szerelmed fogdában tart

12.

Laci szemszöge :

Már napok óta keressük Elizabetet. Már majdnem egész Pécset átkutattuk nyomok reményében, de nem találtunk semmit. Nagyon aggódom Liza miatt, nem tudom mi lesz velem nélküle.

Hiányzik a teste melege, amit minden ölelésnél átadott. Hiányzik az ajka, melyre egy véletlen csókom pecsételődött. És hiányzik a mosolya, aminek láttán nekem is mosoly kúszott az arcomra. Hiányzik mindene.

-Brúnó! Gyere ide egy kicsit! - szólítottam meg az épp mellettem elhaladni készülő fiút. - szerinted hol lehet liza? Aggódom érte - motyogtam az utolsó mondatot.

-Biztos nincs semmi baja. Ha elrabolták, és nem ölték meg már a házban, akkor biztos csalinak akarják használni, tudják, hogy szereted. - fejtette ki gondolatmenetét a szépfiú, amitől nem igazán nyugodtam meg.
A gondolat, hofy valahol Pészben raboskodik az én szerelmem csak még nagyobb aggódást vont maga után.

-Figyelj Brúnó. Nagyon szeretem ezt a lányt, és ha csak bántani merik, vagy ne adj Isten megrontják a szűz ártatlan testét, vérontást rendezek itt helyben. Úgyhogy arra kérlek, hogy minden egyes emberünket rendeld ide, és még alaposabban kutassák át Pécs egész környékét. - fejtettem ki gondolataim, mire Brúnó csak egy "rendben" - t mormolt el, és már el is tűnt.

Liza szemszöge :

Már egész jó barátom lett az idős hölgy, akről megtudtam, hogy klárának hívják.
Nagyon kedves, és segítőkész, de eddig csak őt láttam, senki mást, és a szobában sem tudok nagyon mozogni, ugyanis a sarokban ékeskedő lánchoz vagyok tartva, ami nem nyújt nagy mozgásteret. De örülök, hogy eddig nem csináltak velem semmi komolyat. Igaz, klára néha csak úgy bejön, és leszedál, amit sehova sem tudok tenni, de sebaj. Arról viszont, hogy Laciék keresnek-e, vagy egyártalán tudják-e, hogy eltüntem, fogalmam sincs, és ez megrémít.

Hiányzik Laci. Hiányzik a teste melege, és az is, hogy mindíg velem van, mellette szabadnak érzem magam, ám valami mégis hosszú pórázon tart...az pedig ő maga, László. Szeretem, és hiányzik.

A gondolatok után újra melegség töltötte el a szívem, amit csak akkor érzek, ha Laci velem van, és ez megnyugtatott. Legalább volt valami, ami rá emlékeztet. Kis idő múlva Klára jött be az ajtón, 2 ember társaságában. Nem tudtam, hogy örüljek, vagy sírjak. El akarnak vinni, rángatnak...homály. Megint leszedáltak.

Egy székhez láncolva ébredtem, egy szoba közepén. A testem végigszántotta a hideg szellő, aminek hatására megborzongtam. Ekkor tudatosult bennem, hogy nem az a ruha van rajtam, ami eddig. Sokkal alulöltözöttebb voltam, és ez zavart.
Miért vagyok itt? Mit fognak velem csinálni? Miért vagyok más ruhában? Ki öltöztetett át? Miket csinálhattak velem, még le voltam szedálva? Kérdések ezre sorakozott az eszemben válaszra várva, de tudtam, hogy most egyre sem kaphatok választ.

Gondolataimból egy ajtónyitódás zökkentett ki.