szerelmed fogdában tart

3.

Egyedül voltam,
Majd kis idő mulva ismét nyílt az ajtó.
A férfi, aki a bicskával sebet ejtett rajtam, visszajött egy másik ember társaságában.
Németül beszéltek, nem értettem semmit.
Majd kiment a vele érkezett fazon, és ismét kettesben maradtam fogvatartómmal.
-szeretnél játszani? - kérdezte az alak.
-nem! - szinte kiáltottam a válaszomat.
-én viszont szeretnék veled! - majd ma fazon levette maszkját, és megmutatta arcát. Éreztem, ahogy a szemével többször végigmér, de a derekamnál mindíg megakadt a tekintete. Nagyon kínosan éreztem magam.
-most leveszem az egyik láncot a kezedről, de ha megmozdulsz komoly következménye lesz, megértetted? - mondta a férfi.
-igen-motyogtam halkan.

Megfogta az asztalon heverő kulcsot, és kilakatolta az egyik láncot.
-A nevem László, feltételezem te vagy Elizabet. - mondta a fazon.
-igen, Elizabetnek hívnak, de szerintem összekeversz valakivel, László.
-nem hinném-majd rárakta a kezét a combomra. Egy ideig szemesztünk, majd megkérdezte.
-Liza, ha hívhatlak így...tudod hogy hol vagy jelenleg? - kérdezte László teljesen nyugodt hangon.
-nem tudom hol vagyok, sem azt hogy miért, ezért örülnék, ha felvilágosítanál. - mondtam neki nyugodtabban.
-egyszerű a válasz. Mert el leszel adva egy héten belül a fickónak, aki az imént ment ki.
-mi? Miért? Miért én? Ki ő? - és bumm, csattant az első pofon
-ITT CSAK ÉN KÉRDEZHETEK, TE MAXIMUM VÁLASZOKAT ADHATSZ! - ordította László mégresen, majd kitört az ajtón.
Ismét egyedül maradtam, de legalább az egyik kezem szabadon volt.