Mint ahogy mondtam nem nagyon emlékeztem az este utolsó részeire. Így azt sem tudom, hogy hogy jutottam fel a szobába.
Reggel amikor kinyitottam a szemem először bele nyílalt a fájdalom a fejembe, majd amikor oldalra néztem megrémültem. Nem egyedül aludtam az éjszaka, hanem Harryvel... be néztem a takaró alá, és nem volt rajtam ruha anyaszült meztelen voltam én is és Harry is.
A rémületemre felkelt Harry is.
-Mégis mi történt az este Harry?-kérdeztem tőle idegesen.
-Nem tudom, nem emlékszem én sem sokat ittam. De ahogy elnézem magunkat lefeküdtünk.
-Nagyszerű.-mondtam még idegesebben.
-Ez baj? A részeg emberek sosem hazudnak. Mi ezek szerint mind a ketten egymást szerettük volna ez ezért történt meg.
-Harry tudod mit legyünk őszinték egymással, igen szeretlek még mindig de hidd el, hogy minden percemben azon vagyok, hogy ez ne így legyen. És ami most történt arról ha bárkinek mersz szólni esküszöm hogy kicsinállak.-mondtam idegesen majd Harryről lerántva a takarót és azt magamra csavarva indultam ki a szobából, persze azt még hallottam, hogy ezt Harry nagyon mulatságosnak tartotta, hiszen kuncogott rajtam.
Át mentem a vendégszobába ahol aludnom kellett volna, ott voltak a ruháim, így gyorsan fel is öltöztem valami kis otthoniasba, majd le mentem a konyhába. Ahol a többiek már az asztalnál ülve reggeliztek.
-Hogy aludtál?-kérdezte Liam.
-Remekül.-adtam válaszul, majd meg láttam, hogy Harry is épp jön le a lépcsőn. Amitől a gyomrom teljesen össze rándult.
-Lia. Jól vagy?-kérdezte Louis aki végig nézte azt ahogy bámulom Harryt, és valószínüleg sápadok el.
-Igen igen, de én szerintem most fogom a táskám és haza megyek.-mondtam kínomban.
-Haza vigyelek?-kérdezte Louis.
-Igen azt megköszönném.-mondtam, és màr köszöntem is el a többiektől.
Louissal az utunk kínos csendbe telt. Éreztem, hogy tud valamit. De azt nem tudtam, hogy mit. A házhoz érve meg köszöntem, hogy haza hozott és már szálltam volna ki a kocsiból de Louis megállított.
-Hé Lia be mehetek egy kicsit?-kérdezte.
-Öm persze.-mondtam kínosan. Louis be jött hozzám le ült a konyhapulthoz. Én ki töltöttem egy egy narancslevet, majd az egyiket le raktam elé, és oda ültem hozzá.
-Nem egyedül aludtál igaz?-kérdezett rá Louis amitől félre nyeltem a narancslevet és el kezdtem köhögni, gyorsan rendbe szedtem magam és választ adtam a kérdésére persze nem az igazat.
-Miért kivel aludtam volna? Persze, hogy egyedül aludtam.
-Lia reggel nálad indítottam, mert már akkor meg akartam kérdezni, hogy haza vigyelek e. De nem voltál sehol. Így be nyitottam Harry szobájába is, és ott aludtál vele. Meztelenül.
-Honnan veszed hogy meztelen voltam?
-Lia nem vagyok hülye.
-Jó rendben. Igen le feküdtünk valószínüleg, de se ő se én nem emlékszünk semmire. Sokat ittunk és elkövettünk egy hibát. De ezt nem mondhatod el senkinek.
-Nem fogom elmondani. De Lia valamit tudnod kell. Harrynek eddig csak olyan kapcsolatai voltak amiket az ügynökségünk adott neki. Nem volt boldog, hisz ő nem akarta azokat a kapcsolatokat, és mióta meg ismert téged mi is megismertünk egy olyan Harryt akit előtted nem ismertünk. Boldog. Te vagy neki a boldogság és nagyon szeret téged.
-Ne erőltesd magad Louis. Döntöttem, és nem szeretnék már vele együtt lenni. Nem tudom, hogy mi az ő döntése, és mi az ügynökségeteké.
-Boldog voltál vele?
-Persze, hogy boldog voltam vele. Nem voltam ennyire boldog már nagyon rég óta. De Louis ennek vége.
-Lia...
-Nem Louis hagyd abba. Ha folytatni szeretnéd akkor menj el kérlek, ha maradni szeretnél akkor ezt hagyd abba.
-Rendben. Nem folytatom de amúgy is mennem kell. Viszont gondold végig Lia amit mondtam.-mondta majd ki ment az ajtón és el indult haza.
Ezek után nekem csak az járt a fejemben, amiket Louis mondott. Nem látták még olyan boldognak, mint amilyen boldog mellettem volt. Ezek szerint legalább az érzései őszinték voltak. De nem tudnék vele együtt lenni, sosem tudnám eldönteni, hogy amit csinált az éppen az ő ötlete, vagy az ügynökségéé.
Szeretem ezt a fiút, nagyon is....
