Már 5 napja távol vagyok a fiúktól, és Mayatól. Nem is beszéltem velük. Liam, és Louis nagyon sokat hívtak de nem vettem fel nekik a telefont. Nem akartam velük beszélni, felejteni akartam. Néha az ember azt hiszi, hogyha fáj a szíve, és összetört akkor ezt úgy tudja megoldani, ha ezeket az érzéseket elnyomja magában. De tévedtem, folyamatosan próbáltam elnyomni magamban a fájdalmat, de csak egyre erősebb és erősebb lett.
Egyedül voltam, Noaht is már haza küldtem, mondván hogy jól vagyok. De nem nem voltam jól.
Már kettő óra volt amikor épp a konyhában próbáltam valami kaját készíteni. Amikor valaki kopogtatott az ajtómon. Kinyitottam az ajtót, és Louis fogadott.
-Lia bejöhetek?-kérdezte szomorúan.
-Mi nem volt azon érthető nektek, hogy nem akarok senkivel találkozni.
-Az, hogy eltolsz minket magadtól nem megoldás semmire. Mi segíteni szeretnénk neked ezt kérlek értsd meg!
-Segíteni? Louis össze törtem. Én szerelmes voltam, azt hittem hogy minden rendben, és olyan páros vagyunk Harryvel mint a filmekben. De tévedtem, és ti nem álltatok mellettem.
-Melletted vagyunk.
-Mellettem? Akkor miért hagytátok, hogy ez az egész megtörténjen? Miért hagyjátok, hogy irányítsanak titeket?
-Ilyen a híres emberek élete.
-Ha ilyen az életetek akkor sajnálom de én ebből nem kérek.-mondtam majd ki toltam Louist az ajtón és becsuktam azt.
Mintha fel tépte volna a sebeket azzal, hogy ide jött, nem tudtam mit csinálni magammal. Rosszul voltam, nem tudtam mosolyogni, nem tudtam nevetni. Nem tudtam semmi vidám dolgot csinálni. Azt éreztem, hogy a szerelem kihalt belőlem a boldogsággal együtt. Csak egyedül akartam lenni.
Persze ez megint nem jött össze ugyanis Noah állított be hozzám.
-Jöttem, hogy kicsit feldobjam a napodat, hoztam popcornt, bort meg csokit. És ma megnézed velem a James Corden show-t.
-Ki lesz benne?
-Nem tudom, de azt tudod, hogy függően vagyok, és azt kell néznünk erről nem nyitok vitát.
-Jó csak kérlek adj 1 órát amíg össze szedem magam, első sorban lefürdök.
-Rendben addig én készítek neked valami rendben kaját, mert látom, hogy hozzá kezdtél és azt is látom, hogy ez nem megy neked.
-Köszönöm.-mondtam hálásan majd elindultam rendbe szedni magamat. Ezzel 1 óra alatt meg is voltam, és a show előtt még volt is annyi időm, hogy egyek Noah főztjéből.
Amint elkezdődött a Show Noah visított kb, hogy azonnal menjek a tv-hez és nézzük.
Élveztük az adást vicces volt, és megint tele volt jópofa chellengekkel. A show végén mielőtt James elköszönt egy fontos bejelentést akart tenni, és be akart nekünk mutatni valamit.
A szöveg így hangzott.
*Mielőtt a mai adásunk véget érne, szeretnék önöknek bemutatni egy tehetséges fiatal lányt aki egy csodálatos dalba öntötte érzéseit. Hallgassuk meg együtt Lia Payne első dalát.*
Vezette fel amire Noahval mind a ketten fel pattantunk a kanapéról, és sokkos állapotban néztünk egymásra. Majd amikor el kezdték leadni a dalomat, mint két tini lány elkezdtünk ugrálni és visítozni. Persze ez az öröm nálam nem tartott sokáig, hisz ahogy hallgattuk a számot leesett, hogy kinek írtam ezt a dalt.
Vissza is ültem a kanapéra és csak szomorúan meredtem a padlóra.
-Lia, tudom hogy most mi jár a fejedbe. De hé fel a fejjel, ezzel most tudod milyen felkapott lettél. Nézd a jó oldalát kérlek.
-Mégis, hogy jutottak hozzá az én dalomhoz?
-Ezt soha nem fogjuk meg tudni, de kit érdekel, tudod hányan hallottak most téged?
-Noah...-kezdtem el a mondatomat, de mielőtt befejeztem volna a földre meredve elgondolkoztam rajta, hogy biztos azt akarom e amit most kérni fogok tőle.
-Igen?
-Átvinnél a bátyámékhoz kérlek?
-Lia biztos vagy benne, hogy ezt szeretnéd?
-Igen egészen biztos.-mondtam mire ő csak bólintott, így ahogy voltunk kocsiba is ültünk és át indultunk a bátyámékhoz. Én egy melegítőben és egy hatalmas fekete pólóban voltam, de ez most kicsit sem számított.
Ott álltunk a ház előtt össze szorult a gyomrom egy ideig csak álltam ott és gondolkoztam, Noah nem sietetett csöndben várt mellettem. Megvárta azt amíg készen nem álltam arra, hogy be menjek abba a házba.
Miután össze szedtem minden erőmet oda mentem az ajtóhoz, és bekopogtam azon....
