Édes (L.S)

19. Rész

𝐻𝑎𝑟𝑟𝑦 𝑆𝑡𝑦𝑙𝑒𝑠

Pontosan egy nap telt el azóta, hogy bemutattam a családomnak Louis-t és elég jól fogadták őt. Nagyon jól... Anyukám igazából mindig elfogadó volt, de eddig akárkit bemutattam neki mindig volt valami belekötése és mindig azt mondogatta, hogy nem hozzám való így már letettem arról, hogy anyámnak valamelyik párom szimpatikus lesz. Ezért is ért pozitív csalódásként amikor anyukám szinte fiaként fogadta Lou-t és nem szurkálódott vele ahol csak tudott, mint ahogy párszor már tette másokkal...

Lou pár órája ment el arra hivatkozva, hogy újból meglátogatja a testvéreit, így nem is tudtam rá haragudni. Megértem igazából és örvendek neki, hogy újra kapcsolatba lépett a családjával.
A mi kapcsolatunk meg elég érdekes, de mindenképp látom a közös jövőt és remelem ő is így érzi.

Délután négy és fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek magammal, így végül úgy döntőttem, hogy áthívom Liam-et.

- Szia Harold - jött be lelkesen a házamba a legjobb barátom 20 perccel később.

- Miért van ilyen jó kedved? - értetlenkedtem felhúzott szemöldökkel miközben kávét készítettem.

- Nem lehet jó kedvem? - tárta szét a karjait - De amúgy tényleg van valami - tette hozzá.

- Na halljuk! - ültem le a két kávéval Liam mellé a kanapéra miközben egyiket átnyújtottam neki.

- Szóval... tudod, hogy már milyen rég óta elvagyunk jegyezve Maya-val - kezdte.

- Azért nem is olyan rég óta - szóltam bele megforgatva a szemeimet.

- Harold - ingatta a fejét. Ne hívjon már így baszki! - De a lényeg - folytatta - Végre meg van az időpont az esküvőnek...

- Mi?! Mikor?! - kérdeztem egyből és félre is raktam a kávés csészét.

- 5 hónap múlva... - álmodozott.

- De az...

- Nem nincs messze! Mivel mindent elkell intézni, meghívók, ruha, virágok, helyszín, meg még minden bisz-basz - sorolta.

- Hát, haver... gratulálok - simítottam meg a vállát.

- Na és a te romeóddal mi van? - kérdezte.

- Megvagyunk - vontam meg a vállam - Tegnap bemutattam anyáéknak.

- Na és?? - kíváncsiskodott.

- Anya kedveli... - mosolyogtam.

- Anyád?! - lepődött meg - Anyád először még engem se kedvelt - gondolkozott el.

- Jó, de Louis más - jelentettem ki mintha valami szörnyen elcsépelt romantikus filmben lennék.

- Azért én még mindig nem bírom nagyon - tette hozzá.

- Nem is ismered...

- Hallottam róla.

- Nem mindig az határoz meg valakit amit róla pletykálnak, kérlek ne ítélkezz - néztem Li-re.

- Majd meglátom - túrt bele a hajába.

Még beszélgettünk vagy egy órát aztán elkellett mennem a mosdóba.

Épp töröltem a kezemet amikor hallottam Liam kiáltását, hogy mondott valamit, de nem hallottam teljesen.

- Mit is mondtál? - kérdeztem kilépve a fürdőszobából. Aztán megláttam a kezébe azt a telefont és a pulzusom egyből 200 lett.

- Jött egy üzeneted és csak csodálkoztam, hogy új telefonod lett...