szerelmed fogdában tart

5.

Beesteledett. Nagyon fáradt voltam, és elaludtam. Arra keltem reggel, hogy Brúnó az ágy mellett ül, és néz le rám.
-Brúnó?! - ilyedtemben rögtön tányér nagyságúra nyílt a szemem. - mit akarsz velem? - szóltam rá, de mintha meg sem hallotta volna.
-Neked is jó reggelt Liza. Ideje sétálgatni egy kicsit. - mondta, miközben elővett egy bicskát, és elvágta a kötelet.

______________________________

Már 10 perce szabadon volt a kezem, És tervezgettem kijutásom lehetőségeit. Mikor egyszer csak megszólalt Brúnó.
-Nagyon szép vagy, de megtiltották, hogy egy ujjal is megsértsem a személyes teredet, azt mondta Laci különleges szállítmány vagy, és épségben kell átadnunk főninek. Pedig én nagyon szivesen...áhh hagyjuk is. - az utolsó mondatot nagyon halkan mondta.
-Brúnó. - szóltam hozzá kedvesen.
-mondd kedves- és már tág fülekkel nézett.
-szeretnék megfürödni és atöltözni, ha lehetséges. -
-persze, mindjárt hozok neked tiszta ruhát. - és azzal ki is ment a szobából.

______________________________

Alig vártam, hogy lefürödjek, nem tudtam mióta volt rajtam az a ruha. Közben a fürdőkádva engetdem a vizet,mikor nyílt a szobaajtó. Brúnó jött be rajta 2 ember társaságában, akik egy egész ruhás stócot hoztak be kosárban.
-válogass kedvedre Liza. - mondta brúnó, majd ismét kiment a szobából. Én végignéztem az összes ruhát, mit vehetnék fel, ha már van rá esélyem, és a választásom egy farmernadrág és egy atléta mellé esett. Miután lefürödtem fel is kaptam a választott ruhadarabokat, és leültem az ágyra.

______________________________

Laci szemszöge:

Amikor beléptem a szobába melyben a gyönyörű Liza tartózkodott, a lélegzetem is elállt. Még gyönyörűbb volt, mint eddig, nem hittem a szememnek. Új ruha, hullámos haj, gyönyörű zöld szem.
-gyönyörű vagy, és bizonyára éhes is. - mondtam neki, amire ő csak egy szerény bólogatást mutatott. Kis idő mulva hozták is neki az ételt, amit nagyon kecsesen evett. Én csak ültem mellette, és meredten néztem gyönyörű zöld szemeibe.
Kár, hogy még este el fogják vinni.
De nem hagyhatom, úgy érzem meg kell őt védenem bármitől. Úgy érzem kell nekem, úgy érzem...hogy szeretem. Gondolkodásmenetemet szelíd és kedves hangja szakította félbe.
-köszönöm László.
-Szólíts csak Lacinak, Liza. - mondtam, s azzal egyedül hagytam a lányt gondolataival.
Lementem az emeletre, hogy beszélgessek Brúnóval. El akartam neki mondani , hogy nem vihetik el a lányt.
-Brúnó! Gyere ide barátom! - szólítottam meg az éppen lépcső aljánál elhaladó fiút.
-mondjad Laci.-nézett fel rám.
-a lány marad, minél messzebbre, és biztonságosabb helyre kell vinnünk, és mindenben a kedvében járni. Kérlek mondd meg a főnöknek, hogy az alku felbontva.-hagytam abba beszédem, mikor Brúnó szólásra nyitotta a száját.
-a vitát el se kezdjük. - mondtam, és minél hamarabb távoztam a helységből.

Így utólag szeretném elmondani,hogy nem minden este szolgálhatok új részekkel, ugyanis nekem is van életem. Jaa, van életem, még én is le vagyok nyűgözve. Na mindegy, lényeg a lényeg, hogy remélem tetszik eme mesébe illő okádék, és jó kedvvel olvassa minden "olvasó".
Ciao.