Édes (L.S)

13. Rész

𝐿𝑜𝑢𝑖𝑠 𝑇𝑜𝑚𝑙𝑖𝑛𝑠𝑜𝑛

- Igen, mindent megvettem... - sóhajtottam a telefonba.

- Nem vettél cigit, igaz? - kérdezte olyan számonkérő hangnembe.

- Ahjj, nem.

- Tudod csak a baba miatt, nem lenne jó mellette...

- A dohányzásról nem lehet csak így leszokni - akadékoskodtam.

- Komolyan a baba mellett akarsz füstölni?!  - hisztériázott a telefonba.

- Faszom! Oké akkor nem szívok egy szálat se, ha neked úgy megfelel...

Hallottam ahogy a vonal másik felén felsóhajt majd lágy hangon megszólalt újból.

- Ne haragudj, hogy stresszellek Lou, tudom hogy mostanában a munka is eléggé nehéz és... - kezdte volna, de félbe szakítottam.

- Nem! Figyelj, Briana... nekem ti vagytok az életem, soha nem stresszelsz... - mosolyodtam el, miközben beültem az autóba.

- Annyira szeretlek, Boo! - tört ki belőle.

- Én is szívem, én is... - mondtam szeretettel a hangomba - Hogy van a pici most? - érdeklődtem.

- Freddie tökéletesen van, nemsokára kell megetessem - közben hallottam, hogy valamit tesz-vesz.

- Mit csinálsz? - kérdeztem nevetve.

- Ebédet, hogy mire hazaérsz tudjunk közösen enni - válaszolta.

- Pedig amikor hazaértem akkor mást akartam csinálni...

- Olyan hülye vagy Lou! - nevetett fel.

- Tudom drágám, tudom, de így szeretsz - tettem hozzá.

- Ezzel nem tudok vitatkozni - jelentette ki még mindig nevetve majd hallottam, hogy a háttérbe megszólalt a csengő - Szívem, most lerakom, mert csengettek.

- Oké, persze. Szeretlek!

- Én is, várunk haza! - köszönt el.

Mostanában úgy érzem, hogy az életemben kezd minden a helyére állni...

Nemrég megszületett a kisfiam akit mindenkinél jobban szeretek. A barátnőm, Briana-nak, meg meg akarom kérni a kezét, és már a jegygyűrű is megvan.

Csak a munkában nem ment minden teljesen jól, ezért is jártam mostanában nagyon későn haza. Mivel mesterlövészként dolgozok a rendőrségen ezért vannak persze húzósabb ügyek is, pont mint az utolsó amilyen volt. Le kellett lőnöm egy veszélyes bandának a főnökét, Carson O'Connor-t. Azóta már kaptam párszor tőlük egy-egy fenyegető üzenetet... De nem nagyon foglalkozok velük...

Nagyon fiatalon váltam apává és ki akarok élvezni minden pillanatot a kisfiammal ezért is nem szabad most túl aggódnom magam. Vagy visszatérnem régi szokásomhoz.

Megérkeztem a tömbház elé amiben van a kisebb lakásunk és szép lassan kivettem a dolgokat amiket vásároltam hogy felvihessem.

Beszálltam a liftbe viszont amikor az ajtóhoz értem akkor láttam, hogy az ajtó nincs bezárva, viszont Briana mindig bezárja azt a kibaszott ajtót.

Letettem a csomagokat a földre és elővettem a telefonomat.

- Jó napot! Egy betörést szeretnék bejelenteni - elmondtam a lakcímet és közben lassan bementem a házba - Minél hamarabb kérem jö... - de nem tudtam befejezni.