Édes (L.S)

15. Rész

𝐻𝑎𝑟𝑟𝑦 𝑆𝑡𝑦𝑙𝑒𝑠

- Palacsinta jó lesz? - kérdeztem Louis-tól. Épp azon gondolkodtunk, hogy mit reggelizzünk, de eddig nem tudtuk eldönteni.

- Öhm, nekem tökéletes - aztán kínjában elnevette magát - Én nem tudok egyáltalán sütni vagy főzni...

- Nem baj, én megcsinálom - nyugtattam meg.

Annyira boldog voltam és ez csak Louis-nak köszönhető. Ezekkel a gondolatokkal kezdtem el utasítgatni, hogy mit vegyen ki és honnan.

- Azért, mert nem tudok sütni nem kell így viselkedj - nevetett fel.

- Jó na, de tudom, hogy te ezt szívesen teszed értem - mosolyogtam rá incselkedve mire csak felém fordult és adott egy puszit a számra.

- Persze, édes, persze... - sóhajtotta és elővette a hűtőből a tojásokat.

Épp kevertem össze a hozzávalókat amikor elkezdett csörögni a telefonja. Kiment a konyhából és csak azután fogadta a hívást amit kicsit furcsáltam, de nem adtam neki több jelentőséget. Mégis nem tudom mi vezérelt amikor elkezdtem füllelni, hogy vajon kivel beszél és miről.

- Nem vagyok otthon - mondta egyáltalán nem olyan hangnembe mint amivel velem szokott beszélni, esküszöm ettől a hangszíntől meg is ijedtem volna ha velem beszél így - Tudom, hogy elcsesztem nem kell emlékeztess... Hogy mi? - kérdezte az illetőtől akivel beszélt indulatosan - Nem, dehogy... Azt hiszem... Persze, ma még bemegyek, mondd meg neki, hogy... hogy készítse elő aztán számíthat rám persze, még ha te már nem is... - és a végét a mondatnak már nem hallottam.

Én eközben elkezdtem sütni a palacsintákat, de pár perc múlva éreztem a derekamon a két kezet és a leheletét a nyakamon a kezek gazdájának amitől muszáj volt megborzongjak. Beleharapott a nyakamba és én szinte felkiáltottam erre a hirtelen tettére mire ő csak nevetve csipőjével neki támaszkodott a pultnak és úgy nézte, hogy mit tevékenykedek tovább.

- Egyik barátom hívott kell ma még segítsek neki - szólalt egyszer csak meg miközben az étkezőasztalhoz invitáltam és leraktam elénk a palacsintákat.

- Értem - lehet kíváncsi voltam az egész történetre de semmiképp se akartam kérdezősködni.

Csendben ettünk, de láttam Louis-on, hogy valami miatt őrlődik és egyszer csak vett egy nagy levegőt és lágyan a kezébe fogta a kezemet mire csak elmosolyodtam még ha fogalmam sem volt, hogy miért viselkedik így.

- Figyelj Harry... - kezdte kis köröket leírva a kézfejemre - Meg szeretnék osztani veled valami amit úgy érzem, hogy jogodban áll tudni...

- Oké... - ültem kicsit fennébb a széken- Kezdek kicsit félni...

- Én is félek, hogy mit fogsz reagálni - mosolyodott el szomorúan. Remélem nem azt akarja mondani, hogy igazából házas és el kell hagyjon, mert meggondolta magát az együttlétünk után. Oké lehet kicsit túl szoktam gondolni a dolgokat - Szóval... arról lenne szó, hogy miért nem dolgozok már igazából...

- Hogy mi? - azt hittem valami komolyabb dolgot kell elmondjon, de akkor még nem is tudtam, hogy mit akar elmesélni.

- Akarod tudni? - nézett félre.

- Ha el akarod mondani - bólintottam.

- Szóval... nekem van egy gyerekem - mondta ki mire nekem a kezemből kiesett a villa amire egy darabka palacsinta volt felszúrva.

- H.. hogy... mi...?! - néztem rá - Neked van egy gyereked és nekem nem mondtad?! - rántottam ki a kezemet a tenyeréből - Louis mi a franc?! Neked van valahol egy gyereked és ameddig engem keféltél addig a gyereked rád várt, hogy haza menj?! Vagy, van egy feleséged is hozzá?! Igen biztos van, mivel...