Édes (L.S)

5. Rész

𝐻𝑎𝑟𝑟𝑦 𝑆𝑡𝑦𝑙𝑒𝑠

- Hé! Titeket ismerlek!! - nézett ránk az illető.

És akkor megfagyott bennem a vér. Megfordultam és szembe találtam magam egy nagyon kotyagosan lépdelő idős férfivel, már nem is voltam olyan biztos abban, hogy nekünk mondta. Niall csak felállt és oda sétált a férfihoz, majd megfogta a felkarját és arrébb tesékelte egy üres sarokba.

Én csak értetlenül fordultam Zayn-hez magyarázatot várva.

- Ez... ez meg mi volt? - kérdeztem.

- Jaa, ő csak Jeff - rántott vállat és láthatta, hogy még mindig nem értem ezért folytatta - Ő képzelődik, azt sem tudja hol van. Elég kiváncsi vagyok, hogy vajon milyen cuccot szed, esküszöm kérnék az öregtől - nevetett fel - Nyugi csak vicceltem, de a lényeg, hogy nem kell vele foglalkozni. - nyugtatgatott. - Amúgy milyen nyomott itt a hangulat - mondta csalódott hangon.

- Igazad van - értett egyet vele Niall mikor már vissza jött és újból leült mellénk. - Hé! - üvöltötte - Valami jó zenét kérek Mike! - ordította, mire a pultos, azaz Mike, elindított valami mulatós zenét. Ahogy láttam az embereknek nagyon tetszett, hogy végre lett valami.

Én, hogy őszinte legyek már nagyon menni akartam, egyre jobban éreztem azt, hogy több és több lesz annak az esélye, hogy lebukunk.

Egyszer csak odajött hozzánk két nagyon ribancosan felöltözött lány.

- Sziasztok lányok! - mosolyodott el csábosan Niall.

- Öhm... azt hiszem mi megyünk - mire megértesül Niall-től és Zayn-től csak egy biccentést kaptam. Majd felálltam és húztam volna magam után Liam-et is, de ő mintha maradni akart volna még - Liam - kezdtem bele súgni a fülébe, úgy, hogy csak ő hallja - Neked jegyesed van, szóval gyere már - rángattam, és ő mintha csak most tért volna vissza a sokkból, felállt és elkezdetett követni a kijárat felé.

Kisiettünk az ajtón és megálltunk, hogy vegyünk egy mély levegőt, mert ott bent már csak az alkohol szag volt ami vegyült a cigaretta erős füstjével, nem volt valami kellemes. Végre friss levegő ennyi a lényeg.

- Indulnunk kéne - nézett rám Liam miközben megnézte a telefonján az időt. Én csak bólintottam belegyezésül.

Épp indultunk volna el amikor vissza fordultam a bár felé. Magam sem tudom miért, csak egyszerűen mintha valami elemi erő sugalta volna, hogy így tegyek. És akkor az ajtóban észre vettem egy férfit. A tekintetünk összekapcsolódott. Bele néztem a gyönyörű tenger kék szemeibe amelyek mintha felcsillantak volna egy pillanatra. De nem is tenger színű volt, hanem... hanem... Nem is tudom jellemezni, de annyit elmondhatok, hogy még soha nem láttam ilyen gyönyörű szemeket. Elvesztem bennük teljesen. De a szemezésünket megszakította az ajtó csapodása. Az ajtó becsukódott, így nem láttam többet az ismeretlent.

Magam sem tudom miért, de csalódott voltam...

Sokkomból Liam ráncigálása zökkentett ki. Konkrétan bele lökött az autóba és már vezetett is. Én csak kibámulva az ablakon, tűnődtem. Tűnődtem azon, hogy vajon ki lehetet ez az ismeretlen, vajon látom-e még?

Mi van ha csak képzelődtem? Őszintén nem tudom, de csak remélni tudtam, hogy valahogy az élet össze hoz még vele, végül is ha a sors úgy akarja, akkor biztosan úgy is lesz.

- Min gondolkodsz? - kérdezte Liam mellettem.

- Semmin - ráztam meg a fejem. Most nem akartam neki erről mesélni, lehet hülyének tartana attól függetlenül, hogy tudja, hogy az vagyok.