Amint ki mentem a szobájából titkon vártam, hogy utánam jöjjön. De nem tette ami miatt elszomorodtam, majd a konyhába vettem az irányt ahol ott volt a testvérem.
-Liam elkérhetem a kocsidat?-kérdeztem tőle.
-Tudod, hogy bármikor oda adnám, de Mayaval megyünk étterembe vacsorázni.-adott választ a kérdésemre majd Harry jelent meg mögöttem.
-Itt van az enyém.-mondta majd oda nyújtotta nekem a kocsikulcsát. Hálám jeléül kapott tőlem egy mosolyt, amit nem viszonzott felém. Nagyon flegmán nézett rám.
Noahhoz mentem át beszélnem kellett vele, mert tanácstalan voltam, be mentem a házba, az anyukája köszönt nekem, majd el indultam Noah szobájába, de Lottie Noah anyukája közbe szólt.
-Szerintem várd meg lent.-mondta miközben mosolygott rám.
-Nem tudja, hogy itt vagyok. Nem szóltam neki, csak muszáj vele beszélnem.
-Írj neki, de szerintem jobb ha nem mész most fel.-mondta és egyből leesett, hogy Noahnal lány van. Így csak bólintottam egyet és írtam neki, hogy itt vagyok és a nappaliban várom 10 perc múlva Noah le jött hozzám.
Na de aki utána jött, akinek fogta a kezét az lepett meg igazán.
-Lily? Ti együtt vagytok?-döbbentem le amint megláttam őket.
-Gyere fel a szobámba és mindent elmesélek.-mondta Noah. Így is tettem egyből el indultam a szobájába, mert választ akartam kapni arra, hogy mi ez az egész és nekem miért nem szóltak egy szót sem.
-Figyelj már egy ideje alakult köztünk valami, és az elmúlt egy hétben jöttünk rá, hogy kedveljük egymást egy hete jöttünk össze.
-És nekem erről nem szóltál egy szót sem?
-Ki voltál a költözés miatt, a Harrys dolog miatt. Nem akartalak terhelni nem akartam több változást az életedbe, féltem hogy már nem bírod.
-Ez a világ legrosszabb kifogása Noah, legjobb barátok vagyunk már nagyon rég óta. Elméletileg nincsennek titkaink egymás előtt, de te most megmutattad, hogy igen is van. Mit gondoltál ha később tudom meg jobb lesz addig meg rezzenéstelen arccal hazudtok nekem mind a ketten?-emeltem fel egyből a hangom.
-Igazad van, mostmár tudod és sajnálom, de inkább mesélj, hogy miért jöttél.-próbálta elterelni a témát.
-Azért jöttem mert szerettem volna egy olyan emberrel beszélni, aki mindig őszinte hozzám és akivel nincsennek titkaink egymás előtt. De úgy látszik, hogy rossz helyre jöttem mert ebben a házban nincs ilyen ember.-mondtam majd felálltam Noah mellől, és a kocsi felé vettem az irányt, Noah végig követett és próbált megállítani, ami a kocsi előtt sikerült is neki, megfogta a karomat és vissza húzott.
-Sajnálom, hogy eltitkoltam előled ezt az egészet, de hidd el hogy csak a te érdekedbe tettem féltelek. Nem szeretnélek elveszíteni azért mert hibáztam, kérlek hogy beszéljük meg.-nézett boci szemekkel a szemembe, de én csak kihúztam a karjaiból az enyémet beszálltam a kocsiba és el indultam a kilátó felé amit Harry mutatott, ott kiültem nézni a tájat, kicsit ki kellett szellőztetnem a fejem.
Azon járt végig az agyam, hogy meg kéne e neki bocsájtanom, tényleg nagyon fontos ember az életemben, aki mindig támaszt és szeretett nyújtott nekem. De még soha nem hazudott ez előtt vagy csak nem tudtok róla? Szörnyen éreztem magam, Harry szóba sem akar velem állni, mert még nem merem elmondani Liamnek, hogy alakul köztünk valami, és ezzel ugyan azt a hibát vétem amit Noah csinált.
De ha én elmondom a bátyámnak lehet, hogy eltilt Harrytől, én ilyet nem tettem volna Noahval, ezért sem lehet a kettőt egy kalap alá venni. Ráadásul Noahval azért is vagyunk egymásnak, hogy megosszunk olyanokat a másikkal amit senki másnak nem mondanánk el.
Csak álltam ott fent néztem a tájat, próbáltam kiverni a fejemből minden bajomat, próbáltam a jóra gondolni. Nagyon nehéz volt.
