Édes (L.S)

6. Rész

𝐻𝑎𝑟𝑟𝑦 𝑆𝑡𝑦𝑙𝑒𝑠

- Hé! Lottie! - kiáltottam a konyha felé.

Nem kellett sokat várnom, Lotts már ott is volt mellettem.

- Mi az Harry? - kérdezte - Mondjad, mert odaég a sütim! - siettetett.

- Ki ez a srác a képen? - mutattam a kék szemű mosolygós, jóképű vagyis... khm... khm... a fiúra.

Lottie először csak megnézte, hogy kire gondolok majd olyan dolog történt amire egyáltalán nem számítottam... Kikapta a kezemből, elsétált a szemeteshez és egyszerűen beledobta.

- Mi a... - néztem rá.

- Figyelj Harry... ő senki... tényleg... - nézett mélyen a szemembe.

- Ne haragudj, hogy ha érzékeny neked ez a téma - sütöttem le a szemeimet. Bele se gondoltam.

Hallottam ahogy felsóhajt, majd lassan megfogta a karomat és behúzott egy szobába. Leültünk az ágyra aztán én csak vártam, hogy mondjon valamit.

- Tudod... ő a bátyám - mondta ki. Én meg annyira összezavarodtam, hisz Lottie eddig mindig kijelentette, hogy neki csak lány testvérei vannak és soha nem említette volna, hogy lenne egy bátyja - Vagyis a féltestvérem. Harry... - csuklott el a hangja - Tudod... Szeretem őt, de őt már nem nézhetem családtagnak...

- Mi történt? - kérdeztem óvatosan.

- Én sem tudom - lehelte - Már vagy két éve nem is beszéltünk, mondjuk azelőtt sem beszéltünk nagyon már, de én hülye évekig kerestem.

- Hiányzik? - kérdeztem miközben egy ölelésbe vontam. Lassan simogattam a haját, hogy megnyugtassam. Nyilván felzaklatta őt ez a téma.

- Nem tudom. Már rég nem önmaga, szeretőm őt, de nem vagyok biztos benne, hogy ő képes még szeretni, vagy a bátyámként viselkedni. Amikor utoljára találkoztunk... velem volt az akkori barátom, Dean - mesélte - Louis megkért, hogy aludhasson nálunk pár napot amíg nem talál magának saját lakást. A legfurább az volt, hogy nem is én egyeztem bele először hanem Dean. Ő egyből rávágta, hogy jó oké, persze. Mondjuk én sem akartam volna a saját bátyámnak nemet mondani mikor szüksége van rám. Így hogy tehát igent mondtam - és úgy éreztem nem ennyi a sztori. Biztos voltam benne...

- És azután?

Lottie csak keserűen felnevetett és folytatta.

- Nagyon jól kijöttek... túl jól. Mégis a legdurvább az volt amikor második nap mentem haza. Nem találtam sehol Dean-t, utolsó hely amit megnéztem volna az a háló volt. A közös hálónk. És amikor benyitottam nem hittem a szememnek, a barátom, a kibaszott barátom, a kibaszott bátyám alatt nyögött és élvezkedett. Érted baszki, a saját ágyamba dugta meg a bátyám az akkori barátomat. Tudod, tudtam, hogy a bátyám nem veti meg a fiúkat, de, hogy pont velem szúrjon így ki... Dean-ről nem is beszélve, róla például nem is tudtam, hogy a fiúkhoz is vonzódik.

- Jesszusom... ez... ez borzasztó... - mondtam elhűlve. Ez a Louis vagy kicsoda, borzasztó testvér és borzasztó ember lehet - Ugye minden kapcsolatot megszakítottál vele?

- Jaj ne aggódj, miután megkúrta a barátomat nem is akart már maradni. Nem beszéltünk azóta... - halkult el, aztán elkezdett zokogni és - De tudod... attól függetlenül... tudom, hogy ő egy jó ember... csak... csak... annyi mindenen ment már keresztül... ezért nem tudtam rá soha teljesen haragudni - szipogta.

Még vagy fél órán át nyugtatgattam, aztán egyszer csak felkelt.

- Mi a jó isten!!! A sütiejim!!! - kiáltott fel és ezzel el is rohant.