, meg hogy a való életben csak égetnélek a barátaid előtt... De itt mesélhetnél pár dolgot magadról... Persze ha nem gond, én megértem azt is ha nem...

-Zete, nehülyéskedj, mióta tóljuk ezt a fos survivalt, meg a többit? ... Na látod régóta. -nevetett Derex majd így folytatta: -Amúgy elmondom szivesen, randiztam Petrával, és ja... Úgy néz ki hogy bejövünk egymásnak, vagyi ő nekem fixen. -, de hidd el az ilyet érzem.

Vissza emlékezés:
Az iskolábol szabadúlva Drex az övtáskájából elő is kapta a telóját, és egyből felhívta Petrát mert úgy nézett ki hogy egy kicsit elkeveredett. Ahogy várakozott a suli előtt, csak az eget nézte fekete szemeivel, úgy mitha imátkozna. Végül fel vette, és így szólat bele a telefonba:

-Mögötted vagyok. - és ahogy Drex megfordúlt egyből át is ölelte, majd így folytatta: -meg lepődtél mi?

-Az igazat megvalva egy kicsit igen, de jól esett. Na mehetünk? - kérdezte vigyorogva, amire Petra bólintott is, és abban a pillanatban elindúltak a sikátoron át a buszmegállóhoz.

-Milyen volt az első napod, szereztél barátokat? - kérdezte Petra a korlátra feűlő Drextől.

-Ne volt rossz, a focit éltem a legjobban. Ami a barátokat illeti szerintem lesz pár, sok jó arccal mozogtam eggyüt. Neked hogy sikerűlt a nap?

-El voltam, páran be próbálkoztak, de a sok kretént lekoptattam. Példáúl az a Tomesz gyerek.

-Az nem az a nagyszájú?

-De, miért, csak ismered? - nézett ezelég furán Petra.

-A haverom, nagyon nevettem mikor a csokis pudinját oda tette a nyitott ajtó réséhez, és miután becsapta az ajtót nagy erővel, úgybnézett ki mitha valaki elég keményen oda fosott volna. - nevetett Drex.

-Fúj, hát fiúból vagy azt le sem tagadhatod. - mosolygott Petra.

-Te kérted hogy adjam magam. Na és neked sikerűlt barátokat szerezni?

-Igen azt a szőlzőke csajt aki melelttem űlt, őt Vikinek hívják. Nagyon rendes volt és meg halgatott bármit is mondtam neki.

-Na ennek örülök. Remélem velem is megosztasz majd pár dolgot. Én rendes srác vagyok eskü.

Így kezdődött az egész, és ez csak a tetőfokára hágott, mikor már odaétek a Voltegyszerhez, és kiültek a kávéház teraszára. Kellemes nyári délután volt, a lemenő nap melegsége ölelte át az összes embert, és világította meg a szinte virító Nagytemplomot a háttérben. Petrával nagyon jó érezte magát, renfeteget nevettek, és beszélgettek. -, még olyan dolgokat is megosztottak egymással ami bizalmat gerjeztet kösztük. Egszer csak megfeletkeztek magukról és metörtént az a bizonyos első csók.