3 héttel később
Nem nagyon jártam azóta a bátyáméknál, persze Harryn kívül a többiek sokszor jönnek hozzám.
Nem beszélek Harryvel, szerencsére ő sem zaklat engem. Persze hiányzik és nem telik el nap anélkül, hogy ne gondolnék rá. Még mindig fáj az egész, de ettől függetlenül, élem az életemet tovább. Egy dalom dolgozok mostanában, még mindig nem az énekesi pályán szeretnék mozogni, de elég fel kapott lett az előző számom, így úgy döntöttem, hogy kikapcsolódás képen csinálok egy új dalt, és ezt is majd kiadom.
A mai napom csodálatosan indult, meseszép idő volt, és jól éreztem magam. Egy gyors reggeli után elkészülődtem, és be ültem a kocsimba. Úgy döntöttem hogy 3 hét után össze eléggé összeszedtem magam ahhoz, hogy átmenjek a bátyámékhoz.
Át is értem Louis nyitott nekem ajtót, ők még az asztalnál ültek és reggeliztek. Persze a szemem egyből Harryt kereste, de ő nem volt ott velük az első gondolatom az volt, hogy biztos egy csajjal van most is. Hisz nem keresett mióta nem vagyunk együtt, így csak ez jutott az eszembe.
Le ültem a többiek közé, és be csatalakoztam a beszélgetésbe.
-Tényleg Lia, mikor lesz új dal?-kérdezte Niall.
-Dolgozom rajta, ennyit mondhatok.-mondtam nevetve, de ez a mosoly gyorsan le is került az arcomról, mert ebben a pillanatban jött le Harry az emeletről. Borzalmasan nézett ki hatalmas karikák voltak a szeme alatt, úgy nézett ki mint egy zombi. Ő is észre vett engem, egy ideig csak nézett majd megfordult és vissza is ment az emeletre.
-Kellemetlen.-törte meg a kínos csendet Niall.
-Miért néz ki ennyire rosszul Harry?-kérdeztem a többieket.
-Ez van mióta szakítottatok, alig alszik alig eszik. Nagyon a társaságunkat sem keresi, nem mozdult ki itthonról azóta.-kaptam meg a választ Zayntől.
-Miért nem mondtátok ezt egyszer sem?
-Lia, a legelején kijelentetted, hogy nem szeretnél semmit hallani róla. Mi ezt tiszteletben tartottuk.-mondta Louis.
-Jó de talán ezt azért el mondhattátok volna.-mondtam majd fel álltam az asztaltól és el indultam fel Harry szobája felé.
Be nyitottam hozzá, az ajtónak hátat fordítva feküdt az ágyon kicsit közelebb mentem hozzá, hogy lássam mit csinál.
-Bárki is vagy menj el.-szólalt meg hirtelen.
-Gondoltam rád férne egy beszélgetés.-mondtam.
-Lia..-döbbent le amikor meghallotta, hogy én mentem be a szobába. Ebben a pillanatban fel is ült és kijött az ágy szélére, ezzel jelezve, hogy szeretne velem beszélni.
-Nem nézel ki túl jól Harry.-mondtam neki aggódva.
-Ez van.-mondta kissé flegmán, és szomorúan.
-Hé, az élet mindig megy tovább, nem csinálhatod ezt. Kapd össze magad és menjünk el valahova persze csak ha van kedved.-ajánlottam fel neki, mert nagyon ki szerettem volna őt zökkenteni ebből a rossz állapotából.
-Biztos, hogy velem szeretnéd tölteni a napot?-kérdezte félénken.
-Igen biztos. Na gyerünk, nem szeretek sokáig várni.-mondtam majd ki mentem a szobából és amíg vártam, hogy elkészülődjön vissza mentem a többiekhez, és persze be harangoztam nekik, hogy Harryvel töltöm a napot akármennyire nem így terveztem.
-És akkor lesz valami köztetek?-kérdezte Liam reményteli szemekkel.
-Nem köztünk már vége. De fontos ember számomra, és nem szeretném ilyen állapotban látni. -mondtam és ezzel le is zártam ezt a témát.
Harry gyorsan el készülődött, így be ültünk a kocsimba és már indultunk is.
-Hova megyünk?-kérdezte.
-Ez legyen meglepetés.-mondtam mosolyogva....
