Édes (L.S)

3. Rész

𝐻𝑎𝑟𝑟𝑦 𝑆𝑡𝑦𝑙𝑒𝑠

- Nem hiszem el Harold, ez egy bonyolultabb ügy lesz, sokkal bonyolultabb  - tette még hozzá Liam, mintha én nem fogtam volna ezt fel.

Éppen egy kávézóban szürcsölgettük a kávénkat a műszakunk után.

- Először is, ne hívj Haroldnak - néztem rá, amire csak megcsóválta fejét - Másodszor meg, én is értem, hogy ez egy ,,fontos" ügy, de hidd el van tervem - tényleg már megvolt a tervem, hogy hol mit fogok tenni és mikor, csak tudtam, hogy Liam-nek valószínűleg nem fog tetszeni, ezért még nem említettem neki.

- Na halljuk! - nézett rám kíváncsian.

- Elmegyek a Willen's-be - jelentettem ki, mire elkezdett köhögni és fulladozni és már azt hittem le is köp kávéval, de végül lenyelte és...

- Ezt te sem gondolhatod komolyan! - csattant fel.

- Oh, dehogy is nem - vigyorodtam el.

- Hazza, mi lesz ha rájönnek, hogy egy kibaszott rendőr vagy?! Ugye tudod, hogy oda sötét alakok járnak!? És nem is tudod, hogy mire számíts - oktatott ki, de nekem erre nem volt szükségem, mivel tudtam mit csinálok. Néha szerintem elfelejti, hogy ki is vagyok én a rendőrségen.

- Figyelj, Liam. Tudok magamra vigyázni, hidd el nem vagyok kisgyerek már és én vagyok a főnyomozó. Most érted, ha valami történne legrosszabb esetben akkor is tudnám kezelni a helyzetet vagy hívok valakit - nyugtatgattam kisebb nagyobb sikerrel.

- Jó oké, de... féltelek - mondta teljes aggodalommal a hangjába.

Tudtam, hogy komolyan gondolta, mivel fordított esetben én sem örültem volna, hogy egy teljesen ,,sötét" helyre akar menni, még hozzá egyedül.

Még ültünk egy kicsit néma csendben, mikor megszólalt.

- Amúgy, hogy nem veszed észre, hogy annak a pincérnek kurvára bejössz - mutatott egy szemüveges, vörös hajú, szeplős fiúra aki a pult mögött állt és éppen a beérkező embereket szolgálta ki.

- Te ezt honnan veszed? - nevettem fel - Nem is vagy meleg, hogy így megérezd vagy mi.

- Az lehet, de van szemem baszki! Miért nem próbálkozol vagy mit tudom én? Olyan rég láttalak valakivel - szomorodott el.

Ebben igaza volt, tényleg nagyon rég volt mostanában valakim. Csak a munkámba temetkeztem, és én soha nem voltam az a ,,kalandozós" típus. Nem is éreztem mostanában azt, hogy feltétlenül szükségem van egy társra. És amúgy is ez a csávó nem is jött be, túl olyan... nem is tudom, de... egyszerűen nem.

- Hát... nem tudom Liam, lehet nekem nincs olyan a világon, mint neked Maya - mondtam és lesütöttem a szememet. Liam és Maya olyan tökéletesek, azok a tipikus címlap pároknak felelnek meg, csak annyi a különbség, hogy ők nem csak egy kamera előtt illenek teljesen össze. El vannak jegyezve és már két éve együtt is élnek.

- Harry, neked is valahol itt van a világon a Rómeód, hidd el... én tudom - mosolyodott el kedvesen, olyan biztatón, hogy már kezdtem én is elhinni. Igen, tipikus Liam kisugárzás.

- Szóval... szerinted majd lesz egy olyan ember akivel nagyon morbidan meghalhatok? Mondjuk nem is lenne olyan nehéz, a munkámat tekintve - tűnődtem el, mire csak felnevetett.

- Menthetetlen vagy  - röhögött, és tudtam ,hogy igaza van - De csak tud, hogy az a férfi aki elnyeri a szíved, de nem fogja értékelni, annak velem fog meggyülni a baja.

- Köszönöm Liam. Mondjuk amilyen jól nézel ki, lehet még te töröd össze a szívem ha majd vissza utasítasz és akkor magadat kell megverd - mosolyogtam rá ördögien.