Édes (L.S)

23. Rész

𝐻𝑎𝑟𝑟𝑦 𝑆𝑡𝑦𝑙𝑒𝑠

- Bazdmeg! Nem fogunk oda érni időben! - aggodalmaskodtam.

- Elkapjuk azt a rohadékot, ne aggódj! - biztatott Jake, amiért jelen pillanatban nagyon hálás voltam.

Nem rég voltunk Caleb barátnőjénél. Vagyis mondhatni volt barátnőjénél, mert mint kiderült Caleb kihasználta a csajt és egy ideje amúgy se mentek jól köztük a dolgok... Főleg azután nem, miután Rebekah rájött, hogy Caleb ölte meg Grayson atyát csak a pénzért. Azután tudomásunkra jutott az is, hogy Caleb megpróbál a megszerzett pénzzel lelépni, így most a reptérre siettünk ahogy tudtunk. Muszáj megakadályozni.

Én magamban még káromkodtam egy sort és a kocsi bőrfelületét markoltam dühömben. Már szóltunk, hogy zárják le az egész repteret, de csak annyit engedélyeztek, hogy a mostani repülő felszáll akármi történjen, de nem engednek új utasokat felszállni csak amennyi most rajta van. Nem is értem, hogy hogyan csinálhassák ezt, mikor akár egy gyilkos is felkerülhetett arra a fránya repülőre. És így még az utasok is veszélybe kerülhetnek, vagy akár a személyzet.
De ha ennyit engedtek... akkor be kell érjük ezzel...

Mégis annyira frusztrál.

Pár perc múlva szerencsére megérkezünk, és ahogy lassít a kocsi én már úgy szállok is ki merő gyorsasággal a járműből.

- Uram! Mint mondtuk már, nem lehet felszállni... - hallottam egy őr hangját. Ezt kinek mondhatta? Talán itt van Caleb?!

És amikor befordulok egy folyosón akkor egyből megpillantom Caleb-et aki 3 őrrel veszeked.

- De én meg mondtam, hogy fontos ez az út nekem, csak engem még kérem engedjenek föl... - mantrázta kérlelve Caleb az őröket.

- Hé! Caleb! - szólítottam meg - Tedd le a csomagjaid - utasítottam miközben rászegeztem a pisztolyom.

Ijedten nézett vissza rám, aztán mintha elgondolkozott volna. Végül lassan lerakta a két bőröndöt a földre.

- Kezeket fel! - kiabáltam, nem hagyhattam neki esélyt semmire.

De a helyet, hogy feltette volna a kezeit belenyúlt a zsebébe amit nem hagyhattam, mert láttam, hogy egy fegyvert akarna elővenni így nem gondolkozva elsütöttem a fegyvert. A golyó Caleb lábát érte, de ennyi is elég volt, hogy elveszítse egyensúlyát.

Hátra néztem mert mozgolódást hallottam. Megláttam a nyomozó társaimat ide sietni elég sok kigyúrt rendőrrel akik csak értetlenül néztek rám.

- Ó! Szóval megoldottad egyedül - vázolja a tényeket Jake mosolyogva.

- Igen - mosolyogtam - És elég könny... - kezdtem volna, de a mondandómat félbe szakította az, hogy Dennis nagy erővel arrébb lökött és ezzel egyidőben meghallottam, hogy valaki lőtt egy pisztollyal. Ezek szerint rám akart... Mivel a golyó mellettünk ment el, egyenesen a falba.

A rendőrök egyből Caleb-hez futottak akit lefogtak és kirángatták az épületből.

- Köszönöm - suttogtam Dennis-nek hálásan.

- Nincs mit - mosolyodott el.

- De... megmentetted az életem - folytattam.

- Semmiség - legyintett úgy mintha ez semmi sem lenne, pedig biztos vagyok benne, hogy ő is tudja, hogy mi lett volna ha nem cselekszik ilyen gyorsan.

Akár meg is halhattam volna...

•

- Persze Liam, hogyne... - sóhajtottam a telefonba.