Édes (L.S)

30. Rész

𝐻𝑎𝑟𝑟𝑦 𝑆𝑡𝑦𝑙𝑒𝑠

Mindig is imádtam Louis házát. Nagy volt és csodás berendezéssel rendelkezett. Mondjuk a kedvencem mégis a tágas konyha volt. A másik része meg, hogy rengeteg emlék köt már ide. Heves együttlétek, vagy szeretkezések, esetleg sima összebujások... Rengeteg beszélgetés és egyébb dolgok amiknek már csak a gondolatára is pillangók repdesnek a hasamban.

Bementem a konyhába és letettem a pultra a mappát. Elővettem a lisztet meg egyéb hozzávalókat a palacsintához. Louis egyszer mondta, hogy imádja ha én sütök és különösen a palacsintámért őrül meg. Boldogan dúdolgatva kevergettem a már csak sütésre váró masszát, viszont a tekintetem mindig elkalandozott a pult másik felébe. Nagyon kiváncsi lettem, hogy mit tudhattak meg róla. Sajnos nem bírtam tovább így magam mellé letéve a tésztát odaléptem a mappához. Óvatosan kinyitottam és bele olvastam. Viszont még a végére se értem már a földön landolt. Kiejtettem a kezemből. Megrázva a fejem utána nyúltam és újra elolvastam hátha valamit félre olvastam és nem úgy van ahogy ezelőtt láttam.

Harry Styles, főnyomozó munkája segítségével, és a nyomozói csapatom szorgalmas munkája által az ügy többnyire lezárultnak tekinthető.
Harry Styles kapcsolatban van Erial-lal, azaz mint megtudtuk Louis Tomlinson-nal. A tényeket sikeresen állapította telefon beszélgetéseik-üzeneteik is.
Ma kiderült, hogy hol fog tartózkodni pontosan így csapatommal remélhetőleg sikeresen el fogjuk kapni. Örökre.

Tom O'Connor és Diana Davis

Ez nem lehet igaz! Egyszerűen nem...

Egész végig be volt drótozva a telefonom. Minden. Várjunk csak! Louis. Louis a Downing Street-nél és akkor ma elfogják őt ott kapni. Oda kell mennem!
Muszáj oda érnem hamarabb, mint Tom-ék. Nem tudom mi történhet. Louis most pont üzletel, és ilyenkor soha nem válaszol a hívásokra nemhogy üzenetekre, szóval azokkal nem is próbálkozok inkább.

Nagyon gyorsan megyek. Vagy már két pirosan is átmentem, de nem tudok nem arra gondolni, hogy mi lesz ha későn érek oda. Egyszer már majdnem elveszítettem, nem történhet meg mégegyszer és most úgymond az én hibámból. Mintha nem haladnák előre egyszerűen. Nézem az utcákat, de egyik sem a Downing Street.

Pár perc múlva végre megláttam egy táblát amin ott virított, hogy ,,Downing Street". Egyből egy kicsit megnyugodtam mivel sehol nem láttam még rendőrautót szerencsére. Gyorsan lekanyarodtam az útról és leparkoltam valami étterem elé, aminek külön ki volt rakva, hogy nem szabad előtte leparkolni, de abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen szabályokat szegek meg. Csak Louis legyen jól.

Kiszálltam a kocsiból és csak rohantam. Jártam a kisebb sikátorokat, de sehol nem láttam az én kékszemű ördögöm. Már vagy 10 perce kereshettem, de még midig nem találtam. Már azon is gondolkoztam, hogy mi van ha végzet. De ez az ötlet egyből megsemmisült mikor meghallottam egy halk beszélgetést.

- Azt mondtad többet fizetsz! - ezt a hangot egyből felismertem. Ez az én Lou-m ideges motyogása volt.

- N-nem tudok... - hallottam meg egy másik ismeretlen hangot mire balra fordultam és megláttam két alakot a sikátor sötétében.

- Végre megvagytok! - vigyorogtam mire mindketten rám néztek. Az ismeretlen értetlenül míg Lou... szintúgy.

- Ez meg ki? - kérdezte kicsit ijedten a másik.