Édes (L.S)

2. Rész

𝐿𝑜𝑢𝑖𝑠 𝑇𝑜𝑚𝑙𝑖𝑛𝑠𝑜𝑛

Nagy léptekkel szeltem a lépcső fokokat, majd pedig a folyosókat. Nagyon ideges voltam, semmi sem az elképzeléseim szerint történt, ráadásul nem is az én hibámból. Amikor beléptem a kis terembe egyből mindenki megrezzent. Nem is csodálkoztam, a mai nap túl sok segítséget adtunk a rendőrség kezébe.

- Kurvára nem ezt mondtam nektek! - kiabáltam. Talán a dühöm kezelése nem mindig megy a legjobban.

- Figyelj főnök, mi sem ezt akartuk - nézett rám Rob, aki el kellett volna kapja azt az Alex gyereket.

- Hol van Zayn? - kérdeztem higgadtan, vagyis belülről már elvágtam ennek a szerencsétlennek a torkát, de fő az, hogy ne mutassunk érzelmeket.

- Hátul - mondta és azzal lehajtotta a fejét. Lelkiismeret-furdalása van. Nem baj, legyen is, mert konkrétan késztetést érzek, hogy megöljem, mint ahogy azt a lányt. Miatta vagyunk most ilyen helyzetben.

Minden úgy kell történjen ahogy én akarom. Mindig.
Mindenhol ismernek hisz van egy hírnevem, van tekintélyem, és senki se mer velem szembe szállni, aki meg igen, az már halott, és erre ez történik! Nem hiszem el komolyan...

Miközben mentem hátra kivettem a zsebemből a cigarettás dobozom, és rágyújtottam. Nagyon régóta dohányzok és ha nem úgy fogok meghalni, hogy valaki lelő akkor haljak inkább meg tüdő rákba, már igazából nem is érdekel.

Amikor beléptem az fogadott amit vártam. Tervrajzok, papírok, térképek, feljegyzések, táblák és a két ,,legjobb barátom". Nem éppen mondanám azt, hogy a legjobb kifejezés a kapcsolatainkra az, hogy ,,legjobb barátok", mert úgy igazából talán jobb kifejezés lenne az, hogy társak. Igen talán, de az is biztos, hogy ölnénk egymásért.

Ott van Niall. Mindig viccelődik és eszik. Itt mindannyiunknak van egy sötét múltja, így tudjuk, hogy Niall sem épp mindig boldog csak azért mert úgy néz ki. Depressziós volt mielőtt ide került, de azóta többnyire jól van. Pont ő az elterelés nagyon sok esetben, mivel ilyen kis cuki arccal van megáldva, de Niall veszélyes is, még ha nincs is kitetoválva és nem is a legkigyurtabb ember itt. Vele szoktam mindenhova menni általában.

Na és ott van az okos kis Zayn. Ő az ész, de komolyan mondom. Ő intéz mindent fentről, a gépével. Én nem értek az ilyen bisz-baszokhoz, de a lényeg, hogy tudja a dolgát.

A barátságunk nagyon régre nyúlik vissza, régebbre, mint a Niallel való ismeretségem. Zayn olyan nekem mint a testvérem, ez nem is vitatható. Nem tudom hol lennék most nélkülük.

- Zayn, Ni! - biccentettem feléjük - Ezt elbasztuk, de kurvára - jelentettem ki. Mire csak egyetértően bólintottak egyet.

- Igen, nagyon. White-ot elkapta a rendőrség - nézett rám Zayn jelentőségteljesen a gépe fölött - Kihallgatják.

- Le kellett volna lőnöm őt is - morogtam miközben a cigarettámat ledobtam a hamutartóba.

- Élve kell nekünk - szólt bele Niall, miközben valami szendvicset evett - Amúgy meg nem értünk volna azzal semmit el ha lelövöd, élve kellett volna nekünk, ha Rob nem baszta volna el. Esküszöm megakarom folytatni - harapott egy újat a szendvicséből.

- Egyet értek. Viszont gondolkodtam - állt fel az asztaltól Zayn, majd kivett egy szál cigarettát és meggyújtotta. Én csak vártam, hogy bele kezdjen. Zayn szívott egyet aztán kifújta a fekete füstöt és úgy folytatta - Úgy tudom ezt az ügyet egy bizonyos Harry Styles kapta - dobott le egy aktát ami valószínűleg Harry életét tartalmazta, mindent a férfiról - Több megoldás lenne. Első a várakozás, hogy mi lesz, hogy mit lépnek ők hamarabb. A második, hogy a közelébe kell férkőzni és megtudni, hogy pontosan, hogy áll a nyomozás meg egyebek. A harmadik meg - szívott egyet a nikotinból - Megölni. Viszont szerintem ez csak rontaná a helyzetet.