Édes (L.S)

18. Rész

𝐻𝑎𝑟𝑟𝑦 𝑆𝑡𝑦𝑙𝑒𝑠

- Na, mi történt? Hogy van Fizzy? - tettem fel a kérdéseket Louis-nak a telefonba, de Louis nem válaszolt - Lou... Itt vagy?

- I...igen - hallottam meg a hangját, de nem volt elég bizalom gerjesztő.

- Mi történt Louis? - kérdeztem aggodalmasan.

- S.. semmi... később beszélünk, oké? - hadarta. Ez egyre furcsább.

- Oké, persze ahogy akarod - hagytam rá - Akkor... akkor szia! - sóhajtottam.

- Szia! - köszönt el gyorsan és le is tette.

Oké tudom, hogy rég nem látta a családját és biztos ez egy nagyon különös találkozás lehetett neki, de azért ez elég fura volt... na mindegy...

- Háló! - vettem fel a telefont mikor láttam, hogy hív anyám.

- Szervusz! - köszönt vele - Eszedbe se jutna néha felhívni aggódó anyádat, hogy életben vagy e még...

- Ne haragudj, sok a munka - húztam el a számat.

- Egy hívásba nem halnál bele - osztott ki, mint mindig - De nem ezért hivtalak - sóhajtotta - Csak szeretném ha holnap haza jönnél és találkoznál Gemma-val is és a barátjával.

- Jó, persze ott leszek - vágtam rá egyből. Mostanában eléggé elhanyagoltam az otthonaikat.

- Tényleg? - kérdezte mintha azt hinné, hogy lefogom mondani.

- Igen, biztosan - ígértem.

Még beszélgettünk vagy félórát mindenféléről és már leakartam volna rakni, de eszembe jutott még valami.

- Hé, anya!

- Mondjad, drágám.

- Tudod - kezdtem - A holnapi ebédre vagy mire... hozhatok valakit?

- Harry, csak nem lett valakid ? - kérdezte lelkesen.

- Hát ami azt illeti - vakartam meg a tarkóm - Még elég friss, de azt hiszem szerelmes vagyok - pirultam el még csak a gondolatra is.

- Annyira örvendek neked Harry - szólalt meg és biztos voltam benne, hogy már tervezi az esküvőt - Alig várom, hogy megismerhessem!

És amúgy most esett le nekem, hogy Louis egyáltalán nem tud erről és lehet el sem akar jönni... Úristen! Jó, most nem szabad ezen aggódjak, de mindenképp kell erről beszéljek Louis-val is.

- Harry! Itt vagy még? - hallottam meg anyukám hangját.

- Igen, igen... Figyelj anya, most leteszem majd még beszélünk...Sziaa! - hadartam el és letettem a telefont.

Egy paraszt vagyok!

Otthon voltam egyedül és annyira szerencsétlennek éreztem magam. Louis fogalmam sincs, hogy hol van és hogy hogy van, még az is rejtély, hogy hogy van Fizzy, de ez még igy is az egyik kisebb gondom csak.
Mert ott van az ügy. Igen az ügy ami eddig nagyon jól haladt. Még aznap felhívtam azt a számot amit megadott Bebe és legnagyobb meglepetésemre fel is vették a telefont.

- Ki az ? - szólt bele a telefonba egy férfi.

- Nekem megadták a számot és... - köszörültem meg a torkom.