El löktem magamtól, értetlenül néztem rá, és rémülten. Majd befutottam a házba, be csaptam az ajtót Maya köszönt nekem de belőlem kitört a sírás és felrohantam a szobámba.
-Lia várj!-üvöltött utánam Maya. Majd követett a szobámig, és le ült mellém az ágyamra. Én csak zokogtam tovább, miközben ő oda húzott magához, hogy megöleljen ezzel is nyugtatva engem.-Mi történt?-kérdezte aggódva.
-Nem történt semmi.-vágtam rá egyből, miközben szipogtam.
-Lia, kérlek ha nem mondod el nem tudok segíteni, márpedig tudod hogy nekem mindent elmondhatsz.
-De nem mondhatod el Liamnek.
-Ígérem, hogy bármit is mondasz köztünk marad.-nyújtotta felém a kisujját amit én megráztam az enyémmel.
-Harry..-nyögtem ki majd megint sírva fakadtam.
-Mit csinált?
-Megcsókolt..
-És ez ennyire rossz?-kérdezte miközben mélyen a szemembe nézett.
-Nem lehetnek felé érzéseim.-mondtam de erre már nem tudott választ adni mert Harry nyitott be a szobámba.
-Maya kérlek beszélhetnék Liával kettesben?-kérdezte szomorúan.
-Ha Liának oké.-mondta Maya majd rám pillantott, hogy én szeretném e, én csak bólintottam egyet, hogy nyugodtan bejöhet Harry. Így Maya kiment és Harry ült le mellém az ágyra.
-Figyelj, sajnálom nem hittem volna, hogy így fogsz rá reagálni. Nem szerettelek volna megijeszteni. Csak kérlek mond el, hogy mit rontottam el?
-Harry neked ott van Emma, én meg Liam húga vagyok. Ez helytelen.-mondtam miközben könnyek gyűltek a szemembe.
-Emma nekem nem jelent semmit, ő csak olyan feszültség levezető.-mondta miközben letörölte az arcomon lévő könnycseppet.
-Ez most meg kéne hogy hasson? Mit akarsz tőlem Harry?
-Csak azt szeretném, hogy tudd hogy olyan embert látok benned mint amilyet még senkiben és ez engem nagyon vonz, nem mondom hogy ugorjunk fejest egy kapcsolatban de adj esélyt kettőnknek.
-Mégis mit gondolsz rólam? Én nem leszek neked olyan mint Emma, én nem szeretnék olyan ember lenni, hogy ha te épp úgy gondolod akkor ott vagyok neked de amúgy nem is érzel semmit.
-Úgy látom nem érted amit mondok. Te más vagy nem éreztem még ilyet mint amikor veled vagyok, nem találkoztam még egy ilyen önzetlen nagyszerű lánnyal mint amilyen te vagy.
-Gondolom mindenkit így szedsz össze.-mondtam, majd az egész beszélgetést ott hagyva felálltam és le mentem az előszobába ott fel kaptam a szekrényről Harry kocsikulcsát és még mielőtt bárki megállíthatott volna kirohantam a kocsihoz és már el is indultam a vissza pillantó tükörben Harry és Mayat láttam, próbáltak megállítani.
Az utam Noah felé vezetett, muszáj volt valakivel beszélnem aki mindig ott volt mellettem.
Zokogva nyomtam a csengőt amikor Noah ajtót nyitott annyira megijedt, hogy mit keresek ott és hogy miért sírok. Egyből magához ölelt és egy ideig nem is kérdezett semmit csak várta, hogy egy kicsit megnyugodjak.
Amikor sikeresen meg sikerült nyugodnom elmeséltem neki mindent azt is, hogy lehet érzek valamit Harry iránt de tudom, hogy a bátyám mennyire kiakadna.
Noah próbált megnyugtatni, de azon kaptam magam, hogy csörög a telefonom Liam keresett. Természetesen kinyomtam, de nem kellett sok idő ahhoz, hogy rájöjjön hol is lehetek. Így amikor megcsörrent Noah telefonja könyörögtem nemi, hogy ne mondja el, hogy itt vagyok. Így is tett, Liam nagyon sokszor próbált elérni így inkább kikapcsoltam a telefonomat.
Tudom nem szép tőlem amit most csinálok, de egyszerűen annyira össze vagyok zavarodva, nem tudok most sem Harry se Liam szemébe nézni.
Mivel későre járt lefeküdtünk aludni, már többször aludtunk Noahval egymás mellett így ez nem okozott gondot.
Másnap rémesen ébredtem, fájt a fejem és őszintén nem aludtam sokat az éjjel. Tudtam, hogy ma suli van de úgy döntöttem, hogy nincs erőm bemenni így megvártam amíg Noah elkészülődött és így együtt indultunk el, csak ő a suliba ment én pedig haza.
Amint az ajtó elé értem, megtorpantam tudtam, hogy mi vár rám amint belépek ezen az ajtón tudtam, hogy Liam nagyon kiabálni fog velem, és Harry is hogy elvittem a kocsiját. De nem volt más lehetőségem így be léptem az ajtón. A nappaliban volt mindenki, a bátyám aggódó tekintete fordult felém és amint meglátott oda rohant hozzám és szorosan magához ölelt....
