32.rész

41 4 0
                                    

Már sok ideje ültünk a kocsiban ki mentünk a városból is, el szerettem volna vinni arra a helyre ahova tiniként mindig jártam a problémám volt vagy csak egyedül szerettem volna lenni.
Oda is értünk a helyre és nem csalódtam. Minden ugyan olyan gyönyörű volt mint amikor még tiniként lejártam ide egy kis rét aminek a közepén van egy csodálatos pad, a természet és te. Ezt érzi az ember amikor oda megy leül a padra, hogy megszabadul minden rossztól, és feltöltődik energiával. Tudtam, hogy most Harrynek erre van szüksége.

-Ez csodálatos hely.-mondta Harry akinek a szemébe volt írva, hogy mennyire csodálatosnak találta, ő is.

-Igen.

-Honnan ismered ezt a helyet?-kérdezte érdeklődve.

-Még fiatalabb koromban találtam egyszer meg, amikor elegem lett mindenből és úgy döntöttem világgá megyek. Nem jutottam messzire, megtaláltam ezt a helyet, és tudtam, hogy akármikor egyedül szeretnék lenni, vagy szeretnék feltöltődni, ez a hely mindig itt lesz nekem. Tini kormomban jöttem ide a legtöbbször. Akkor órákon át üldögéltem ezen a padon, és csak én voltam itt és a gondolataim.

-Nem volt neked könnyű igaz?

-Mire gondolsz?-kérdeztem vissza értetlenül.

-Amint a bátyád híres lett ide költöztetek, és nem tudhattad, hogy ki barátkozik veled a bátyád miatt és ki az aki tényleg miattad, ezt olyan fiatalon megélni nem lehetett könnyű.

-Így van, nem volt az, igazából a mai napig nem az. De megtanultam ezzel együtt élni, és nagyon örülök Liam sikerének, és persze a tiéteknek.

-Soha nem haragudtál rá emiatt?

-Dehogynem. Sokszor azt kívántam, hogy bár ne ő lenne a bátyám. Fiatal voltam, mostanra már soha nem kívánnék ilyet.

-Tudod, most hogy itt vagyunk és ezeket elmondtad nekem, sokkal közelebb érezlek magamhoz.-mondta miközben közelebb jött hozzám, és így néztünk mélyen egymás szemébe, majd el kezdett még közelebb jönni, és adni akart egy csókot de meg kellett állítanom.

-Harry, kérlek ne.

-Hibáztam, amikor hagytam, hogy kilépj az életemből. Hatalmas barom voltam, de mostmár tudom, hogy mi az ami tényleg kell nekem. Ez te vagy Lia Payne.

-Kérlek, én nem szeretnék neked fájdalmat okozni. Harry meg kell értened, hogy vége.

-Nézz a szemembe és mond, hogy te már nem szeretsz, mond hogy te már nem érzel irántam semmit.-mondta, és mélyen egymás szemébe néztünk. Ki akartam mondani, de nem tudtam, szeretem őt ez nem kérdés.

-Nem tudom ezt mondani, mert még szeretlek. De nem tudok már benned megbízni.

-Lia kérlek hagyd, hogy jóvá tegyem adj nekünk még egy esélyt és megígérem, hogy nem játszom el.

-Nem tudom Harry. Ez nem ilyen egyszerű döntés, lehetne hogy most csak élvezzük ezt a napot? Erre a kérdésre meg majd vissza térünk ha átgondoltam, hogy menne e nekem.

-Igen persze, élvezzük a napot.-mondta majd a nap további részét is együtt töltöttük.

A csoda hely után el mentünk egy étterembe kajálni ahol elkapott egy pár paparazzis, így nem volt túl nyugodt az étteremben töltöttöt időnk. Próbáltunk kitérni a kamerások elől ahogy kijöttünk a helyről és haza sietni. De ebből úgyis szaftos pletykák lesznek.

-Elkezdtek megjelenni a cikkek.-fogadott minket az új hírrel Liam amint haza értünk.

Elő is kaptam a telefonom és megkerestem a legújabb cikkeket amin Harryről és rólam van szó, és igen.
"Harry Styles az egyik banda társa húgával randizik, vajon mi van köztük?"
"Mit szólhat Liam Payne, Harry Styles és Lia Payne kapcsolatához."
"Harry Styles és Lia Payne titkolják kapcsolatukat."

Sorakoztak a cikkek egymás alatt, idegesen fogtam a fejem és járkáltam föl-alá.

-Nyugodj meg Lia.-mondta Harry miközben megfogta a karom, hogy ezzel leállítsa a járkálásom.

-Mik ezek a cikkek?

-Ne húzd fel magad, mindig ez van, hogy találgatnak, és ilyenek jelennek meg. De ne hagyd, hogy ez fel idegesítsen, csak zárd ki.

-Nekem ez sok, ez a sztár élet nem szeretnék ebbe benne lenni. Én most haza megyek...

L.O.V.E? (1D)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora