szerelmed fogdában tart

11.

Kezdődhet a kihallgatás...

Az embert levittem a kihallgatószobába, és lekötöztem.

-Szóval...te féreg. Hol van Elizabet?-kérdeztem nyugodt, ám mégis parancsoló hangon.

-Szart sem mondok neked! - ejtette ki a helytelen választ, mire az amúgy is kómás fejére kapott egy ütést.

-Utoljára kérdezem. Hol van Elizabet? - tettem kezemet a combjára miközben közelebb hajoltam.

-Mondom, hogy szart sem mondok neked. - motyogta, és lefejelt.

Fép perc...fél perc kellett ahoz, hogy kihozzon a sodromból. Idegemben beleütöttem a falba, majd egy rongyért nyúltam vérző orrom megtörlésére.
Annyira ideges lettem a félelemtől, hogy elveszítem Lizát, hogy akkorát kevertem le a fickónak, hogy az hátra esett a székkel egyetemben.
Felé álltam, és a rongyot elvéve orromtól megszólaltam.

-Ha nem mondod meg most, csárdást fogok járni a csontvázaddal, majd egyenként égetem el a kellemesen meleg kandalló tüzében. És jó pénzért eladom a szerveidet...legalább hasznos lehetsz valamire. - vontam meg a vállam, és erekkel a nyakamon álltam fel.

-Jézusom, te beteg vagy. Ennyire szereted azt a szajhát? - néz rám gúnyolódva.
Hogy mit csináltam ezután a "kedves" megszólítása után? Felállítottam a székkel együtt, elé álltam, és belerúgtam a hasába, aminek köszönhetően elém tárult sötét színű vére.

-Sötét mint a lelked. - néztem mélyen a szemébe.-áruld el barátom...hol a picsába van Elizabet? - keltem ki magamból a mondandóm végére.

-elviszik Pécsre...egy civilek számára elrejtett kastélyba.-mondta ki végre a mondatot amit már rég hallani akartam.

-Köszönöm barátom, de nem hagyhatlak életben. - néztem rá sajnálkozóan. Mögé sétáltam, majd egy határozott mozdulattal kitörtem a nyakát. - Szép álmokat. - És ezzel kisétáltam a kihallgató szobából.

Elizabet szemszöge :

Kinyíltak a szemeim, és a szemem elé tárult egy kisebb szoba...nem az a nyagy, de nem is az a kicsi, olyan közepes. Nézelődtem, ameddig tudtam, ugyanis a lánc nem engedett. Mivel megmozdulni nem tudok, a fejemet használhatnám arra a célra, hogy kiderítsem hol ülök pontosan, de nem ismertem a helyet, ezek szerint egy rossz helyen vagyok. Gondolkodásmenetemből egy ajtónyitódás zökkentett ki, melyen egy idős néni jött be. Nagyon kedvesnek és ártatlannak tűnt, így gondoltam megkérdezem mi ez az egész.

-Elnézést, hol vagyok? - kérdeztem a legelső kérdést, ami megfordult a fejemben.

-Pécsben vagy, aranyom. - hangja lágy és kedves volt, mintha neki megszokott lenne az, hogy egy lányt lát leláncolva egy nem is tudom...talán faszékhez.

-És...miért?-jött a következő kérdésem.

-Mert el fognak adni, drágám. - mondta olyan nyugodtsággal, mintha azt mondta volna, hogy "kész a vacsora".
Bepémfagyott a vérem, lefagytam. Csak néztem magam elé, és a fejemben üresség volt...sötétség.

-De még aludnod kell, egészségesnek kell lenned. - mondta, és azzal oda sétált hozzám, majd a vállamba nyomott egy folyadékot.
Megint leszedáltak...
Ezután csak a néni kedves, ám sajnálkozó modolyára emlékszem...ezután nyomott el az álom.