-Remélem mostmár változik ebben a bátyám és tényleg nem akar majd megmenteni tőled.
-Meg kell menteni tőlem?-kérdezte nevetve rosszfiús arccal Harry az ágyba fekve. Amin el nevettem magam és oda másztam mellé.
El kezdte puszilgatni a nyakam majd egy csókcsatába kezdtünk...
Amikor váratlanul benyitott Liam.
-Oh ne haragudjatok, már megyek is ki.-mondta megrémülve majd el hagyta a szobát.
Harry el kezdte folytatni onnan ahol abba hagytuk, de nekem így kellemetlen volt ezért el toltam magamtól.
-Szerintem most ezt ne folytassuk.-mondtam kicsit zavarban. Mire Harry nyomott egy puszit a számra, felállt az ágyról és kiment a szobából.
Ezt nem tudtam hova tenni mert csak úgy kiment, így követtem őt és utána mentem.
A konyhában találtam rá ahol Liammel beszélgetett, úgy mintha az előbb meg sem történt volna, hogy ránk nyitott a szobában. Így le ültem az asztalhoz és csak hallgattam amit beszélnek. Valami új számról volt szó de nem igazán értettem.
A fiúk beszélgetését csöngetés zavarta meg Liam kinyitotta az ajtót amin a vörös fejű, kisírt szemű legjobb barátom jött be.
-Noah...- döbbentem le egyből, ő oda sétált hozzám és szorosan magához ölelt.
-Lily.-nyögte ki, de egyből zokogásba tört ki. Liam és Harry értetlenül de aggódva álltak és nézték a jelenetet. Én Noaht az asztalhoz vezettem ahol leültettem egy székre.
-Noah, mi történt?-kérdeztem.
-Lily...-kezdte el ismét de megint csak nem mondott semmi mást.
-Noah nagyon megijesztesz, mond már hogy mi történt.
-Autóbalesete volt.-mondta ki amitől ő még jobban zokogni kezdett. Én meg ott álltam és szóhoz sem jutottam. Ledermedt mindenem. Levegőt is alig kaptam hirtelen, nem tudtam tőle kérdezni, csak ott álltam és nem tudtam semmit csinálni.
Harry zökkentett ki ebből a helyzetből. Hátulról megfogta a vállam.
-És mi van most Lilyvel?-kérdezte Harry Noahtól.
-Kómában fekszik. Élet halál között nem mondanak semmit az orvosok és megőrülök ettől a helyzettől.-robbant ki Noah és el kezdett csapkodni, idegében. Liam futott oda hozzá, hogy ezt leállítsa mielőtt még kárt tesz magában. Vissza ültette a székre.
Tudtam, hogy nem szabad sírnom. Támaszt kell nyújtanom Noahnak. Én nem törhetek most össze ebben a helyzetben.
-Be menjünk a kórházba?-kérdeztem.
-Onnan jövök most, mivel nem történik semmi a szülei megkértek, hogy menjek haza, és értesíteni fognak ha lesz változás, de most nem tudok otthon lenni. Nem szeretnék most egyedül lenni.
-Persze nem is kell. Lia átköltözött Harryhez úgyhogy nyugodtan be költözhetsz a szobájába akármennyi időre.-ajánlotta fel Liam.
-Igazán hálás vagyok érte.-mondta Noah.
-Menj fel dölj le egy kicsit. -mondta Harry mire Noah bólintott egyet. Fel kisértem a szobába majd amikor le pihent az ágyra vissza mentem le a fiúkhoz.
-Hogy vagy?-kérdezte aggódva Harry. Amitől ki tört belőlem a sírás. Harry magához húzott és szorosan ölelt. Jó volt érezni az ölelését.
-Nem nem törhetek most össze.-eszméltem fel a karjaiból.
-Lia. Miről beszélsz?-lépett oda a bátyám.
-Noahnak most támaszra van szüksége. Kitől kaphatná ezt meg ha nem a legjobb barátjától. Nekem most erősnek kell lennem.-mondtam mire a fiúk egymásra néztek ezzel jelezve egymásnak hogy nem tetszik nekik amit mondtam.
-Szerintem ez nem megoldás.-mondta Harry.
-Ezt kell tennem és kész. Tőletek meg jól esne a támogatás. Belőletek kell erőt nyernem.
-Mi támogatunk és itt vagyunk melletted ezt tudod.-mondta Harry és nyomott egy puszit a fejemre. Majd Liam oda sétált hozzám és megölelt.
